Idén az utolsó II.

Ebben az évben sok minden történt! Főleg a végén.
Én csak annyit írnék így végül, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem voltatok, mikor kellett. Nekem az volt az év tapasztalata, hogy tudom, hogy vagytok.
Az év végére önálló lettem és tényleg jó! Tetszik!

Idén az utolsó

Szilveszter az az éjjel, amikor mindenki részeg. Ahelyett, hogy elgondolkozna az életéről mindenki inkább bulizik. Szerintem ez nem baj, sőt... Egész évben mást sem csinálunk csak filózunk, hogy mit kéne meg hogyan. Ma éjjel NE!!!

Azért így az év utolsó napján egy-két összegzés és jó tanács:

Először is szerelmes lettem. Ami azt hiszem minden szerettemet és hozzám közel állót boldogsággal és megnyugvással tölt el. Azoknak viszont akik egyedül vannak, azt tanácsolnám: ne kapkodjanak. Ha a szerelmet keresi az ember, egy igazi társat akkor nem szabad csak úgy rábökni egyre, hogy ez is jó lesz. Igenis tudatosan keresni kell azokat az értékeket amik egy kapcsolatban fontosak. Persze ez mindenkinek más és más. Kívánom mindenkinek hogy találja meg a párját és a boldogságát.

Az elmúlt egy évben sok minden történt. Már nem félek a jövőtől, mert azt hiszem a jövő igazából nem is létezik. Sokan hisznek benne és úgy élik az életüket, hogy folyton a jövőre készülnek. Talán nekik van igazuk. Én nem hiszem.

Fontos az őszinteség. Idén megtanultam őszinte lenni magammal. Már nem érdekel hogy 23 évesen még mindig álmodozom. Mert szeretek álmodozni. Néha egy kék szárnyú pille vagyok, máskor tűzet élesztek a kezemmel vagy csak szimplán két kamaszt nevelek. Ezek az alternatív ének hozzám tartoznak és kiegészítenek. Éjjel, mikor nem kell megjátszanom magam nyugodtan mosolygok a saját vicceimen és senki nem szól rám, ha táncolok.

Sokan úgy érzik ez az év katasztrófa volt, hiszen sok-sok munkahely szűnt meg, sokan kerültek anyagilag szorult helyzetbe. Ilyenkor csak a hit segít. Tudom, hogy ez egy kényes téma és általában kerülöm is, de ma úgy érzem le kell írnom: Hiszek Istenben! Hiszek a kegyelmében és a tervében! Nekem ez a hit erőt ad és megnyugvást. És nem vagyok egyedül.

Idén szent este nekem kellett a családi vacsit megfőznöm. De a család segített. Mert ők azok akik feltétel nélkül és mindig... Azok akik nem találják a helyüket a világban, azok menjenek haza és segítsenek a nagymamájuknak sütit sütni. Békére fognak találni.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!!!

XY

Kéne valamit írni! Mindjárt vége az évnek! :D

örök

A Hungária fíling igen is örök! Mert még mindig kitartunk, még mindig imádjuk egymást. Mindegy mi történt! És ez a világ legjobb dolga! :)

Boldogság van!

Forrócsoki cukorral

Nos. Az elmúlt néhány hétben sok minden történt. Sok olyasmi ami említésre se méltó, én valahogy mégis csak az ilyen dolgokért tudok és akarok élni.
A forrócsoki édes zamata, a cukor émelyítő illata, a baráti mosolyak jegetolvasztó melege, a szerelmed hol zöld hol kék szeme, a régi macidat megvarró nővéred, egy régi barát felbukkanása a buszon, az integető mikulás a lovaskocsin, a cigi mindig sejtelmes füstje, a boldog egymásratálálások, a józan apád, a veszekedő nagyszülők. Mind-mind az élet apró, olykor elhanyagolható részlete. Mégis miért érdemes élni, ha nem ezért?
A bűntudat, hogy boldog vagyok, amikor valakinek épp összetörték a szívét.
Sokat gondolok a jövőre, a bizonytalan ingoványra, amelyben mindennap majdnem megfulladok.
A vámpíros könyvek sokszínűsége és a barbiebaba tánca. Ezek mind azok a dolgok amik történnek. Velem. Veled.
Sokan mondják hogy az élet unalmas. Pedig csak észre kell venni az apró dolgokat. Nem kell az eget-földet megrázó szerelemre várni, nem kell világmegváltó terveket dédelgetni. Csupán élni kell. Néha nehéz. Néha nehéz felkelni és végigcsinálni, mert monotonnak tűnik. Pedig minden nap más. Minden nap egy új élmény. Csak tudni kell felismerni a szépséget a madárfüttyben és a kézen fogva sétáló őszhajú szerelmesekben.

