És elnézést kérek Vámos Györgytől, de sehogy sem tudtam úgy elrendezni a sorokat, ahogy az az eredetiben van! Sajnálom! Én megprobáltam!
Maf verse:
életfa törzse, érintsd meg
szakadt erekben ott lüktet
fekete tenger, fekete vér,
millió lélek ujjadhoz ér
különleges és borzongató
széthullott minden megfogható
a kötődések felszakadtak
és idegen szokásoknak
adnak helyet, még neve sincs
ragadd meg, ma még mentsd, ami kincs,
már csak hiány lesz, pille homály,
tört csillagfény, hogy hazatalálj.
Pob verse:
A fekete tenger szélén
a csillag ösvényén…
Ott állsz hidegen, mélyen!
Nézel és látsz! Keresel!
Nem több, csak egy idegen vagy!
Hívsz és taszítasz!
Meghalsz és újjászületsz!
Gyilkolsz és teremtesz!
Isten vagy! Halott isten!
A régi szokás elfeledett!
Nem szeretsz és nem értesz!
A különleges kötődések ideje
a rég lejárt szerelem!
a csillag ösvényén…
Széthull az élet
és széthull a szerelem!
A széthullás maga
a mocsok halála!
Hagyj élni és hagyj meghalni!
Szeretnék még szerelmes lenni…
Egy undorító betegségben élek!
A fekélyed engem mételyez!
Rohadok! ROHADOK!
Gyűlölsz és kínzol!
Mindenestül a tiéd vagyok!
a csillag ösvényén…
Ott várok rád még mindig…
Hiányod őrjítő, mint…
Hiányod a halálom, ha…
Az életfa rohad!
Az égig érő szépség meghalt!
Mond, hogy itt vagy!
Mond, hogy remélhetek!
Mond el az üzeneted!
Mond el kit keressek!
Mond el hogyan éljek!
Mond ki a nevem, ó Szerelem!!!
Vámos György verse:
az alkotás: teremtés, Isten Ujja!
csillag-pille.
különleges kötődés,
széthullás-betegség,
hiány-életfa:
név,
név,
név.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése