Kalbásztőtés

Hozzávalók:
2 db izgága nagyszülő
1 db hidegvérű keresztapuka
1 db hisztériás anyuka
1 db jókedvű keresztanyuka
(tetszés szerint hozzáadható még egy alkoholbarát apuka is, de ha épp fekvőgipsz van a lábán, akkor inkább hagyjuk otthon)
3,5 db unoka

Elkészítés:
Nagyon fontos, hogy a kalbásztőtést megelőző napokban idegesítsük halálra az egész családot, azzal a nem kis teljesítménnyel, hogy állandóan szóba hozzunk a kalbászt és tartozékait. Ezt legjobban a nagymama tudja elvégezni különleges képességeinek hála.

Ha ezzel készen vagyunk és eljött a várva várt nap vegyünk egy, azaz egy darab babafürdetőkádat. Ha ez meg volt, akkor daráljunk bele a megbeszélt 25 kiló helyet 30 kiló húst. (Fontos hogy a húsnak legyen némi rokoni kapcsolata a disznóval!) Ezek után, ha már megvan a babakádnyi darálthús és az egész pereputty ott tolong a szűk kis konyhában, kezdjük el keresni a borsot és társait. Miután végigkutattuk a házat és még mindig nincs meg az előre összekészített fűszeres zacsi, küldjünk el egy vagy két (ez tetszőleges) unokát a boltba borsért. Ha ezt a pontot elértük, várjunk néhány percet és találjuk meg az előre összekészített fűszereszacsit, és szóljunk egy unokának vagy keresztapukának (ez is tetszőleges), hogy telefonáljon rá a borsszerző alakulatra, miszerint a küldetés lefújva.

Ezek után jöhet a dagonyázás, amelynek résztvevője egy darab aktív keresztapuka és sok-sok passzív néző. Miután mindenki tüsszentet legalább egyet a minimum 6 deka borstól és ki lett fejtve hogy ennyi húst nem lehet ebben a babakádban normálisan összekeverni, akkor nem marad más hátra, mint elküldeni egy darab nagypapát a pincébe egy üvegnyi borért és egy vájlingért, amibe is majd a már megtöltött kalbász kerül. Nagypapa visszatértével kínáljuk végig a társaságot szódás borral, köznapibb nevén: fröccsel. Ha már mindenki kellő mennyiségű szív- és/vagy májerősítőt magához vett, kezdjük el felvágni a műbelet. Persze még véletlenül se vegyünk elegendő mennyiségűt!

Kezdjük el magát a kalbásztőtést! A félméteres injekcióstűhöz hasonlító töltőszerkezetbe paccsantsuk bele az előzőleg befűrezett húsgombócokat, majd helyezzük a nyomoszerkezetre. A vékonybelet húzzuk rá a kivezetőnyílásra (ehhez a művelethez kifejezetten ajánlott női kezeket használni, mivel nekik nagy gyakorlatuk van ebben a tevékenységben). Aztán uccu neki, tőcsünk! Ezt a műveletet addig ismételjük, míg keresztanyuka el nem kezd röhögni, hogy elfogyott a bél. Ezek után nyugtassuk meg a szívinfarktushoz közeli nagypapát, hogy semmi gond, szerzünk. Küldjünk el tetszőleges számú unokát a nagyszülők közeli jó barátaihoz műbélért, majd miután enyhén nikotinszagúan, de kevésbe ingerülten visszatértek, folytassuk a kalbásztőtést.

Ha végeztünk az est kellemetlenebb és fárasztóbb részével, terítsünk meg nyolc személyre, csak hogy a később betoppanó negyedik unokának újabb tányért és társait szedhessünk elő (mivelhogy rá aztán végképp nem számítottunk). Szervírozzunk nagymama által egy kisebbfajta kereszteshadjáratnak elegendő mennyiségű kalbászt, hurkát, sült húst, májat, krumplit és persze kenyeret. Miután mindenki meggyőződött róla, hogy ezt a vacsorát holnap biztosan meg fogja emlegetni, hozzunk elő még egy kis csokit, ezt-azt. A vacsora végeztével hallgassuk meg nagypapa fejtegetéseit, miszerint a kóbász szó parasztos és még véletlenül se ejtsünk el olyasfajta megjegyzést, miszerint a kalbász is az. Ez nagyon fontos, ha később nem akarunk anyai dörgedelmeket hallgatni!

Ezek után menjünk haza és nem, még véletlenül se kérdezzük meg magunktól vagy a család bármely tagjától, hogy ugyan ki a fene fog ennyi kalbászt megenni?!?!