mikor azt hiszed...

Azt hiszem nem is olyan rossz ez az élet dolog!:) Vagy legalább is van odafent valaki, aki engem nagyon szeret! Tegnap, mikor azt hittem jobb lenne egy mély szakadék felé venni az irányt, valamiért mégsem tettem. Talán rám sütött valami olyan fény, mint a mesékben, olyan nagy sugárban (talán mégis van még valami dolgom itt). Hazaértem a koleszba és a nyomoromon gondolkodtam, mikor valaki felvett msn-en. Egy nagyon kedves srác. Sokat beszélgettünk, és már van kedvem az élethez!!!

Ui.: az életkedv visszatéréséhez sokat segített az az üveg bor, amit az infós fiúval megittunk! :D

Még mindig megvan a nyomor, de tudom, hiszem, és akarom, hogy jó legyen. Látom, hogy mindenkinek van esélye a szépre és a jóra. Igaz a mondás: csak mosolyogni kell mindig, hátha valakinek, valahol megtetszik.

Hát nem is tudom!

Nos a múlt héten volt ez is, az is! Kedden szülinap a Dc-ben, pénteken gólyabál és gépész szakest, szombaton meg lakásavató, meg persze közben izgultam is azon, hogy kész lesz-e a szakdogám. A kedd az olyan szokásos volt, nem is az a lényeg. Illetve, attól eltekintve, hogy csak (mondom csak) táncoltunk! :D A péntek a lényeg! Mert az... Mert az egészen olyan volt, mint régen. Itt voltak a gépészek, (majdnem) mind együtt voltunk. Volt szép ruha, sok jó pasi, tánc és minden ami kell. Voltak ugyan szomorú pillanatok, de hát ugye a nosztalgia már csak ilyen. Mellettem voltak a barátaim! Megígérték, hogy vigyáznak rám és jót bulizunk! Úgy is lett! :) 4 után értünk haza, és egész délelőtt aludtunk. Tudjátok mi volt a legjobb? Az, hogy mikor felébredtem és felnéztem a Babszi feküdt a szemben lévő ágyban, pont úgy, mint egy évvel ezelőtt. Olyan volt egy pillanatra, mintha a sok rossz meg sem történt volna, és még nem kéne itt hagynom őket. Aztán a félálom elmúlt és kitisztult a fejem. És ismét jött a tudat, hogy de igen megtörtént. És ismét jött vele az is, hogy fantasztikus emberekkel vagyok körülvéve és ők csak nekem vannak!

Ui.: a hét legjobb történése: beszélgettem a Lacival! :)

Olvasgattam a blogot. Néhány érdekes mondat a múltból:

Sherlock Holmes is számolja a lépcsőket!

Hová lesznek a cigarettafüst-alakok?

Elveszni egy könyvtárban felér egy szeretkezéssel. (Perdita:No comment)

Lassan elfogadom, hogy tűzön és vizen érlelt virágként nem élhetek pusztán vizen.

Egyébként szeretnék elnézést kérni attól a maroknyi embertől akik olvasnak minket, hogy mostanában nem írok. Ezt teszi a szerelem! :)
De ígérem összeszedem magam! Egyébként akinek van egy jó kis témája amiről szeretné, ha írnék/írnánk, akkor nyugodtan írjon és megírom/írjuk.

