Új év, új remény, új lehetőség...

kac-kac...

karácsony 2008

Azt hiszem még soha nem gondoltam ilyet, de gyűlölöm ezt a karácsonyt. Semmi jó nem volt benne, vagyis minden jót elhomályosít egy rossz dolog!
Illetve egyetlen egy apró pici jó dolog mégis történt: Kaptam egy üzit valakitől: <3 és :) csak ennyi volt! De azt hiszem az elmúlt napokban csak ennek örültem! :(

Az első szerelem

Eszembe ötlött egy gondolat, így karácsonykor a szeretet ünnepén. Az első nagy, mindent elsöprő szerelem. Hogy milyen is volt! És hogy vajon mennyire meghatározó? Meddig tart? És hasonlók. Az én igazi nagy elsöprő szerelmem 14 éves koromban történt. És be kell vallanom: nagyon sokáig elhúzódott, de szerintem csak mert nem teljesedett be a dolog! Nagyon sok szép emlékem van az esetből, de sajnos még több rossz. Én nagyon sokat szenvedtem tőle. Még 18 éves koromban is úgy voltam, hogy még mindig szívesen kipróbálnám vele (sokszor megfordult a fejemben). Ma már elgondolkodom rajta, hogy mi tetszett annyira benne, és nem is értem a dolgot. De mégis! A mai napig oda köt valami. Egy egészen vékony, láthatatlan szál! De akkor is odaköt! Pedig nem érdemli meg! Nagyon nem!
Egyszer majd elmesélem az esetet is! Mert úgy érzem onnan indult az egész perdita dolog! :)

Hóembert akarok építeni!!!!!!!!!!!!!!

egy rén :)

Turul szerint nem lehet Rudi, mert nem piros az orra! De szerintem lehet!!!

fenyőfa

Nem szeretem azokat a karácsonyfákat, amiket csak egy színű díszekkel díszítenek! Mért kell ezt?

Azt álmodtam, hogy a Sebestyén Balázs egy kissámlin ülve, markológépkesztyűvel ássa a földet és azt szavalja, hogy Ha én fa volnék...
Egyébként ez a Ha én fa volnék, asszem hogy két vers (József Attila: Szeretnének és Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...) keveréke.

az elővizsga

Szóval mért nem lett meg?
Hát igazából sok más dolog mellett azért, mert nem akartam úgy, mint Homer Simpson gumikacsája! :)) (Asszem ez a kedvenc részem!)

Erről jut eszembe:
Vajon mért szereti úgy Marge Homert? - nem értem! :S
Valaki tudja? :D

az élet nagy kérdése

A történeti mondattan "vizsga" előtt még itthon:
Alaphelyzet:
2 lány
2 stóc tanulnivaló felett
az élet kardinális kérdéseiről
egy füzet, amin csokifagyi van
az egyik: "HA ennek a füzetnek csoki illata van, akkor amin kutya van annak kutya illata van?"
a másik: "Hüüüüm, hát nem is tudom. Szerintem nem érné meg gyártani, mert egy idő után nagyon büdös lenne! Vagy nem?"

A történeti mondattan "vizsga" előtt már a várban:
Alaphelyzet:
2 lány
+ sokan (12)
az elővizsga kardinális kérdéseiről
egy lány, akinél egy olyan fajta kutyás füzet van
Jöhet a megoldás! A két lány előadja a gondolatait!
- "Szóval kutya szaga van?"
- "Nem tudom nem érzek szagokat!" (náthás)
És a megoldás? Hát nem tudtuk meg, mert előkerült egy csavarmalac és Révay a papírokkal! :S

szex és zokni?

Általános előítélet van a zokniban szexelés ellen! Vajon mért van ez? Mért lényeg hogy ott van-e az a két kis ruhadarab vagy sem? Nem csak az élvezet fontos? Úgy is lehet nagyon jó ha rajtam / rajta van! Én nagyon is a zokni pártján állok!!! Szeretem a zoknikat! Kicsit, nagyon, csíkosat, kockásat epreset... (Na jó lehet h kicsit elfogult vagyok!) Az a véleményem, hogy az esztétikai élményt sem rontja! Egy helyes zokni igen is előnyös, sok tekintetben!
Nekem még soha sem okozott problémát! Ugy vagyok vele, hogy akinek igen, az nem érdemli a jó szexet! :) (Mert aki nem a partnerre hanem a zoknival foglalkozik, hát az... )

Kalbásztőtés

Hozzávalók:
2 db izgága nagyszülő
1 db hidegvérű keresztapuka
1 db hisztériás anyuka
1 db jókedvű keresztanyuka
(tetszés szerint hozzáadható még egy alkoholbarát apuka is, de ha épp fekvőgipsz van a lábán, akkor inkább hagyjuk otthon)
3,5 db unoka

Elkészítés:
Nagyon fontos, hogy a kalbásztőtést megelőző napokban idegesítsük halálra az egész családot, azzal a nem kis teljesítménnyel, hogy állandóan szóba hozzunk a kalbászt és tartozékait. Ezt legjobban a nagymama tudja elvégezni különleges képességeinek hála.

Ha ezzel készen vagyunk és eljött a várva várt nap vegyünk egy, azaz egy darab babafürdetőkádat. Ha ez meg volt, akkor daráljunk bele a megbeszélt 25 kiló helyet 30 kiló húst. (Fontos hogy a húsnak legyen némi rokoni kapcsolata a disznóval!) Ezek után, ha már megvan a babakádnyi darálthús és az egész pereputty ott tolong a szűk kis konyhában, kezdjük el keresni a borsot és társait. Miután végigkutattuk a házat és még mindig nincs meg az előre összekészített fűszeres zacsi, küldjünk el egy vagy két (ez tetszőleges) unokát a boltba borsért. Ha ezt a pontot elértük, várjunk néhány percet és találjuk meg az előre összekészített fűszereszacsit, és szóljunk egy unokának vagy keresztapukának (ez is tetszőleges), hogy telefonáljon rá a borsszerző alakulatra, miszerint a küldetés lefújva.

Ezek után jöhet a dagonyázás, amelynek résztvevője egy darab aktív keresztapuka és sok-sok passzív néző. Miután mindenki tüsszentet legalább egyet a minimum 6 deka borstól és ki lett fejtve hogy ennyi húst nem lehet ebben a babakádban normálisan összekeverni, akkor nem marad más hátra, mint elküldeni egy darab nagypapát a pincébe egy üvegnyi borért és egy vájlingért, amibe is majd a már megtöltött kalbász kerül. Nagypapa visszatértével kínáljuk végig a társaságot szódás borral, köznapibb nevén: fröccsel. Ha már mindenki kellő mennyiségű szív- és/vagy májerősítőt magához vett, kezdjük el felvágni a műbelet. Persze még véletlenül se vegyünk elegendő mennyiségűt!

Kezdjük el magát a kalbásztőtést! A félméteres injekcióstűhöz hasonlító töltőszerkezetbe paccsantsuk bele az előzőleg befűrezett húsgombócokat, majd helyezzük a nyomoszerkezetre. A vékonybelet húzzuk rá a kivezetőnyílásra (ehhez a művelethez kifejezetten ajánlott női kezeket használni, mivel nekik nagy gyakorlatuk van ebben a tevékenységben). Aztán uccu neki, tőcsünk! Ezt a műveletet addig ismételjük, míg keresztanyuka el nem kezd röhögni, hogy elfogyott a bél. Ezek után nyugtassuk meg a szívinfarktushoz közeli nagypapát, hogy semmi gond, szerzünk. Küldjünk el tetszőleges számú unokát a nagyszülők közeli jó barátaihoz műbélért, majd miután enyhén nikotinszagúan, de kevésbe ingerülten visszatértek, folytassuk a kalbásztőtést.

Ha végeztünk az est kellemetlenebb és fárasztóbb részével, terítsünk meg nyolc személyre, csak hogy a később betoppanó negyedik unokának újabb tányért és társait szedhessünk elő (mivelhogy rá aztán végképp nem számítottunk). Szervírozzunk nagymama által egy kisebbfajta kereszteshadjáratnak elegendő mennyiségű kalbászt, hurkát, sült húst, májat, krumplit és persze kenyeret. Miután mindenki meggyőződött róla, hogy ezt a vacsorát holnap biztosan meg fogja emlegetni, hozzunk elő még egy kis csokit, ezt-azt. A vacsora végeztével hallgassuk meg nagypapa fejtegetéseit, miszerint a kóbász szó parasztos és még véletlenül se ejtsünk el olyasfajta megjegyzést, miszerint a kalbász is az. Ez nagyon fontos, ha később nem akarunk anyai dörgedelmeket hallgatni!

Ezek után menjünk haza és nem, még véletlenül se kérdezzük meg magunktól vagy a család bármely tagjától, hogy ugyan ki a fene fog ennyi kalbászt megenni?!?!

Két nő és egy kis abszurd humor :)

Perdita:
nem a feje a lényeg
Turul:
hát akkor mi?
Perdita:
a kisugárzása
Turul:
miért milyen a kisugárzása?
Perdita:
jó
Turul:
bővebben?
Perdita:
nem tudom megfogalmazni
Turul:
gondolkodj
Perdita:
nem akarok

Perdita:
hát akkor mi értelme lesz?
Turul:
semmi
Turul:
ki mondta hogy értelmes vagyok?
Perdita:
senki
Perdita:
csak reménykedtem
Turul:
hogy értelmes vagyok, vagy hogy beszélek vele?
Perdita:
hogy értelmes vagy
Turul:
:S
Perdita:
ez idétlen és gyerekes
Turul:
és az miért baj?

