Eszembe ötlött egy gondolat, így karácsonykor a szeretet ünnepén. Az első nagy, mindent elsöprő szerelem. Hogy milyen is volt! És hogy vajon mennyire meghatározó? Meddig tart? És hasonlók. Az én igazi nagy elsöprő szerelmem 14 éves koromban történt. És be kell vallanom: nagyon sokáig elhúzódott, de szerintem csak mert nem teljesedett be a dolog! Nagyon sok szép emlékem van az esetből, de sajnos még több rossz. Én nagyon sokat szenvedtem tőle. Még 18 éves koromban is úgy voltam, hogy még mindig szívesen kipróbálnám vele (sokszor megfordult a fejemben). Ma már elgondolkodom rajta, hogy mi tetszett annyira benne, és nem is értem a dolgot. De mégis! A mai napig oda köt valami. Egy egészen vékony, láthatatlan szál! De akkor is odaköt! Pedig nem érdemli meg! Nagyon nem!
Egyszer majd elmesélem az esetet is! Mert úgy érzem onnan indult az egész perdita dolog! :)
Egyszer majd elmesélem az esetet is! Mert úgy érzem onnan indult az egész perdita dolog! :)
4 megjegyzés:
ez ilyen...
Lehet! De mért?
filozófikus kérdés, minden erőmet összeszedve csak azt a választ tudom kisajtolni magamból, hogy pina, de ez nyilván a rossz válasz. A fasz sem jó, szóval magad az önmarcangolás... :)
Amúgy szerintem is a szex a megoldás! Minden ezen alapul! Az önmarcangolásra is a szex a megoldás! :D
Megjegyzés küldése