Meghalt

Ma korán keltem (7 után már fent voltam)!
Valahogy nem bírtam tovább aludni. Éjjel sem aludtam nyugodtan.
Csak ez az egy dolog járt a fejemben: Vajon igaz? Most tényleg megtörtént? Vagy megint valaki csak félrehallott valamit? Reméltem, hogy nem igaz, reméltem, hogy a tesóm is rosszul tudja, csak kórházban van, de még él.
Lehet, hogy ezért keltem korán, hogy megtudjam! Megtudjam az igazat.
Szél fújt be az ablakon. Kellemesen hűvös volt a szobában (igaz már tegnap este is kellemes volt az idő, mikor Mártika először mondta, kérdezte tudok-e valamit).
Tiszta fény áradt be az ablakon, és éreztem a meleg szőnyeget a lábam alatt, ahogy mentem kifelé a szobából. Már akkor hallottam a választ, a még csak gondolatban feltett kérdésemre.
Anya épp akkor kísérte ki a nagyapit. Hallottam a szomorú hangot, ahogy a családról beszélnek.
Lementem, anya akkor ért be. Kérdezte hallottam-e . "igen" - mondtam, " Zotya tegnap mondta".
Igen, a Zotya tényleg mondta tegnap. És igen, mikor a szemébe néztem tényleg éreztem, hogy igaz. De a remény, hogy hátha...
Ma reggel, ma reggel már tényleg, biztosan tudni. Bemondták a hírekben is. Semmit mondóan, érzelmek nélkül, világosan, egyszerűen a tényeket: "Meghalt egy 21 éves kábel tv szerelő" - ennyi volt.
Felléptem msnre, mindenkinél valami ehhez kapcsolódó idézet, beléptem iwiwre sok-sok részvétnyilvánító üzenet az üzenő falon.


Ő egy nagyon klassz srác volt! Mindenkinek csak szép emléke van róla (de tényleg ez nem csak a jót vagy semmit)! Minden itteni ismerte, szerette, a legtöbbeknek van egy kedvenc története vele kapcsolatban. Nekem osztálytársam volt - a legaranyosabb kis srác volt az évfolyamon. Mikor kicsit voltunk az egyik legjobb barátom volt. Sok emlékem van róla. A tesómmal együtt focizott, sőt mondhatni tanította focizni.

Nem tudok ide mit írni még!

Csak azt, hogy reménykedtem! Reménykedtem, hogy még él! És ez is csak rémhírkeltés! De nem!

Egy jobb helyre távozott közülünk!



Szívem minden melegségével részvétet mondok a családnak!

Nyugodj békében Csabi!