Perdita:
kiváncsi lennék, mit tudnál kihozni belőle!
Turul:
mire gondolsz? mit tudnék ÉN kihozni belőle?
Turul:
max egy kis spermát :)
Perdita:
hát én nem tudhatom :)

Kínai horoszkóp

Nagynéném, legutóbbi ittjártakor élénken ecsetelte nekem a kínai horoszkóp érdekességeit. Azóta érlelődik bennem a gondolat, hogy utánanézzek. Gondoltam, ha már az európai horoszkópom nem igazán illik rám (oroszlán lennék!), akkor talán a kínai.
Nahát kiderült, hogy a Tigris évében születtem, a Patkány órájában és a tűz az elemem. Ez utóbbi vicces, mert ugyebár az európai horoszkóp szerint az oroszlánnak is a tűz az eleme.
Mint "tüzes" embernek átlagon felüli vezetői képességeimnek kellene, hogy legyenek. Határozott, magabiztos, már-már agresszív jellemem van és szeretem a kalandokat. De a legjobban ez tetszett: kreativitásukkal, eredetiségükkel társaik fölé emelkednek! Nahát kérem ez lennék én, mint a tűz leánya!
Ezek után már kissé kétkedve kezdtem el olvasni, hogy Tigrisként mi jellemző rám. Őszintén szólva nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Szóval a Tigris: A szerencse fia. (Már itt kiakadtam!) Uralkodásra, szerelemre és pénzköltésre termett. (No komment!) Nem keresi a biztonságot, s ezzel partnerét kétségbeesésbe kergetheti. (Na ez majdnem bejött, csak fordítva történt!:S) Nagy az önbizalma. (Kár, hogy nem tudok róla.) Szereti, ha csodálják, ezért sokan beképzeltnek és nagyképűnek tartják. (Bocsi!)
Hát nagyvonalakban ennyi!
Ja és még annyi, hogy Patkányként óvatos és fondorlatos vagyok!
Szerintem ez vicces. Néha elgondolkodom, hogy helyesek-e az anyakönyvi adataim!:)

:)

Turul:
egyébként most nagyon szarul néz ki
Turul:
de azért így is imádom
Perdita:
imádom, hogy ilyen hű vagy

Az eső olyan, mint a szex egy férfival: nem lehet tudni előre hogy meddig tart és milyen lesz.
(Bocsi, ezt muszáj volt!)

Rékának és Timinek!!! Köszönöm szépen!!!

jeeeeeeeeeeeeee

kivágás-beillesztés-kivágás-beillesztés-beillesztés-kivágás-beillesztés-kivágás-beillesztés....

A világon nem sok dolog számít.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
Régen vágytam a szerelemre.
A mindent elsöprő örökkön-örökké.
Egyszer széttárt karokkal repülnék tova.
Az aranyfelhőkről néha-néha lepottyan egy álomdarab.
Beszéljünk őszintén.
A szerelem fáraszt.
Miért nem jó, az ami vagyok?
Én már egyet elszalasztottam.
Szerelmes vagyok a lovagkorba.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
Menekülnék a valóságból.
Az emberek saját magukért éltek.
A mindent elsöprő örökkön-örökké.
Kardok, páncélok, erénykódex, szárnyaló paripák, babona és kereszténység.
Álmomban mindig zuhanok.
Mindenki erről beszél.
Ébren már repülni sem merek.
Lehetnék bármi más.
Történhet bármi, én mindig változok.
Régen vágytam a szerelemre.
A változás az egyetlen állandó.
Lehetnék szabadságharcos, lehetnék feminista, lehetnék királykisasszony, lehetnék százarcú bohóc.
Csillognak a teremtményeink.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
Kardok, páncélok, erénykódex, szárnyaló paripák, babona és kereszténység.
Lehetnék szabadságharcos, lehetnék feminista, lehetnék királykisasszony, lehetnék százarcú bohóc.
A fenyőfák örökzöldjét nézem és éhezem a magányra.
Túl sokan vagytok körülöttem és én mégis unom magam.
Miért nem jó, az ami vagyok?
Beszéljünk a lényeges dolgokról.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
A szexualitás roppant izgalmas téma.
A zsiráf mindig magasabbra tör, de mindig csupán a levelekért.
Csömöröm van.
De ugye jön majd másik?
De ugye jön majd másik?
Álmomban mindig zuhanok.
A mindent elsöprő örökkön-örökké.

vegyület

Most csak a lényeget írom: a szerelem fenil-etilamin (FEA) - azaz 8 szén atom, 11 hidrogén atom és 1 nitrogén atom alkotta vegyület, egy opiátokhoz hasonló anyag!!!
Ennyi az egész! Nem valami flancos, magasztos, felsőbbrendű dolog! :D

Akit érdekelnek a részletek: 3. évezred 2008. november 60. o-tól

kérés

Ha idelátogattál és beleolvastál a blogba és netán az erősebbik nemhez tartozol, akkor kérlek nézz el a feminimblogra is. Majd meghalunk, hogy néhány férfi is tudassa velünk mit gondol! Köszönöm!

xd

Hangulatok. Képek. Érzések. Szerelem. Szex. Beszélgessünk. Egy szia is teljesen oké. Valamikor meghalok. Alkoholos mámor. Apum eltörte a sarkát. Bekakilt. Félek. Randim volt. Senkit nem érdekel. Lézershow. Váratlan utazás. Hisztek Óz-ban? Hova tovább nélkülem mész tovább. Így megy ez. Nem szoktam figyelni aktus közben. Érezni jobb. Lehetne egyszer olyan pasim, akit érdekel hogy mit írok? Olyan nagyokat kérek? Emészt a bűntudat. Találkoztam az Antal Ádámmal. Mentőstanonckodik. Égett a fejem apum miatt. De legalább láttam. Beszéltem a Fülessel ám! Jó volt. Holnap sex and the city napot tartunk a Beával. Jó lesz. Pénteken meg szex? Akarom? Akarom. Vannak érzések amiket nem akarok elmondani. Hiányzik valami. Téves eszmék. Barackot Obamának. Ugyse érdekli túlzottan. Azért tóth gabi ma is elbőgte magát. Sajnálom kicsit. Talán discoban kellene ismerkednem. Ott úgysem ismernek meg.
Megyek aludni.

Nyiszi-nyuszi :D

Csak annyit szeretnék mondani hogy: "ÉS MENTEK SEJ"!!!
:D
Mindenki járjon utána honnan való az idézet!

Nosztalgia

Ma végiglapoztam az egész blogot! Élmény volt! Minden bejegyzésre emlékszem, az érzésre amit akkor éreztem, a kommentekre, mindenre!
Hihetetlen élmény volt! El se bírom mondani!
Kicsi Perditám! Tudd, hogy nélküled nem lenne az igazi!
Az éteri mosoly nélkül sem, a kultursznobok nélkül sem, a barátok nélkül sem!
Ez az egész!
Hihhetetlen!
:)

Sablonüzenet

Van egy sanda gyanúm, hogy előző üzenetem fatális véletlenek sora és egy megmagyarázhatatlan szerverhiba miatt nem érkezett meg hozzád. Legalábbis erre következtettem abból a tényből, hogy válaszod nem érkezett meg.
Sebaj, azért én most megint írok.
Nem mintha bármi közlendőm lenne. Azért tud, hogy élek. És írok. Talán kisütök belőle valami okosat. Netán bölcset. Esetleg csak érdekeset.

gondolkodik...

Ha nem hát nem. A cogito ergo sum-elv néha hihetetlen nagy hülyeségnek tetszik. Elvégre az ember nem mindig gondolkodhat és nem mindig élhet. Együtt pedig végképp nem működik. Ha élek akkor nem gondolkodom, ha gondolkodom akkor nem élek. Bár a gondolatmenethez szorosan kapcsolódik az élet mint fogalom definiálása. Ettől most eltekintenék.
Egyébiránt szeretnék hogyléted felől érdeklődni! Szeretnék, de nem teszem. Nem szeretem a felesleges kérdéseket! És igazán nem is érdekel. Jelenleg minden energiámat leköti, hogy rájöjjek én hogy vagyok. Senki nem kívánhatja hogy ezenfelül még más sorsa is érdekeljen. Bőven elég hogy magammal kell foglalkoznom.
Egyébként mostanában heveny fájdalmakat érzek. Talán beteg leszek. Talán csak a létezés fáj. Mindegy, hisz téged ez úgysem érdekel!
Biztosíthatlak, amennyiben ezt az üzenetet sem kapod meg, írok újat! Csak, hogy tud!!!

csókol: Turul

Az igazság az, hogy nehéz felébredni. Nehéz azt mondani, hogy igenis 22 éves felnőtt nő vagyok és a jövőmmel kellene foglalkoznom. Nehéz nem úgy tenni, mintha az a szar amiben élek, nem a valóság lenne. Nehéz azt mondani, hogy van még esélyem.
Valamikor meg kell húznom a határokat. Valamikor igazán le kell ülnöm és elbeszélgetnem magammal.
Az hogy most jól érzem magam és semmi nem számít és leszarom hogy holnap mi lesz, az nem megy. Már nem. Fel kell nőni.
Holnapután azt hiszem elmegyek a könyvtárba és leülök a sarokba. És elkezdem írni. Mert ezt akarom. És össze fogom szedni mindazt amit tudok vagy sejtek és elkezdem. Valamikor el kell. Talán még ma este. Aztán úgysem fog tetszeni és úgysem fogom befejezni, és úgyis mást fogok csinálni egész életemben. De legalább megprobáltam. Mert bennem van. És szeretném kiadni. Legalább megprobálnám. Legalább ennyi. Nem élhetek le úgy egy életet, hogy meg sem probálom. Legalább ennyit had mondhassak majd el az unokáimnak.

Írjuk ki!!!

Ma azt olvastam Pistunál, hogy írjuk ki mielőtt felgyülik. Hát kiírom: félek.
Mivan ha nem tetszem? Mivan ha nem tetszik?
Mivan? Hülye vagy? Kitérdekel?
Az élet nem erről szól!
De akkor miről?
Írjam ki? És ha nem jön? Ha bent akar maradni?
És ha ki akar jönni, csak nem megy?
És mi lesz a randin? Mégis miről beszéljek? Anyumnak megmondjam? Vagy inkább titkolózzak? Nem szeretek. Nem megy. Végül úgyis kibököm.
Vagány csajnak mutatom magam, de csak titkolom az igazi énem. Ezt mondta. Pedig én tényleg vagány csaj vagyok és tényleg titkolom az igazi énem. Nem is mutatok semmit. Csak egy mosolyt. Mindig csak a mosolyt. Pedig néha fáj. Néha nekem is fáj.
Az a regény soha nem készül el? Vagy nem is akarom hogy elkészüljön? Honnan tudjam?
Végülis mindegy hogy hogyan élünk, a lényeget úgysem értjük meg. Végülis minden felesleges, de azért jó néha élvezni. Vagy élvezkedni? Végülis mindig csak magunkkal beszélgetünk. Néha más is válaszol. De az nem tetszik. Az már csak bájvigyor.
Néha azért jó lenne szerelmest játszani. Néha azért jó lenne röhögni egy jót. Néha azért a szex is hiányzik.
Egy év. Sok minden. Akarom. Mégsem.
Így megy ez.
Hiányzik a banánhal. Őket azért szerettem.

Haver

Sajnos eljött az a nap, tizenkét és fél év után, hogy azt kellett mondanom Macinak: Maci, sajnos már öreg vagy és a fejed is leszakadófélben van, sajnos nem aludhatsz velem tovább! A te érdekedben!
Kegyetlenül hangzik, ugye? Sajnos azonban az élet kegyetlen. Sok forgolódással teli gyötrelmes éjszaka után úgy döntöttem Macinak ideje nyugdíjba mennie. De nem volt szívem másik alvótársat keresni. Úgy éreztem, hogy ezzel Maci emlékét ölöm meg. Sajnos azonban az élet még kegyetlenebb is tud lenni, mint várjuk. Nem tudtam aludni, zsibbadt a kezem, a levegőt ölelgettem. Így elhatározásra jutottam: új alvótárs kell.
Meg is találtam. Haver a neve és nagyon jóban van Macival. Napközben mindig együtt heverésznek az ágyamon és Maci, mint bölcs mester tanítgatja Havert, arra, hogy mitől is lesz valaki jó alvótárs.

Azt hiszem mégis az élet a legjobb méreg!!!:D

Feminimblog

Elindultunk! Eddig össz-vissz ketten alkotjuk a csapatot, de szeretném, ha még jelentkezne pár ember. Az első néhány bejegyzés is megszületett már, de igazából még mindig várok néhány hozzászólást.
Szóval nézzétek meg itt!!!

feminimblog

Szóval! A feminimblog kezdetleges formája összeállt! Kérnék kritikákat róla! Akár a külsejéről, akár a tartalmáról(ami igazából még elég képlékeny)! És ha valaki csatlakozni akar, akkor jelentkezzen!

Mostanság...

több minden történt, de még nem volt hangulatom, se kedvem, se erőm, se időm írni. Ergo: lusta voltam.
Na de haladjunk kronologikusan:
Vettem monitort. Nagyon aranyos, 48 centis, a márkát nem mondom meg, mert nem akarok reklámozni. Csak nagyon világít. Tudom, hogy lehet állítani, de én nem tudom. Sőt az unokabátyám se tudta jobban a szememhez hangolni. De már kezdem megszokni, szóval...
Úgy döntöttem, hogy nem alszom tovább a Macival. Az okom: Maci már nagyon vékony és féltem. Az elhatározást tett követte. Tegnap szépen megágyaztam neki a fotelban és be is takargattam. Kb. fél óráig bírtam, majd elkezdett zsibbadni a kezem. Szóval a probléma még nincs megoldva. Keresnem kellene egy másik alvótársat. :(
Regisztráltam egy társkeresőn. Igen, tudom! Nekem is vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. De talán egy próbát megér. Ha meg nem jön össze, akkor marad a nyomor. Már úgy is kezdem megszokni.
Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy indítok egy másik blogot. Nem ez helyet, hanem mellette. Egy olyan blogot, ahol sokan írnak bejegyzéseket. Vagyis inkább sok nő. Igen, ez amolyan feminim-blog lenne. És nem a pasik kibeszélésére, hanem inkább segítségképpen a férfiaknak. Hogy hogyan gondolkodnak a nők, meg ilyesmi. (E témával kapcsolatban örülnék egy-két visszajelzésnek mindkét nem részéről.)
Jah és találtam egy nagyon jó számot, hallgassátok élvezettel:

annyira jóóóóóóóóóóóó

Van, hogy elnézem az embereket. Hűvösek, szépek, álmosak, sietnek, élnek, vagy csak mennek. Közben az életem pillanatait látom magam előtt. Azokat amik megtörténtek, és amik csak megtörténhettek volna. Egyszer egy fiú azt mondta, hogy meg akart csókolni, de nem tette. Miért nem? Én akartam. És most is akarom. De már mást csókol, már nem emlékszik rám. Csak az én szívem sajog az elszalasztott lehetőségtől. Ha tehetném visszamennék és megcsókolnám. Nem lennék gyáva. De nem tehetem. Nem csókolhatom meg. Vajon, ha egyszer újra összehozna minket a sors, csak néhány órára, vajon akkor mi történne.
Odakint hideg van. Én mégis kinyitottam az ablakom. Mert szellőztetni kell. Büdös van. A lábamon csak egy vékony zokni van és érzem, hogy hamarosan elkezdek remegni, hiszen fázom. Mégsem kelek fel, hogy becsukjam az ablakom. Pedig náthás is vagyok.
Hamarosan döntenem kell. De nem akarok.
Csak egy szerető kell nekem. Nem akarok eget-földet és a világegyetemet meg/felrázó szerelmet. Csak egy kis szex kellene. Legalábbis ezt mondogatom magamnak. Néha el is hiszem. Néha nem is vágyom másra. Ilyenkor jól vagyok. Nagyon jól.
Olykor elcsodálkozom. Embereken, sorsokon, álmokon, egy rosszul összeállított ruhakollekción, egy szemeteskosáron, egy vicces bejegyzésen. Aztán megvonom a vállam és továbbmegyek.
Tegnap még volt kinek a vállán elsírnom, hogy... Ma már nincs senki. Álmomban véletlenül megsimogatom a saját arcom. Felébredek és elszorul a szívem. Ennyire vágynék egy érintésre? Ennyire rossz egyedül?
Elképzelem, ahogy ott ülsz a géped előtt és nem is gondolsz rám. Nevetsz, gondolkozol, szeretsz és utálsz. És a gondolataid nem a múlt körül forognak. És elképzelem, hogy kilépek testből és tudatból és megérintem a szíved. Elképzelem, ahogy rám gondolsz. Elképzelem, ahogy utánam sóvárogsz. Bár boszorkány lehetnék, hogy megbabonázhassalak.
Többek voltunk két idegennél. Gyávák voltunk.
Bánom és siratom a múltat. És vágyom egy új esélyre. Egy új lehetőségre. Bár megadatna.

Hát

ez most nem tudom mi lett. Amolyan pillanat képeknek szántam, de inkább kósza gondolatok lettek. Talán a soha el nem készülő regény sorai. Talán valami más. Nem tudom, hogy láttok-e majd összefüggést a mondatok között. Én látok, de azért örülnék, ha valaki reagálna valamit. Előre is köszi!

A világ a kapitalizmus füstjében fuldokolt.

Bemegyek egy üres fülkébe. Nem ülök le. Inkább lehúzom az ablakot és rágyújtok. A dohányzás öl.

Liliom. Érzem. Friss, üde. Életvidám.

Kidobom a csikket az ablakon, majd megfordulok. Vörös és zöld.

A kardom az ölemben pihen. Ujjaim a tok mintáin táncolnak.

Gyűlölöm a kérdéseket. A válaszokat még jobban.

Egy fiatal fiú. Hanyag elegancia, mélykék szemek.

Dübörög a zene. Kint és bent is.

