Turul azt írta, hogy mi magunkról alkotunk egy képet és azok vagyunk mi. De én ebben nem vagyok olyan biztos. Mások is alkotnak rólunk képet. És mi van akkor hogyha ezeknek a képeknek a visszajelzéseiből állítjuk össze a mi képünket. Így lesz szép mozaikos és színes és minden helyzetben más. Pl: itt van a mostani lagzi. Volt egy férfi és egy nő. Mi a nőt egyáltalán nem láttuk különlegesnek és szépnek. De a pasi szemében látszott, hogy ő ebben a nőben azt a nőt látja, akit 10 évvel, két gyerekkel és pár kilóval ezelőtt élete párjává választott. Szerintem ez az egyik legszebb dolog, amit egy nő kaphat. Ennek azonban van egy másik oldala is. A nő oldala. Mégpedig az, hogy ennyi változás után is ilyen csillogást képes kiváltani a férje szeméből. Ehhez tehetség kell! Ezt végig gondolva el kell ismernem a nő mégis különleges!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése