IX. Szeretlek mint egy elhagyottat
Szeretlek mint egy elhagyottat
Egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
Képes szeretni: ugy szeretlek.
Nem a gyönyörnek tiszta mézét
Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
Az, a mi hozzád vonz, a részvét,
Szeretlek, édes, szánalomból.
Szeretlek, mert mint én, leányka,
Te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
Látom, van árvább sziv szivemnél.
1 megjegyzés:
Imádom ezt a verset! Annyira szép! És fájdalmas!
Sajnálatból szeretni az valami szörnyű lehet és mégis muszáj!
Örülök, hogy ezt raktad be!
Megjegyzés küldése