A fiúk kimennek. A vonat továbbrobog.

Idővel mindent meg lehet szokni.

Egy halk sikoly. Egy szomorú liliom sikolya. Ő már érti.

Felállok és kimegyek. A fekete most sem rejt el.

Mindenhol zöld és szürke váladék. És én csak hánytam és hánytam.

Rágyújtok. Szeretem a bűzét. Elnyomja a mégocsmányabb szagokat. A füst eltakar. Segít túlélni.

Viszályt, dühöt, szenvedélyt, undort és haragot gerjesztenek.

Átnézek rajta, mintha nem is lenne. Nincs szükségem senkire.

Kezdek beleszokni ebbe az örvénylő békébe.

Senki nem látja, de mindenki érzi.

Keze a poharát markolja. Felizgult.

Csak úgy tombol a tesztoszteron. Szinte látom, ahogy képzeletben végigcsókolja a testét. Eltörik a pohár.

A csendet én töröm meg.

Még mindig a vérző kezét nézi. Megfogom és kihúzom belőle a szilánkokat. Felszisszen.

Miért nem lehet az embernek saját véleménye, ha egyszer saját agya van?

Behunyom a szemem. A fejemben képek peregnek.

- Ti miben hisztek?
- Én önmagamban. Az életemet én irányítom.
- Szerintem van valami felsőbb hatalom. Kell lennie valami "Nagy Terv"-nek!
- Én a szebb jövőben. Hiszem, hogy az emberiség tanul a hibáiból.
- Én nem hiszek sem a szabad akaratban, sem a felsőbb hatalomban, sem a szebb jövőben.
- Akkor miben hiszel?
- A körforgásban. Soha nincs végső győztes és soha nincs végső béke.
- Akkor miért küzdesz mégis?
- Vannak emberek akiknek küzdeniük kell. A döntés szabadsága annyiból áll, hogy eldöntheted melyik oldalon küzdesz.

Tomboló gyűlölet. Állatias agresszió.

Kezdek érzelgős lenni.

Eleinte csak a pozitív érzéseim haltak el. Aztán minden más is meghalt.

Csak állt az ablak előtt és bámult kifelé. Sajnálom.

Érzek. Nem kellene. Mégis...

Gergő legújabb remeke

Tudjátok nekem is van otthon, de sajnos csak az üres palack. :(
Ja és megemlíteném, hogy a hátsó cimkén Kis Pál István idézet van.

És újra

a drága PPP-ből. Élőben. A szobaszám titkos. Drága társszerzőm lakosztálya.
:)
Küldetés: passzív demonstráció!!!!!!!!!!

Halkan és csendben megjegyezném, aki még nem ismeri a színkódunkat: Turul ír kék színnel, Perdita lilával!

So... Demonstrálunk. Másfél óra rábeszélés után rávettem hőn szeretett Perditámat a demonstrációra. Most ő mosogat én meg megfogalmazom a demonstrációt. Bevallom a dolog kihívást jelent számomra. Annyi minden jár a fejemben. Leginkább a beszélgetésünk. Mit mond két ember egymásnak közel két hónap után. Mindenfélét. A hogy vagy?-on kívül mindent. Kiderült például, hogy antiszociális vagyok. Vagy, hogy fogalmunk sincs, hogy mi lesz velünk (várjuk a lehetőséget és az isteni sugallatot).
Szóval most jön az hogy demonstrálunk. Csak mert.
Én például demonstrálok az alkoholfogyasztás (az ellen annyira nem is), a rózsaszín ruhák (csak a nagyon rózsaszín) és a boldog szerelmes párok (az idilli szerelmes párok) ellen.
Demonstrálunk továbbá a kultúrsznobok ellen (Szerintem undorító a beképzeltség, főleg mert nem is lehet megváltoztatni ezeket az embereket). Mert bár tudni jó, a tudás önmagában nem tesz magasabbrendűvé.
Épp egy Kowalsky számot hallgatunk (van bent még Road és Kispál is). Szeretem Kowalskyt (mindet szeretjük mert sokszínűek vagyunk). Erről eszembe jut, hogy a discozene ellen is demonstrálok.
Egyébként szeretném leszögezni, hogy ezzel a passzív demonstrációval senkit nem akarunk megbántani, szóval lehetőleg senki ne vegye magára (de a kultúrsznobok igenis vegyék) . A demonstrációnk teljességgel szűk körű és jelentősége sincs sok. Csupán magunkat szórakoztatjuk vele és egyébként remek unaloműző azon gondolkodni, hogy milyen dolgok ellen is lázadnánk, ha nem lennénk ennyire lusták és jelentéktelenek (nem is vagyunk jelentéktelenek - "egyetlen rizsszem is átbillentheti a mérleget...").
Én a magam részéről demonstrálnék még az olyan barátok ellen, akik több éves jó kapcsolat után szarnak a fejünkre!!!
Ja és persze demonstrálok a demonstrálók ellen is! :)
Majd elfelejtem demonstrálnék még azok ellen a kis lánykák ellen, akik imádják a pasimat (nem csak a szőkék ellen)!

És, ami mellett:
a cigaretta, mint társadalom romboló erő
a túrórudi, mint a boldogsághormon elsődleges forrása, de csak a piros pöttyös
a kávé, amiért érdemes kikelni az ágyból és nagyon kellemes ha egy jó pasi áll vele az ajtóban éjjel
a farmernadrág színes tornacipővel, mert ennek már feelingje van, ez így van :)
a rasztahaj, ami szintén egy életérzés, és mert képtelen vagyok ezt a feelinget elmagyarázni Anyumnak - szeretem ha gitár is jár a személyiséghez
a Sing-sing és a Depresszió, mert az igényes zene mindennél többet ér :)
a bárány, aki jófej - tény, ami tény
a szép zöld fű, mert nyugtatja a szemet - puha és romantikus
a mesék, mert mind rajtuk nőttünk fel - ettől leszünk empatikusak
a könyvtárak, mert elveszni egy könyvtárban felér egy szeretkezéssel - no komment
az elfeledett álmok, mert muszáj továbblépni, fáj de igaz
a nagyon szerelmes lányok és a nagyon rendes srácok - (L) Kispál
a fekete garbó bőrkabáttal, mert én erre indulok be, na jó, legyen
téli estéken a kandalló tüze, mert mind vágyunk a romantikára, szeretem nézni a hópihéket
a pillangók és a tündérek, mert ők képviselik a reményt és mert nagyon különlegesek
a csókolózás, mert mindent el kell kezdeni valahol
a nevetés, mert hízlal - inkább mert megnyitja a kapcsolatokat
a barátok, akik sms-t írnak, hogy szólj, ha beszélgetni akarsz
az emlékek, mert azok tesznek azzá, aki vagy - mert jó tudni miből lettünk
a bor és étcsoki, mert ennek már-már feelingje van
a meleg nyári esték, mert ezek a leginkább alkalmasak egy nagy beszélgetésre - mert büdösen és izzadtan érezheted igazán, hogy élsz
az igazság, ami nem létezik, de jó hinni benne - amire azt mondjuk: hogy mindenkitől várjuk, de ez nem igaz
a hit, mert kell a remény - a létezőben, a lehetőségben
a rajzok, mert megdobogtatják a szíveket - mert kifejeznek minket
az utazás, mert kell a széleslátókör - mert elmerengünk közben és egyszer csak megakad a szemünk egy új dolgon
Anglia by MU
a mozi, mert ott bármi megtörténhet - mert a Linda mindig jó filmet választ :)

Mit csináljak?
Szeged...
Dublin...
Veszprém...
Itthon...
Bárhova...
A lehetőségek meg vannak és életemben először úgy érzem ez szabadságot ad.
Szabad vagyok...

fontos kérdések!

Honnan tudja az ember, hogy mennyi az a távolság, amit még elbír egy kapcsolat?
És mi az az idő, ami már túl sok?
Miből tudhatom azt, hogy még egyenlőek vagyunk a kapcsolatban?
És mi van ha úgy érzem nem?
Mennyi hülyeséget lehet elviselni a másiktól?
Az igazi szerelem az, hogyha minnél többet? Vagy az csak naivság?
Hogyha a másik látása mindent bosszúságot eltűntet az jó, vagy csak hülye vagyok?

Hogyan jutott el a pók a fonállal a bokorhoz?

