2008. november 7., péntek

kivágás-beillesztés-kivágás-beillesztés-beillesztés-kivágás-beillesztés-kivágás-beillesztés....

A világon nem sok dolog számít.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
Régen vágytam a szerelemre.
A mindent elsöprő örökkön-örökké.
Egyszer széttárt karokkal repülnék tova.
Az aranyfelhőkről néha-néha lepottyan egy álomdarab.
Beszéljünk őszintén.
A szerelem fáraszt.
Miért nem jó, az ami vagyok?
Én már egyet elszalasztottam.
Szerelmes vagyok a lovagkorba.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
Menekülnék a valóságból.
Az emberek saját magukért éltek.
A mindent elsöprő örökkön-örökké.
Kardok, páncélok, erénykódex, szárnyaló paripák, babona és kereszténység.
Álmomban mindig zuhanok.
Mindenki erről beszél.
Ébren már repülni sem merek.
Lehetnék bármi más.
Történhet bármi, én mindig változok.
Régen vágytam a szerelemre.
A változás az egyetlen állandó.
Lehetnék szabadságharcos, lehetnék feminista, lehetnék királykisasszony, lehetnék százarcú bohóc.
Csillognak a teremtményeink.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
Kardok, páncélok, erénykódex, szárnyaló paripák, babona és kereszténység.
Lehetnék szabadságharcos, lehetnék feminista, lehetnék királykisasszony, lehetnék százarcú bohóc.
A fenyőfák örökzöldjét nézem és éhezem a magányra.
Túl sokan vagytok körülöttem és én mégis unom magam.
Miért nem jó, az ami vagyok?
Beszéljünk a lényeges dolgokról.
Én a kallódó felhőket is el akarom érni.
A szexualitás roppant izgalmas téma.
A zsiráf mindig magasabbra tör, de mindig csupán a levelekért.
Csömöröm van.
De ugye jön majd másik?
De ugye jön majd másik?
Álmomban mindig zuhanok.
A mindent elsöprő örökkön-örökké.

Nincsenek megjegyzések: