Könyvajánló

Ez az egyik kedvenc könyvem és mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el. Aki nem szereti a meséket, annak is élvezetes lehet a humora és a kalandszövése miatt.

"Eldől az ágyon, várakozik, mikor kezdi érezni
a kéjre következő kielégültséget.
Vagy puszta elégültséget.
Esetleg valami jót,
avagy csupán elviselhetőt.
Vár és vár, de nem érez
semmi mást, csak az ürességet."

"Olyféle emlékképek törnek rá és zúgatják
meg vérét, amelyek valóságosan sosem
estek meg vele, de megtörténtükre mindaddig
vágyott, míg hiányuktól ki nem égett."

"- Azin olyan, mintha egy asszony arról ábrándozott volna, hogy egy boldogító napon tündeszép fiúgyermeke születik, nem egy, nem kettő: legalább tucatnyi. Az álom valóra vált, a fiúk világra is jöttek, mindnyájan egyetlen testben - mondja Nashua.
- Azin úgy látja, nagyon kedves lány vagy - szól az óriás. -Téged biztosan mindenki szeret!
Jassal keserű kacajt hallat a másik oldalán.
- Kedves?! Ez a fúria?!"

"- Nem fog fájni? - suttogja Lekid.
- Micsoda?
- A szabadság."

" - Rendben. Akkor dióhéjba foglalom. Retar, a tudós fivér nem éppen hős az ágyban. Férfierőt remélt Lekidtől, ezért erőszakkal lefejette a védekezésképtelen bilincselt sárkány magját, egész hordónyit, és abban áztatta lagymadt tagjait!
- Még ilyet! - szisszen Anzin. - És?
- Botránkozz meg! - súgja Viador."

"A férfi nehezen bír magával. Nem is tartja benn az ujjongást.
- És én még fontolóra vettem, hogy félrehívom a készséges szolgálót! Mit vesztettem volna, ha vele megyek el! Ez felülmúlhatlan! Fokozhatatlan! Mámorító! Csodálatos! Belepusztulok! -
A lány gyógyerejű ujjai immár az oldalát gyúrják-dögönyözik. A gyógyult seb környékét is felpezsdítik. Meg-megérintik a hasát is. A nyögdelés, sóhajtozás, kéjes hörgés folytatódik.
- Tudod fokozni! - jajdul az újraéledő. - Nem hittem volna, hogy ez egyáltalán lehetséges, de te tudod! Add ide a kezed, muszáj megcsókolnom minden ujjadat!
- A bagzás eme válfaját még nem próbáltam - jegyzi meg Jassal. Kiül az ágy szélére, lábát csizmába bújtatja. - Kezdtek felcsigázni! Hol az a szolgáló?
- Ez teljesen más, mint amire gondolsz! - berzenkedik Sandon. - Mellesleg nem hiszem, hogy az a lány értene a dömöcköléshez, mivel ez jóval bonyolultabb, mint a fekvőterpesz.
-Bagzás? - hökken meg Nashua, félbehagyva a halk dalolgatást. - Miről beszélsz?
- Arról, amit műveltek, szűz hajadon! - feleli Viador. - Nemigen szoktam megbotránkozni de most szerét ejtem!
- Miért? Mi baj van ezzel? - csodálkozik a lány.
- Messzemenően tévedsz! - tiltakozik Sandon. - Szeretem, becsülöm Nashuát. Húgomként gondolok rá.
- Meg mernél fordulni? - firtatja Jassal.
- Úgy érted a hátamra?
- Úgy hát! Nosza!
- Gyanítom félreértenél.
- Ami egyértelmű, az nem félreérthető! Derék családod lehet! Ha te így gondolsz a húgodra, miként gondol rá atyád?!"

"Jassal leveszi nyakából az ezüstkígyót, és az ablak alatt álló ládára helyezi, az összegömbölyödve alvó Trim mellé. Rájuk dobja palástját.
Becsukja a spalettát. A fatáblába vágott, tünelkét formázó nyíláson át látja a fogadó udvarán táncoló lángok bíboros lobogását.
Sárgásvörös fénynyaláb bújik át a résen, felvéve annak éjtündér alakját, és az ablakhoz lépő Nashua arcára vetíti önképét.
Midőn Viador a két tenyere közé fogja a lány arcát, a tünemény átlebben az ő kézfejére.
Amikor lehajol, és megcsókolja Nashuát, a fényfigura a hajára röppen.
Hosszan, fulladtan csókolják egymást, mintha sosem telhetnének el a másik ízeivel. Később, levegőtől fogyottan összehajtják homlokukat. Halkan sóhajtoznak, megszólalni képtelenül.
Víg hangulatú, vérpezsdítő zene csendül fel odakinn. Széklábak csikordulása, talpak dobbanása hallatszik, nevetés, gyöngyöz a szobába.
Jassal derékon kapja a lányt, az ágyhoz táncol vele. A narancsvörös fényalak velük tart, forgolódás közben Nashua hátáról a férfiéra röppen, majd visszasuhan, és kezdi újra. Mikor a nyoszolya szélében elbotolva végignyúlnak a takarón, a szétnyitott szárnyú, kecses tündéralak megül a falon az ágy fejénél, s a kinti fáklyalángok ringatózásával összhangban vibrál, lobog és helyben csapong."