A napsütötte erkélyen álltam. Nem rég keltem fel, ezért hunyorognom kellett, hogy az álom maradéka - néhány könnycsepp - ne folyjon végig arcomon.
Elnéztem balra és egy pókháló hosszú fonalának egy részét pillantottam meg, amint megcsillan rajta a fény.
Érdekes - gondoltam - szinte vízszintes a földdel. Nyilván az egyik vége az erkélykorláton van. De hol a másik?
Képzeletben követtem a fonál ívét. A bokrokon lenne? De hát hogyan csinálta ezt?
Repülni nem tud. Ugye?
Én még nem hallottam repülő pókról.
Vagy a szélbe kapaszkodva "lebegett" a bokrokhoz?
Áh, ez hülyeség.
Akkor a földön ment oda.
Lenéztem az udvarunkra. A kocsibejáró és a "gyalogosút" ki van betonozva. De a kettő között ott van egy kis füves sáv. Márpedig a póknak egyenesen át kellett volna azon menni. Akkor pedig nyilván beleakadt volna a fonál valamibe. Akkor ez sem jó. Talán kikerülte a füves részt? De hát honnan tudhatta volna? Én innen fentről jól látom, de ő honnan tudta volna? Talán úgy ment végig, hogy nem akadt be a fonál sehova? Meg tudta ezt csinálni?
És egyébként is miért akarta ezt a fonalat idehúzni? Túl nagy és túl nyílt terepen van. Könnyen el fog szakadni.
Én persze könnyen megcsináltam volna. Pár lépés és kész. De ő?!? Gigantikus munka lehetett ez a pici póknak! Hiszen neki ez a pár lépés sok száz vagy ezer lépés(?). A pókok ezt lépésnek hívják? És mi számít egy póknál lépésnek? Ha már egy lábával is lép egyet az már egy lépés? Vagy csak ha mind a hatot odébrakta?
Vajon hány "lépés"-sel jutott el a bokorhoz? És vajon merre ment?

Rossz vér - Tominak

A hajtók dala

Sajna a zenekar nem tudta eljátszani! :(

kép

Turul azt írta, hogy mi magunkról alkotunk egy képet és azok vagyunk mi. De én ebben nem vagyok olyan biztos. Mások is alkotnak rólunk képet. És mi van akkor hogyha ezeknek a képeknek a visszajelzéseiből állítjuk össze a mi képünket. Így lesz szép mozaikos és színes és minden helyzetben más. Pl: itt van a mostani lagzi. Volt egy férfi és egy nő. Mi a nőt egyáltalán nem láttuk különlegesnek és szépnek. De a pasi szemében látszott, hogy ő ebben a nőben azt a nőt látja, akit 10 évvel, két gyerekkel és pár kilóval ezelőtt élete párjává választott. Szerintem ez az egyik legszebb dolog, amit egy nő kaphat. Ennek azonban van egy másik oldala is. A nő oldala. Mégpedig az, hogy ennyi változás után is ilyen csillogást képes kiváltani a férje szeméből. Ehhez tehetség kell! Ezt végig gondolva el kell ismernem a nő mégis különleges!

aludj el...

a név kérdése

Nos adódott egy kis problémám! Vagyis nem is kicsi! Ez olyan dolog, ami megkérdőjelezi az azonosulást a 'Perdita' szó jelentésével.

Azt hiszem túlságosan megváltoztam! Miatta! :(

Nekem Turul hiányom van!!! Ő mindig az ellentétem volt, és ez mindig segít! :)

ma megint ráakadtam! :)

HIÁNYZOTT! NAGYON! SZERETEM!

A mai egy különleges nap! Ma van a legrégebbi barátnőm szülinapja! Őt azóta ismerem, amióta ismerhet egy ember egy másikat. Szóval nagyon rég. Azt hiszem jellemben egész más mint én, de azért sok közös is van bennünk. Néha egészen sokáig nem találkozunk és előfordul h nem is beszélünk, de valahogy mindig ugyanonnan ugyanúgy tudjuk folytatni. Egészen különleges lány! Igazi nő, az oroszlánok minden jellemzője megvan benne.:) Imád vásárolni, imádja a divatot, a sztárokat, a mozi... Azt kell mondjam igazi dívás! :D De azért emellett kicsit idétlen is és ez a legjobb!

Nagyon bírom őt, nem is tudnám elképzelni nélküle a kis életem, ja és nem is akarom!!!

visszatekintés a munkára

Az idő mindent megszépít! Ez most tényleg igaz. Nagyon is. Valahogy kitörlődtek a rossz dolgok a fejemből. Most már csak a jókra emlékszem!:) A halászlére, arra hogy hogyan röhögtünk a dinnyemosáson, arra hogy a Dia majdnem mindenhol összeesett, a közös ebédekre... Volt sok-sok kellemes dolog is. És persze szerintem nem árt, ha az ember gyereke belerázódik a munka világába, abba hogy igen is felelősséget kell vállalni. Persze azt most sem állítom, hogy lájtos tendálás volt. Jó volt, hogy sok emberrel dolgoztam együtt és mindegyik más, mindegyik egy új tapasztalat (persze volt határozottan bosszantó tapasztalat is :S). Összességében nem is volt rossz!:D

Kánikulamentesszobából

Mostanában túl meleg volt ahhoz, hogy a szobámban legyek. Ezért nem is írtam. Vagy csak lusta voltam.
De azért nem szűntem meg lenni, gondolkodni, érezni, cigizni....

Majdnem meghalt a macim!!! Félig leszakadt a feje! De a nővérem megvarrta nekem. Maci újjászületett!!!:)

Tegnap hazajöttem a melóból. Persze megint lebasztak minket, hogy lassúak vagyunk, pedig a belünket is kidolgoztuk. Ráadásul beteg vagyok, szóval marha jól esett. Ezek után hazajöttem, keseregni akartam anyumnak egy sort, de le se szart. Mondtam neki, hogy akkor megyek fürödni. Erre besérült, hogy miért veszekszik mindenki vele!!!

Kocsink van!!!:) Na igen! Kocsi!!! Eddig Trabantunk volt. Még meg is van. De szegényem már nagyon nem kocsi kategória. Szóval most van. egy. kocsink!!! Persze én nem vezetem. Nincs is jogsim. Apum még ki se probálta. Anyum meg katasztrófa volt vele. De a nővérem élvezkedik!:)

A héten kép szabadnapom is van!!! ÁJJÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!

Ha minden jól megy szeptemberben veszek egy rendes monitort.

Hiányoznak az estimesék.

Színes 4.

Mit értesz az alatt, hogy unalom?

Kié lett a szerepem?

Hova-hova?

Az utcán ülve az jut eszedbe: innen nincs lejjebb. De mért nem állsz fel?

Be akartam izélni egy számot, de nem lehet... úgyhogy link...

Durva: van két kocsink, öt tévénk, két számítógépünk, három hűtőnk, két mikrónk, egy hifink, két magnónk, és jó pár lyukas zoknink...

Már nagyon Perdita hiányom van.

Mostanság a szerelem elfelejtett engem.

Miért kell feltenni a kérdéseket?

Mikor megy a busz?

Nincs egy kis füvetek? Szép zöldellő rétetek? Kék egetek? Aranyszínű naplementétek? Hullámzó vizetek? Szalonnás tüzetek? Aranyos szegletetek?

Az unalom borzalma vagy a borzalom unalma...

Egyszer megírom azt a regényt. Egyszer biztos.

Holnap holnap lesz, ma ma van, tegnap tegnap volt. Ezt fordítsátok le nekem minnél több nyelvre!!!

A halmozott írásjeleknek mi az értelmük? Egyáltalán az írásjelek mire valók?

Gyakran eszembe jutsz ám!!!

nincs kivel, nincs mit, nincs mi, nincs hogy, nincs egyszer talán, nincs gyermek, nincs ötlet, nincs szín, nincs halál, nincs csapat, nincs álom, nincs felhő, nincs vattacukor, nincs szar, nincs levegő, nincs szerep, nincs én, nincs te, nincs egyszeregy, nincs zene, nincs csönd, nincs wc, nincs világvége, nincs világbéke, nincs...

van pizsama, van szótár, van dübörgés, van aszfalt, van cumi, van tükör, van pohár, van ember, van hús, van lélek, van telefon, van bugyi, van szín, van nap, van hold, van vérfarkas, van alvómaci, van csiga, van kispajtás, van naptár, van sebtapasz, van csat, van vonalzó, van...

Ki akar identitást?

Hogy hívnak?

Mit mondjak?

Hova tűntél?

A dinnyeföldön is sok a szar? Ott is mindenki kavar?

Miért kell vigyázni a balatoni lányokkal?

Miért mozog a galamboknak előre a fejük, ha lépnek?

Mostanság már csak a cigi és a Szívek szállodája tart életben.
Fáradt vagyok és beteg...
Valaki ajánlhatna egy jó könyvet. Csak semmi komolyat!!!:)

Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember

Jó könyv. Nagyon jó. Családregény. Az a fajta, ami nem mindenkinek tetszik. De nekem tetszett. Viszont ha másért nem is, de a következő párbeszédért érdemes volt elolvasni:

- Az iskolában milyen a koszt? - kérdezte, hogy megtörje a hosszúra nyúlt csöndet.
- Megjárja - mondta Billy.
- Hát a fiúk milyenek?
- Azok is megjárják. Bár... nem nagyon. Irtó sok a szöveg arról, hogy kinek milyen az apja, hogy az elnökkel ebédel, és megmondja neki, hogyan vezesse az országot, meg hogy nyárra elmennek Newportba, és otthon lovaik vannak, és huszonötezer dollárba került a nővérük első bálja.
- Hát te mit szólsz, amikor ilyenekről beszélnek?
- Hallgatok. - Billy ellenséges pillantást vetett rá. - Miért, mit mondhatnék? Hogy az én apám egy szobában lakik, és három állásból rúgták ki két év alatt? Vagy meséljem el, milyen prímán vezet autót ebéd után? - Billy mindezt csöndesen mondta, szenvtelen, társalgási hangnemben, riasztóan felnőttesen.
- És a nevelőapádról sem beszélsz?
- Mit mondjak róla? Meghalt. Amíg élt is, összesen talán ha volt hat fiú az iskolában, aki egyáltalán hallott róla. Ezek itt azt hiszik, hogy akik színdarabokat vagy filmeket rendeznek, azok nem rendes emberek.
- És hogy vagy a tanárokkal? - Rudolph elszántan keresett valamit, ami a fiúnak mégiscsak tetszik.
- Semmi közöm hozzájuk - mondta Billy, és még egy kevés vajat tett a sült burgonyára. - Elvégzem a dolgom, azzal kész.
- Mi a baj, Billy? - Itt volt az ideje, hogy nyíltan beszéljen vele. Kerülő úton nem juthatott el a lényeghez, nem ismerte elég jól a fiút.
- Anyám kért, hogy gyere el, igaz?- Billy kihívóan nézte, mintha belelátna.
- Ha mindenképpen tudni akarod, hát igen.
- Sajnálom, ha gondot okoztam neki. Nem kellett volna postára tennem azt a levelet.
- Dehogynem. Nagyon helyes, hogy elküldted. Mi baj, Billy?
- Nem tudom. - A fiú abbahagyta az evést, és Rudolph észrevette, hogy erejét megfeszítve uralkodik a hangján. - Minden. Úgy érzem belehalok, ha itt kell maradnom.
- Dehogy halsz bele - szólt rá élesen Rudolph.
- Nem, persze hogy nem. De olyan érzés. - Billy ebben a pillanatban duzzogó, nyűgös gyerek volt. - Nem érted? Az érzés az igazi lehet.

Nagyon boldog szülinapot kis pajtásom!:) Pusza

Cs. G.-nak

Kezdtem az elején. Mikor harmadikos voltam középsuliban megismertem egy fiút. R. hívják. Ő akkor kezdte a középsulit. Nagyon kedves srác, mondhatni nehéz családi háttérrel. A mamájával él. A tesója a nagynénjükkel. Ikrek. Az anyukájuk meghalt, mikor kicsik voltak. Az apukájukról nem tudtam semmi. És nem értettem, hogy hagyhatta el a gyerekeket. Haragudtam rá, és borzalmas szülőnek gondoltam. Nagyon sajnáltam R.t, próbáltam mindenben segíteni neki.

Idén nyáron megismertem egy férfit, G.t. Nagyon rendes munkás ember. A gyerekeinek ad minden pénzt, amit keres. Mindent megad nekik. Mindent tud a gyerekeiről. Nagyon jó apának gondolom őt.

Ennyit tesz egy beszélgetés, az h a dolgok mögé nézünk. Ezúton is bocsánatot kérek G.tól, hogy olyan sokáig rosszat gondoltam róla, annak ellenére, hogy nem is ismertem!

Lassan elfogadom, hogy tűzön és vízen érlelt virágként, nem élhetek pusztán vízen...

Kety-roty

Fáradt. Kicsi. Nagyon kicsi.
Minden nap ideül - bekapcs - email - msn (persze csak rejtve) - aztán kikapcs...
Inkább olvas. Tévét néz. Pihen.
Bocsi.
Nagyon fáradt. És elgyötört. És álmos. És éhes. És elege van. És...
De pszt!!! Ne mondjátok senkinek. Főleg neki ne. Attól csak rosszabb.
De már csak pár hét.
Addig is: bocsi.

Juditnak, mert együtt mostunk a szakadó esőben

görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye, görögdinnye, sárgadinnye, cukordinnye...
(de lehetett volna: kis dinnye, nagy dinnye, spáros dinnye, kamionos dinnye, piacos dinnye, kft-s dinnye, idegen dinnye, vagy a fajták szerint csoportosítani)

:)

Nagyon boldog szülinapot kívánok szivem!
Szeretlek! (L)

:)

Ma fekete héjú görögdinnyét fényeztem és matricáztam!

Játék

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet!
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!

"Ekkor azonban megbillent a sátorajtó, és Szépmező Szárnya toppant be."
(Komjáthy István: Mondák könyve)

A Három Bölcs Majom

A "három majom" szimbólum az egész világon ismert, szobrok milliói készültek vele kapcsolatban. Maga a mondás ("nem látok, nem hallok, nem beszélek") egy buddhista bölcsességből ered. Itt egy rövid leírás róla:

A "három majom" szimbólum egy 17.századi japán templom oszlopcsarnoka felett található faragásból ered, melyen ez a bizonyos három bölcs majom jelenik meg. A misztikus majmokat ("sambiki saru") a templom őrzőjének mondják , illetve Shuomen Kongo ( félelmetes isten, általában hat karral ábrázolják) szolgáinak. A majmok név szerint: Mizaru (eltakarja a szemeit), Kikazaru (eltakarja a füleit), és Iwazaru (eltakarja a száját). Japánul a "nem látok, nem hallok, nem beszélek" mondás tehát így néz ki: "mizaru, kikazaru, iwazaru". A japán 'majom' szó, vagyis a 'saru' ugyanúgy hangzik, mint a 'zaru' (ami "nem"-et jelent), tehát a híressé vált majmok eredete egyfajta szójátékra vezethető vissza.

A három majom alapvető gondolatát a kínai Tendai szekta buddhista szerzetese vezette be Japánba, valószínűleg Kr.u. a 8.században. Ez a gondolat minden bizonnyal az indiai buddhista tanításokon alapult. Japánban ezeket a majmokat először egy ijesztő, háromszemű, sokkarú istenséggel hozták kapcsolatba, akit Vadjra-nak hívtak. A majmok gesztusai (a fülek, szemek és a száj eltakarása) festői módon fejezték ki és közvetítették az isten parancsát. Vadjra tanítása szerint ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, akkor a baj elkerül minket.
A három majom szimbóluma egy Japánban ismert népi hit, a "koshin" részét képezte. Koshin éjszakáján az emberek összegyűltek, és hajnalig ébren maradtak. Közben Shuomen Kongo-hoz imádkoztak. Az emberek az ébrenmaradással próbálták elkerülni, hogy rossz cselekedeteik a mennybéli isten fülébe jussanak. A három majmot gyakran lehet látni azokon a papírtekercseken,amiket a szertartáshoz használtak. Ezen tekercsek szerint a majmok a hírnökök szerepét töltötték be. Néhány templomban is láthatunk három majom szobrokat, és Japán vidéki területein "koshin" kövek is találhatók. A koshin néphitről szóló első feljegyzés egy ünnepelt japán pap, Jikasu-daishi nevéhez fűződik. Kínába látogatásakor részt vett egy koshin szertartáson, melyről azt írta, hogy nagyon hasonlít a Japánban ismert szertartáshoz.

forrás: http://gportal.hu/gindex.php?pg=1885475

Dinnye

Nem, ez itt most nem a nyár jelképe gyümölcsről szól! Ez a munkáról szól!
Ez a szedés, rakás, pakolás, papírmunkáról szól! Azt hiszem nem is gondolná egy átlag embert, hogy mennyi munka, erőfeszítés és hány ember idegeskedése van egy egyszerű mezőgazdasági termény mögött (ami jelen esetben a dinnye).
El tudjátok azt képzelni milyen érzés a 40 fokos tűző napsütésben 15 kilós dinnyét dobálni? Nem nem hiszem, hogy ezt a legtöbben át tudnák érezni. Vagy mikor a 35 fokban a raktárban lepakolod, amit ők a földön felpakoltak? Vagy 5kor kelni, hogy a családnak legyen ebéd, vacsora míg az asszony dolgozik a földön (este 10ig). Vagy azt, milyen nehéz hogy ekkora karavarodásban a szállítók és a számlák pontosak legyenek? Nagyon nehéz és nagyon fáradtságos. És ez csak vége! Annak a dinnyének meg kellett érnie a nehéz körülmények közt (öntözték és kapálták és permetezték - és egyáltalán gondot fordítottak rá)!
És mit tud erről a közvélemény? Hát hogy a AUCHAN elé viszik a gazdák a dinnyét és kiborítják, mert olcsón veszik át az áruház. Meg hogy sok a fekete munkás és/vagy gyerek munkás.
De mért nem keres senki választ arra, hogy mért van ez?
Az utóbbi években a gazdák épp hogy a 0-ra ki tudtak jönni a pénzből, nagyon sokan eladósodtak, nem foglalkoznak már növénytermesztéssel, állattenyésztéssel. Mert nem éri meg, nem veszik meg. Örülnek, ha minimális áron el tudják adni, mondjuk külföldi kanionokba. Ebből következően nincs pénz a bejelentett munkásokra, csak idény munkát tudnak adni (-> télen a kocsmában költik a lovét a férfiak). Egyértelműen a felnőtteknek állandó munkahely kell, ezért csak fiatalkorúaknak szabad a nyara, tehát ők tudnak elmenni mondjuk dinnyét szedni. És mért? Nem azért mert a szüleik kegyetlenek, pont azért mert azt akarják, hogy mindenük meg legyen (értsd: nem elég a szülők fizetése, arra ami a gyereknek kell). Ez sajnos elég gyakran előfordul felénk! De így legalább ezek a gyerekek, a nehéz sorsuk ellenére, kemények lesznek, és az biztos értékelni fogják a kezükbe adott pénzt.

Sok dolgot írhattam volna még! Nem tudom ezt mért írtam. Talán csak gondolatébresztőnek. Talán csak azért, hogy igyekezzünk a dolgok mögé látni.

A fiúk a bányában dolgoznak:)

mindenki bogozza ki a sajátját

Nekem nem kell több, mint amennyit adni akarsz magadból!!!

tegnap 5 kor volt a temetés

Nagyon megható temetés volt sok-sok baráttal és ismerőssel. Elkísértünk utolsó utadon. Tudjuk, hogy egy jobb helyen vagy. Nyugodj békében.

Lálálálá...

Wáááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Magyarázkodás...

Ízlelgetem a szavakat. Kimondanám, leírnám, végiggondolnám.
Ha...
Vajon ez lenne a helyes? A jó?
Nem akarok még egy rossz döntést hozni. Egyszer megtettem. Katasztrófa lett belőle.
Vajon az lesz az én utam?
Erről is azt hittem, hogy az én utam. És mégis majdnem belehaltam. Lelkileg.
Ízlelgetem a döntést. Még nyers. Még érnie kell. Van rá időm. Most van. Hagytam.
Senki nem tudja. Senki.
Tegnap el akartam mondani a Beának. Nem ment.
Még korai. Ezt most nem sietem el.
De mi lesz ezzel? Ez is én vagyok. Ez is mindig én voltam. Ezt is teljes szívemből akartam. Egy darabig jó is volt. Aztán belefásultam. Aztán már hánytam tőle.
De hát a szerelmem volt, a szenvedélyem. Én magam. Mi történt?
Sokszor felteszem magamnak a kérdést: mi történt?
Lassan megértem: a dolgok, amik éltettek sematizálódtak. Tematikát adtak a kezembe és azt mondták: ezt kell gondolnod. Órákat papoltak az eszme ragyogásáról, de a mondanivaló eltűnt. Képletekbe foglalták az időt, a hitet, a szerelmet. És nekem hányingerem volt. Gyűlöltem.
Semmit sem adtak, csak elvettek. Elfelejtettem gondolkodni, érezni, hinni. És a végén élni is.
Egyesek szerint feladtam. Lehet.
Szerintem felszabadultam.
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
Aztán "feladtam".
Sokáig tartott, de helyrejöttem. Újra gondolkodom, érzek és hiszek. És talán lassan, nagyon lassan elkezdhetek újra élni is.

kérdés: Normális ember?

Hát igen egy újabb megfoghatatlan dolog! Mit is jelent normális embernek lenni? Nos hát talán a többségi társadalom által elfogadott nézeteket követő lény - a normális ember. De ettől mindenki eltér. Van, akit a többségi társadalom elfogad, de mi tudjuk, hogy valami nincs rendben (ugye Zsani?). Szóval ez itt megbukott. Mert, hogy ugye minden kultúrában más és más az elfogadott nézet, és persze akár minden kisebb baráti csoportban is. Szóval talán azt mondhatjuk normális embernek, akiben kifejlődött valamilyen pozitív érzés a társak iránt. Érdekes téma!

Eragon 3

A III. kötet, Brisingr címmel Amerikában 2008. szeptember 20-án, Magyarországon pedig
2009 tavaszán jelenik meg.

Gyász

Írni akartam arról, hogy fáradt vagyok és álmos. Olyannyira, hogy két napig nem volt erőm lemenni a nővérem szobájába és megfenyegetni a modemet, hogy falhoz vágom, ha nem mükszik rendesen. Inkább nem neteztem. Olvastam. Aludtam. És persze dolgoztam.
Ezt akartam roppant frappánsan és a szokásos fahumorommal kifejteni.
De elolvastam Perdita bejegyzését...
Mikor kilenc vagy tíz éves lehettem meghalt az egyik osztálytársam. Alig ismertem, mert abban a félévben költöztek ide az anyukájával. Semmi másra nem emlékszem belőle csak hogy szerelmes volt belém. Mielőtt meghalt én kikosaraztam. Persze gyerekszerelem volt. Azóta bűntudatom van. Pedig még a nevére sem emlékszem. Ha elmegyek a füredi temető mellett, vagy Halottak napján ott járunk, mindig eszembe jut. Nem is igazán ő, mint az az érzés amit átéltem, amikor megtudtam.
Akkor egy tanárunk azt mondta, hogy a gyász az emberi önzésből fakad. Abból a tényből, hogy nem akarjuk elengedni azt, aki elment.
Sokszor gondolkozom azon, hogy a gyerekek mit hogyan fognak fel. És gyűlölöm azokat a felnőtteket, akik azt hiszik, hogy nem képes egy gyerek megérteni a gyászt (vagy akármi mást). Mert képes. Talán sokkal jobban is, mint sok felnőtt.
A gyász sokszor fáj és sokszor kínoz. Félek, hogy hamarosan én is elvesztek valakit. Még senkit nem veszítettem el, aki igazán fontos volt nekem, akit igazán szerettem.

Meghalt

Ma korán keltem (7 után már fent voltam)!
Valahogy nem bírtam tovább aludni. Éjjel sem aludtam nyugodtan.
Csak ez az egy dolog járt a fejemben: Vajon igaz? Most tényleg megtörtént? Vagy megint valaki csak félrehallott valamit? Reméltem, hogy nem igaz, reméltem, hogy a tesóm is rosszul tudja, csak kórházban van, de még él.
Lehet, hogy ezért keltem korán, hogy megtudjam! Megtudjam az igazat.
Szél fújt be az ablakon. Kellemesen hűvös volt a szobában (igaz már tegnap este is kellemes volt az idő, mikor Mártika először mondta, kérdezte tudok-e valamit).
Tiszta fény áradt be az ablakon, és éreztem a meleg szőnyeget a lábam alatt, ahogy mentem kifelé a szobából. Már akkor hallottam a választ, a még csak gondolatban feltett kérdésemre.
Anya épp akkor kísérte ki a nagyapit. Hallottam a szomorú hangot, ahogy a családról beszélnek.
Lementem, anya akkor ért be. Kérdezte hallottam-e . "igen" - mondtam, " Zotya tegnap mondta".
Igen, a Zotya tényleg mondta tegnap. És igen, mikor a szemébe néztem tényleg éreztem, hogy igaz. De a remény, hogy hátha...
Ma reggel, ma reggel már tényleg, biztosan tudni. Bemondták a hírekben is. Semmit mondóan, érzelmek nélkül, világosan, egyszerűen a tényeket: "Meghalt egy 21 éves kábel tv szerelő" - ennyi volt.
Felléptem msnre, mindenkinél valami ehhez kapcsolódó idézet, beléptem iwiwre sok-sok részvétnyilvánító üzenet az üzenő falon.


Ő egy nagyon klassz srác volt! Mindenkinek csak szép emléke van róla (de tényleg ez nem csak a jót vagy semmit)! Minden itteni ismerte, szerette, a legtöbbeknek van egy kedvenc története vele kapcsolatban. Nekem osztálytársam volt - a legaranyosabb kis srác volt az évfolyamon. Mikor kicsit voltunk az egyik legjobb barátom volt. Sok emlékem van róla. A tesómmal együtt focizott, sőt mondhatni tanította focizni.

Nem tudok ide mit írni még!

Csak azt, hogy reménykedtem! Reménykedtem, hogy még él! És ez is csak rémhírkeltés! De nem!

Egy jobb helyre távozott közülünk!



Szívem minden melegségével részvétet mondok a családnak!

Nyugodj békében Csabi!

Levágattam a hajamat. Szörnyű érzés volt. De most megkönnyebbültem. Valahogy olyan érzésem van, mintha valamiféle elvárástól szabadultam volna meg. Mintha egy sztereotípiát ráztam volna le. Kicsit szabadabbnak érzem most magam!!!

Jövő? - és mások

Na szóval igen a jövő volt a kérdés. Nos hát mit is mondhatnánk a jövőről? Alapvetően e kérdést két nézőpontból lehet megközelíteni, mert hát ugye vannak a sorspártiak és a véletlen pártiak. Igaz, hogy alapvetően mindegyik egy felsőbb hatalom irányításában hisz, de azért van különbség.

A sorspártiak szerint van egy utunk, amit végig kell járnunk. Én ezt (a párkák nyomán) úgy képzelem el, mint egy nagy szőnyegben a szálakat. Tehát néhány szál keresztezi egymást, néhány sosem találkozik, csak lineálisan haladnak egymás mellett. Aztán még ott van az a helyzet is, mikor nagy csomó lesz a szálon - ez a káosz az életben. Lényeg, ami a lényeg a szőnyeget is egy szálból szövik, a fonalak is alapvetően azonosak. Ez lenne a nagy közös ŐS gondolata? A jövőhöz ez úgy kapcsolódik, hogy a sorpártiak nem tudnak változtatni a sorsukon, mert meg van írva, merre kell menniük (vagy lehet, hogy ha találkozási pont jön, ők választhatják meg merre tovább? – nem tudom ehhez nem értek). Eleve el lennénk rendelve? Ez borzasztó. Tehát, meg van írva mi lesz a végzettségem, ki lesz a párom, mikor és hol találkozunk? – akkor minek keresgél annyi ember? Ez érdekes!

A véletlen pártiak (őket olyan hippisnek képzelem, akik csak sodródnak az árral). Tehát ők tartanak valahová, de szembe jöhet valami, ami eltéríti őket kicsit vagy épp nagyon (mondjuk: mint mikor egy fatörzs úszik a vízen). Nekik van egy kb. elképzelt jövőjük/ céljuk, a saját akaratukból, csak épp az idő folyásában közbeszól egy dolog, egy valami. Az én szívem inkább ehhez az „elmélethez” húz. Mert mért lenne már megírva, hogy mi lesz belőlem (hányan nem dolgoznak a szakmájukban?) és mért lenne megírva ki lesz életem párja (már ha egyáltalán lesz?) – mert pl. mondjuk randim van a nagy Ővel de késik a busz és elmegy és akkor nem is találkozunk. Ennyi! Eszerint nincs jövő. Ez csak egy jelenben alkotott fogalom (mondjuk lehet, hogy más nyelvű emberek másként gondolják – mert ugye a nyelv és a gondolkodás összefügg). A történések véletlenek sorozatai, tehát a távoli jövő/jelen egy nagy ? .

Még jó, hogy a múlt biztos. Bár most már ebben sem vagyok biztos. Már értem mért foglalkoztak ennyien az idővel. Most sokkal több kérdésem lett, mindt biztos gondolatom.
Tehát szerintem elindulunk valamerre aztán lesz, ami lesz. Lényeg, hogy mindig hű maradj önmagadhoz!

Szezámmagos a nyelvem...

Mai mérleg

Nem bírom a vér látványát! Ma a lábamon lévő aprócska sebb (amit egyébként az új strandpapucsom okozott azon a bizonyos estén) felszakadt. Épp a liftben voltunk(ebédelni mentünk) és láttam, hogy a fehér zoknimon lesz egy szép vörös folt. Rögtön rosszul lettem. Enni
már nem is bírtam.
Emlékszem egyszer kisütötték az orromat. Mármint az orromban lévő egyik eret. A sztorihoz hozzátartozik, hogy anyum az asszisztens a fülészeten, szóval náluk voltam. Szóval kérdeztem a doktornőt, hogy vérzik-e. Mondta, hogy nem. Anyum meg megszólal, hogy á, dehogy, csak ömlik. Na kész. Kár volt előtte cukorborsófázeléket ennem...
Szóval ja...
Ennyi a napi mérlegem. Nem történt egyébként semmi.
Ja, de! Megnéztem apummal a Magyar vándort. Nekem még mindig favorit ez a film. Bár csak az első része. Béla a legjobb benne!!!:) Meg persze Huba!:) Kérlek aláhsan dráha baráthom!!!:)

Español

Eb döntő

Minden egyes kibaszott döntőt itthon szoktunk megnézni. Az apám, a nővérem és én. Néha még anyu is. Beülünk a nappaliba és ott drukkolunk. Általában mindenki másnak.
Idén. Ma. A nővérem közölte, hogy fél nyolckor indulunk. Mondom, hova bazdmeg? Aszongya az ebsátorba. Merthogy én megígértem, hogy elmegyek velük. Mondom neki: Tévedésben élsz. Én azt mondtam, hogy ma meccset nézek. Nem fogok elmenni, hogy se helyem ne legyen, se a meccs felét ne lássam, mert alacsony vagyok. Ezek után besérült és lement. Jön fel anyum, hogy antiszoc vagyok meg mért nem tudok elmenni, meg már összevissza szervezkedtek. És még én voltam a hülye, hogy probáltam magyarázkodni. Elegem van!!! Már nagyon!!!!!!! És mindjárt átjön az unokabátyám is és engem csesztet hogy menjek. Pedig nekik ez nem fontos. Ők csak kibaszottul unják a szánalmas magányos életük és azt hiszik, hogy ha minden este elmennek valahova akkor kevésbé lesz szar egyedül lefeküdni. Hát menjenek! De én ma meccset akarok nézni!!!!!!!!!

Elnézést a trágár kifejezésekért és a kifakadásért!!! De legalább nem magamban füstölgök!!!

Itt és most...

Ha azt kérdezed: Mit hoz a jövő? azt mondom: Nem tudom.
Ha azt kérdezed: Mit szeretnél a jövőtől? azt mondom: Nem tudom.
Amit tudok az az itt és most, a te és én. Egy csésze kávé, egy doboz cigi. És a remény.
Innen indul minden. Innen már tovább léphetünk.
Nem, nem a jövőbe. Mindig csak az ittbe és a mostba. Csak te és én.
A többi nem számít. Még nem. Majd holnap talán az is fontos lesz.
Csakhogy addig ma van.
Csak az itt és csak a most...

Ezzel vidítottuk magunkat Lindával tegnap este. Már nagyon vártuk, hogy lássuk. Nézzétek meg, nekünk tetszett. Bár hazafelé az új piros (tesóm szerint kurvás) magassarkú feltörte a lábam.

az utolsó két este

Először is leszögezném: megint szentimentális bejegyzés jön tőlem! Tehát, ha ez a rész nem érdekel ugorj a 2. bekezdésre. Szóval azt már leírtam mért romlott el az utolsó előtti este. Miattam, a sportolás miatt. Így belegondolva akármilyen jó is volt, nagyon bánom. Lehettem volna csak vele. :( De én hülye módon elmentem oda. Az utolsót kb. ugyanígy, ő rontotta el. Megint a hök miatt, már megint. Utálom a hököt. Tudom, hogy vannak kötelezettségei, de akkor is (hökös záróparty volt). Vagy ez úgy ment: "ha ő is, én is". Ezt nem is kérdeztem tőle. Áhh nem hiszem. Na mindegy most már. Lényeg, hogy ugyanúgy KO volt mint én előző este. Szóval azt kell mondjam, ugyanazt éreztem mint ő szerda este. Borzasztó volt. A másik ágyon aludtam és még vihar is volt. :'( Szóval lezárásként azt kell mondjam tényleg pocsék érzés volt, nem is ez hanem hogy az utolsó 2 este nem olyan volt mint, ahogy szerettem volna. Mert nagyon szépre szerettem volna!

Persze itt meg kell említenem, hogy tök jó volt a srácokkal dumálni meg iszogatni (csak kóláztam, 4 tanúm van), meg a vacsi is nagyon jó volt, amit Szabi csinált (bár leettem a nacim egy paradicsommal - ami szerintem kamikáze volt).

Az első nap itthon (mármint úgy, hogy tudom nem megyek vissza holnap este) elég tevékenyen telt, vagyis azok a percek, amiket nem alvással töltöttem. Még drága Turul is megirigyelhette volna annyit takarítottam. De tényleg még a fotelokat is levittem és kitakarítottam. Most szebbek mint új korukban. :) És ablakot is pucoltam ám. És takarítás közben rájöttem: nagyon sok hely van még az íróasztal fiókjában és környékén. Rengeteg felesleges papírt őrizem. :) De vicces volt a régi biosz meg német dogákat nézegetni (a biosz tényleg igen kemény volt - hát igen a drága Pápai tanár úr). Rájöttem arra is, hogy rengeteg olyan ruhám van, amit nem hordok (ugyanis amiket hazahoztam egyszerűen nem fértek be a szekrénybe), erre még ki kell gondolnom a megoldást. Ja és játszottam is a tesómmal (a régi jó kis heroes III-at - nosztalgikus volt). Ez volt a mai nap.

A papucs az oka. Az új starndspapucs. Nem, nem a vodkanarancs, Efgyáltalán nem. A papucs az oka. Kézenfogva Pepével. sENKI nEM látja. Úgyis unokabátyám. sZEretem. Melséltem neki ...... Meg Hemot magyatázott. Holnap azért majd megkérdem tőle, hogyé n mit és hogy ő mit, Holnap valószínű törlö9k is. BIZTosan- Viccesek a betűk. Anyum még fent van. N em vette észre. Sebaj. Majd hjolnap nevallom. Vagy nem . dE A papucs au oka...........

lila

Holnap ki kell költözni a koliból! Haza kell menni! Pedig még maradnék szívesen. Jó lenne csak itt héderezni.:) 2 egész hónapig nem lesz Veszprém. Hiányozni fog! Na jó azért a tanulás nem fog, bevallom. Fura lesz a srácok nélkül. És olyan üres a szoba, és az ernyőm is társtalan.:( De majd szeptemberben.:)

Tegnap sikeresen megünnepeltük a vizsgaidőszak végét (meg ha már ott voltunk a sportban és meccs volt a német győzelmet - mondjuk én a törököknek szurkoltam). Szóval részemről kicsit sikeresebb volt a dolog mint gondoltam, mondhatni leterített. De a hazaút vidám volt. Esett, sok volt a pocsolya, és imádom őket - tehát mindbe beleugrottam (Anett nem élvezte - bocsi). Csurom víz lett mindenem. És nagyon jót aludtam, és rég nem éreztem ilyen jól magam!!! Az este folyamán volt egy olyan beszélgetés, amitől (ha nem is a világ) de a környék legboldogabb embere lettem. Köszönöm a Babszinak! Persze azért nagyon rossz volt, hogy a Csocsó nem jött, de egész éjjel vigyázott az álmomra (mondjuk sztem annyira KO volt, hogy még a bárányok is elkerültek). Imádom.

Az, aki szép, az reggel is szép...

Ezt találtam ma :)