Éjjeli filozófia...

...
-Most nem azt mondom, hogy légy nagy egó, de valamennyi kell egy egészséges élethez, hogy merj alkotni, kilépni, élni, nyerni, stb...
-Hisz ismersz! Szilárdan állok én a világban, csak a föld ne mozogna ennyire...
-Akkor lebegj! Ne függj a földtől!
-Miért ilyen bonyolult a boldogság?
-Nem az, csak nem engeded magad át neki! Énekelj úgy mintha senki sem hallaná és táncolj úgy mintha senki se látna és szeress úgy mintha... Neked kell befejezni! Te döntöd el! Senki más! Azt csak hiszik az emberek, hogy nem uralják az életüket, mert mindenki behatással van rájuk és nem hagyják élni őket! Az emberek saját magukat nem engedik élni!
"Nem a dolgok zavarnak minket, hanem a róluk alkotott véleményeink"(Hérakleitosz)
- Annyira egyszerű, ahogy leírod, de mégis úgy érzem valami hiányzik! Egy cél, egy eszme, valami!
- Ez az, amit minden ember keres! Nem tud meglenni önmagában, mert azt rossznak hiszi. Fél attól, aminek nincs értelme(szerinte), attól ami csendes, üres és tiszta, nincs benne mit nézni, pedig ott van az egész! Ne keress! Láss! Ott van előtted!
-Úgy szeretném meglátni valakiben ezt a tisztaságot, de valahogy néha úgy érzem az emberek nem engedik! Nem engednek közel! Pedig én látni akarom! Boldogságot hozó mosollyal akarok nézni az emberekre!
- Mert félnek! Félnek, hogy ártasz nekik! Nem bíznak!
- De miért nem?
- Az nehéz!
- Én nem bántom őket! Csak szeretetre vágyom!
- Azt te csak hiszed! Sokszor észre sem veszi az ember és egy világot döntött le valakiben! Senki sem jó, csak mert annak hiszi magát!
- Én nem hiszem magam jónak, csupán esélyt kérek, hogy jó lehessek! Jó lennék, ha engednék!
- De hogy mi a jó, az relatív.
- Relatív és mégis világos! Ösztönös!
- Ösztön, ösztön, mi az?
- Ami egy érzés, ami egy hang, ami te magad vagy és mégsem tudod kimondani. Csak érzed. Megfoghatatlan és felfoghatatlan.
- Tehát mégiscsak a lelked, a szíved... Nevezd aminek akarod!
...
- Tudod valahol mindenki ezzel a rejtett tudattalansággal küszködik, hogy igazából nem is tudja minek, miért, hogyan él...
- Tudom, hogy mindenki ezzel küzd, de ettől még nekem nem lesz könnyebb! Sőt! Jó lenne tudni, hogy valakinek már sikerült, hogy valaki már megtalálta a válaszokat! Reményt adna!
- Nincs válasz, nem érted? Csak a magadé! Másé rád soha nem lesz igaz! A filozófusok csak elindíthatnak egy irányba, de neked kell azt felfedezni! Az út a cél!
- És mi lesz a jutalom? Mit kapok ha elérem az utam végét? Van egyáltalán vég?
- Miért a jutalomra hajtasz? Az nincs.
- Nem tudom. Talán reménykedem hogy boldog lehetek. Naivan boldog.
- Leszel is. De azt nem adják ingyen.
- Mennyit kell még érte fizetnem? Nem lesz túl nagy az ár?
- Csak annyit, amennyit adsz magadból. Az ár te magad vagy. Félsz, érzem!
- Te nem?
- Én is, mert nem tudom mi lesz.
- Könnyebb lenne, ha valaki fogná a kezem. Egyedül minden nehezebb.
- Tudom. Sajnálom. De akkor is neked kell átélned mindezt.
- Tudom, hogy nekem kell csak nehéz.
- A társad csak egy darabig kísér, a kapuban el kell engednie a kezed.
...