Az utolsó

Még soha az életben senki nem bántott meg így!
Reménykedtem, mint egy toronyszobába zárt királylány, hátha (vissza)jössz! Eddig nem láttam, milyen is vagy (most). Ma már érzem az igazi dühöt, megvetést, pusztítást és a csalódottságot, hogy ekkora balfasz voltam, hogy toronyba zárt királylány lettem érted.

Többé nem, hogy szót, de még egy kedves gondolatot sem érdemelsz.

De..., talán mégis! Köszi, hogy megszabadítottál (ha nem is úgy, ahogy azt én sokáig akartam)! :D

(elmúlt) Tisztelettel: (már nem létező) örök híve: Timcsi

Megbeszéltük a csajokkal...

hogy elmegyünk kedden a dc-be. Végre egy jó buli, ahogy rég. Táncolunk hajnalig. És igen. Tényleg ilyen volt. Pont, ahogy rég:
- előtte egy kis bor és egy kis rövid, szigorúan kicsi, hogy tudjunk hajnalig táncolni
- gépészekkel ivás, persze már nem azokkal, akikkel rég
- öltözködés: egy kis helyes szoknya mellett döntöttem, mert nagy bulihoz kis szoknya dukál.
- hajvasalás

A gépészekről jut eszembe, nosztalgiáztunk, hogy milyen jó is volt, amikor még Babszi... És akkor, mi lenne, ha felhívnánk? Felhívtuk! Ha lehet, hogy még jobban örült nekünk, mint ahogy azt mi vártuk. Utána még nehezebb szívvel lett könnyebb az este.
És ha már gépészek, és ha már Laci ott lakik a szinten, akkor vele is meg kell inni egy kis valamit a régi szép idők emlékére. És persze Ohio nélkül nem indulhatunk el.

És személyi nélkül sem. Ugye Mariann? :D

Ui.: Volt persze apró kis kellemetlenség, de hát még csak most indultam el az úton. Nézzétek el nekem! :)

Már tudom

Csak egy darab múlt vagyok! Majd te is az leszel!

De azért örültem volna, ha nekem is megmondod ezt. Talán jobban ment volna a feldolgozás.
Több infó -> pontosabb megoldás! :D

hiányzol

nagyon. Azt hiszem. Már nem biztos. Már semmi sem az. Elvesztem.

megtetszett

A férfi és a nő örök és örökké változó jelkép. Minden probléma alfája és ómegája. Mindenné lényegült kapcsolat, ketten mindennel szemben! Állandó feszültség!

Szép gondolat!

Nov. 1.

A mai egy különleges nap. Ma emlékezni kell. Megállni és visszanézni. Rendezni a sorokat. Megnézni kit, hogyan és miért vesztettünk el. Egy valami azonban fontos: nem szabad haraggal és gyűlölettel visszatekinteni. Csak a szépre és jóra szabad emlékezni. Minden kapcsolatban volt szép és volt jó. Erre kell gondolni. Egy napfényes reggelre, az első találkozásra, vagy az utolsóra, mikor reggel mellette ébredtél fel, az utolsó táncra. Ezt kell megkeresni és könnyebb a továbblépés. Csak az bánthat, ha nem mondhattad el: ne haragudj, sokat jelentesz nekem, örülök, hogy vagy és hiányoznál, ha nem lennél. Mond el minden reggel, mert nem tudhatod mikor lesz az utolsó nap. Ne várj a holnapra. Tudd, hogy egyszer már nem lesz holnap! Gondolkodni nincs mindig elég idő, ezért hallgass a szívedre.

