Ma azt olvastam Pistunál, hogy írjuk ki mielőtt felgyülik. Hát kiírom: félek.
Mivan ha nem tetszem? Mivan ha nem tetszik?
Mivan? Hülye vagy? Kitérdekel?
Az élet nem erről szól!
De akkor miről?
Írjam ki? És ha nem jön? Ha bent akar maradni?
És ha ki akar jönni, csak nem megy?
És mi lesz a randin? Mégis miről beszéljek? Anyumnak megmondjam? Vagy inkább titkolózzak? Nem szeretek. Nem megy. Végül úgyis kibököm.
Vagány csajnak mutatom magam, de csak titkolom az igazi énem. Ezt mondta. Pedig én tényleg vagány csaj vagyok és tényleg titkolom az igazi énem. Nem is mutatok semmit. Csak egy mosolyt. Mindig csak a mosolyt. Pedig néha fáj. Néha nekem is fáj.
Az a regény soha nem készül el? Vagy nem is akarom hogy elkészüljön? Honnan tudjam?
Végülis mindegy hogy hogyan élünk, a lényeget úgysem értjük meg. Végülis minden felesleges, de azért jó néha élvezni. Vagy élvezkedni? Végülis mindig csak magunkkal beszélgetünk. Néha más is válaszol. De az nem tetszik. Az már csak bájvigyor.
Néha azért jó lenne szerelmest játszani. Néha azért jó lenne röhögni egy jót. Néha azért a szex is hiányzik.
Egy év. Sok minden. Akarom. Mégsem.
Így megy ez.
Hiányzik a banánhal. Őket azért szerettem.
1 megjegyzés:
ne add fel.;)
és ne feledd, így megy ez.
Petőcz szerint az a sikeresség titka, hogy az ember tanuljon meg lazán és titokzatosan mosolyogni.
próbálkozz.
nekem is hiányzik:)
de mint tudjuk
így megy ez.
és kiegészíteném azzal, hogy:
az élet kemény.
És akkor is:
Félre az útból, tehenek, rövid az élet!
és akkor már idézek bash.hu-t is:
az élet kemény, mint a faszom, és rövid is.:)
ezt csak úgy.
örülök, h még emlékszel ránk:)
és hajrá!;)
Megjegyzés küldése