Vannak az életben olyan időszakok, amelyekben az ember egyedül érzi magát. Nekem is volt ilyen időszakom. Két évvel ezelőtt véget ért egy három éves kapcsolatom. Akkor úgy éreztem darabjaimra esem össze. Először nem is vettem észre. Aztán néhány hét múlva már minden értelmetlennek tűnt. Az ételnek nem volt íze, a jövőnek értelme, a létezésnek miértje. Azt hittem szétesem. És azt hiszem szét is estem. Persze ez akkor nem tűnt fel, csak így visszanézve látom, hogy mennyire magam alatt voltam és hogy azok, akik szeretnek és törődnek velem, mennyire aggódtak értem.
Akkor találtam egy olyan dolgot, ami lefoglalt. Nem a munkába vagy a tanulásba temetkeztem, mégcsak a magánéletemet sem igyekeztem rendbe tenni. Nem randiztam, nem buliztam, nem éltem. Mégis volt egy dolog, ami kitöltötte a napjaimat, a gondolataimat és lassan az életemet is. Ez a dolog a blogom volt. Talán nem a legjobb megoldás, de nekem segített. Afféle lelki szemetesláda volt, ahova leírhattam, hogy mi bánt és miért. Az írásba, a gondolkodásba menekültem. Sokaknak úgy tűnt, hogy megszállott lettem, hogy ez nem normális. Aggódtak miattam, mert nem értették, hogy miért fontos nekem a blog és hogy miért jó a virtuális életben keresni a kiutat.
Most azonban egy hozzám nagyon közel álló ember hasonló helyzetbe került, mint én két éve.
Összetörték.
Azóta sokat ír a blogjára.
Néhány nappal ezelőtt megkérdeztem tőle: Most már érted, hogy nekem miért volt annak idején ez jó? És azt mondta, hogy igen.
A blog nem megoldás. De egy módszer. Egy cérnaszál. Egy reménysugár.
Mert semmi és senki nem húzhat ki a szarból, csak magad. Önmagadnak kell keresni a megoldást, az értelmet. Ebben pedig az a legnagyobb segítség, ha beszélhetsz, ha gondolkozhatsz. Ha van kivel megosztani és ha van aki helyre rak. A blog csak egy eszköz arra, hogy az ember kiöntse a szívét. Sajnos a mai rohanó világban nincs időnk és energiánk mindig ott lenni, ha valakinek épp arra van szüksége, hogy beszéljen, hogy végiggondolja. A blog azonban mindig ott van és nem szakít félbe, viszont reagál ha szeretnéd.
Azóta eltelt két év és bár sokmindent feladtam, sokszor elbuktam, néha még önmagamat is leköptem, de már jó. Újra eljutottam oda, hogy esélyt adjak egy új kapcsolatnak. Egy lehetőségnek.
Önmagamnak.

:)

Megünnepeltük a KM szakesten!
Nagyon jó volt! :)

forduló

Büszkeséggel tölt el, hogy megértem a mai napot!!! Ugyanis ma két dologban is forduló. Ma egy hónapja, hogy szingli lettem. Azért nem egyedülálló, mert az rosszul hangzik, és nem állok egyedül, mert a barátaim mellettem állnak és segítenek. A másik pedig, amire még büszkébb vagyok egy kerek, egész hete nem beszéltem vele. Tudom magam tartani a tervhez.:) (Már a magyaros listára kapott gazdinfós szakestes levél sem borít ki!:))
Még a végén tényleg jó lesz el! Egy hős vagyok, ennyi! :D

Más, és talán fontosabb is!
Rájöttem arra, hogy milyen szemét dolgot műveltem. Itt volt egy barát a múlt csütörtökön. Beszélgettünk, kávéztunk, iszogattunk. Jól éreztem magam. Beszéltem neki arról is, hogy milyen nehéz nekem, hogy hallani kell Őróla, és hogy nekem nem megy ez a semmilyen, barátkozzunk kapcsolat. Látszott rajta, hogy nagyon megért. Miután elment haza megvilágosodtam! Én sem hagytam neki annak idején, hogy egyedül legyen, hogy nélkülem legyen. Rákényszerítettem, hogy barátok legyünk. Eddig nem tudtam, hogy milyen nehéz volt ez neked. Sajnálom, tiszta szívből sajnálom! Nekem ehhez nem volt erőm, amihez neked volt szíved. Tisztellek és köszönöm, hogy mellettem maradtál!

ez a kis szilvásgombóc

Hát nem édi?

várni csak várni

A gépész fiú szerint csak várni kell a herceget és jönni fog! Az igazi, mert igazi csak egy van! Mert az igazi kitart mellettem és nem hagy el! :)

MÁS

Ugye tudjátok hogy van egy állatka, amit nagyon imádok? Hát persze! A bari. Hát láss csodát világ egyszer csak, egy hónap után, egy fantasztikus, fehér, kis, igazi bariszőrből készült bárányka került elő a polcunkon, megőrzésre elhelyezett cipős dobozból. Az infós fiútól (övé a doboz) megkaptuk ajándékba. Örökbe fogadtuk. És szeretni fogjuk. Csak neve nincs még.

ui.: Azt ne firtassuk miért és hogyan került oda szegényke. Csak annyit súgok meg, hogy a szerelem... (a folytatást minden hű olvasó tudja:D)

Nem is tudom

Csak úgy, mert tetszik!

Akartam írni a múlt hét csütörtökről! Az AKÓ estéjéről. Nagyon, nagyon sok érzés volt bennem ezzel kapcsolatban. De most már csak a lényeg van bennem. Kettőig iszogattunk és beszéltünk az egyik pasival, a másikkal pedig ötig táncoltunk. Egy gépész és egy infós. Rájöttem sok mindenre. Az egyik sok dolgot megmagyarázott, a másik nem is kérdezett. Nagyon jó kombináció volt!:) A sör és buli jó volt arra, hogy rájöjjek nem vagyok egy csúnya lány, van esélyem még a boldogságra!!! De még nem akarok új társat magam mellé, mert még senki sem lenne elég jó (és nem bánthatok meg senkit azzal hogy máshoz hasonlítom és persze magamat sem azzal, hogy senki nem üti meg a szintet)! Igenis jogom van még egy kicsit gyászolni a kapcsolatot, amit elvesztettem, ami több mint egy évig minden volt nekem (Charlotte is megmondta a Sz&N-ban)!
Lassan összeszedem a darabokat! (-Turulnak)

hó

Szeretem figyelni a hóesést azt, hogy játszik a zuhanó kis pelyhekkel a nagy szél! Szeretem benti melegből nézni egy jó meleg eperkés tea mellől egy plédbe burkolózva, amiből kilóg a szivecskés zoknim! De a legjobb az lenne, ha egyszer csak leülne mellém egy citromos teával és megölelne, mint rég.

Nevezzük F-nek kedvéért az egész nóta!

"Azt hiszem, nélküled is tudom, hogy hol a helyem. Azt hiszem, egyedül is rájövök, hogy mi jó nekem..." - csak a szöveg számít

A délutáni elfoglaltság

Anett mondta: "Jééé ezt lehet nagyítani!" :D

szeretem

mégis jó lett, csak máshogy

A nagyon jó szerda estéről már írtam. Most jöjjön a csütörtök. :D Szóval ez úgy volt, hogy hazajöttem egy jó este reményében már csütörtök délután. Aztán egész máshogy lett jó mint, ahogy terveztem. Egy tali volt tervben egy baráttal, de anya hívott, hogy menjek be előtte hozzájuk a suliba. Aztán végül is mért ne? Kalandos út után bejutottam, ugyanis nem állt meg a busz, amivel be tudtam volna menni a világvégére. Gondoltam dumcsizunk, segítek vacsiztatni és jövünk haza. Aztán jöttek a kis kollégisták és azok is, akiket tanítottam és hívtak, hogy egyek velük. Nagyon jót beszélgettünk, és jó érzéssel töltött el, hogy valamit jól csináltam, ha szívesen bandáznak velem. Sokat meséltek , hogy mi történt azóta, hogy nem találkoztunk: milyenek lettek a jegyek, milyenek az új tanárok (örömmel újságolták, hogy az egyik csak 1 hónapig bírta), és milyen jó lesz a szecskaavató (amire meg is hívtak).
Lehet, hogy szeretném ezt a tanítás dolgot csinálni! :D

ui.: A tali nem volt említésre méltó!

Anett mondta...

Szerdán kezdődött (hivatalosan :)). Meghívást kaptunk egy szakestre. Ittunk és táncoltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Ezúton is köszönjük Istinek a meghívást: Köszi Isti!
(Aztán nagyon elszomorodtam, mert ő nem jött el. De ettől tekintsünk el most, mert nem ez a lényeg.)
Szóval a mostani másik énem (nevezzük F.nek a könnyebbség kedvéért). Szóval F.nek kísértetiesen hasonlít az élete az enyémre. Illetve csak szerda estig hasonlított, ugyanis neki összejött egy nagyon jónak kinéző dolog. Gratulálok!:D
Anett (19:51): neked is ebben kell bízni, h a következő te leszel
és a válasz: talán, nem is biztos, h akarom (jó lenne?)

férfiak vs. szövegértés

Hát igen, a mai napon is fontos felfedezést tettünk. Hogyan várhatjuk el, hogy egy általános iskolás vagy egy középiskolás megértsen egy "felsőbb körök" által összeállított olvasásértési feladatsort? Mikor két intelligens egyetemista nem ért meg egy, a volt barátnőik által fogalmazott, egyszerű, szerelmes szöveget. Nem tudták kihámozni azt, hogy szeretlek te őrült! Vagy csak az elejét vagy csak a végét fogták fel, a teljesen érdektelen részeket! :S
Nagyon kész!
Az elmúlt pár hétben számos olyan szöveget írtam ide (is) amiből üvölt, hogy szeretem. Neki csak az tűnt fel, hogy sokszor van szó a szexről. Azt hiszem ezek után hiába mondok bármit is, csak félreértés lesz. És most már kételkedem abban is, hogy megértette, azt amit eddig mondtam, hogy megértette, hogy szeretem.

a szerelem.... (tudjátok:))

Szóval, mért kell mindig a rossz? Az, akinek mi nem kellünk, az, aki kihasznál 7 éve, az, aki itt hagy mert túl nagy a távolság és sok a gondja, az, aki meg sem magyarázza csak kilép az ajtón? Mért kell az, akinek nem elég a minden, a szíved, a lelked? Persze a miértre sosem kapsz választ! Hiába szegezed neki a kérdést: "Miért?" Ő csak annyit mond: "Tudom, hogy kibírod!" Persze van amikor csak lelép és hetek múlva ír, hogy ha majd rendeződik a helyzet, vissza akarlak ám hódítani! És megesik az is, hogy se veled se nélküled, de: "Lehet, hogy te vagy az igazi és ezért nem akarlak elengedni!" De közben persze mindenki azt mondja: "Szerintem megcsal, különben miért lenne minden más fontosabb nálad?" És ha nem is hitted el az elején(mert hát ugye szereted, akkor mért hitted volna el), ez a gondolat is befészkeli magát a fejedbe. És bárhogy is van, bármi is volt TE maradsz egyedül a nyomoroddal, neked fáj! Hiába próbálod szexszel javítani a közérzeted az csak ideig - óráig működik!
De a végén kiderül, hogy neked vannak a legjobb fej barátaid, és persze ha egyedül vagy is forog a Föld :D!

nagy felfedezés

Végül is a szex nem boldogít (legalább is hosszútávon:D)!

érdekes

(20:50) X. Y.:
nem
őszinte
és nem leszek szánalomból senkivel
inkább maradjak egyedül

1884 R. GY.:
" Az, ami hozzád vonz, a részvét;
Szeretlek édes, szánalomból."

Furcsa nem? Elég sok kérdést felvet bennem.

Már kéne...

Legyen mindenkinek csodaszép napja!!! :)

Loptam

"Gondolj néha másra.
Ma mindenkinek annyi már a „bazmeg”,
Hogy mindenkit csak saját maga hat meg
És rohan nagy visítva a sarokba,
A másikat meg együgyűnek mondja.
A sok balek a földön kotorászik
Egy szív után, s csodálkozik, ha fázik."

Zénónak nagyon is igaza van! :S

http://www.rentonblogja.blogspot.com/ - itt olvashatjátok az egész drámát

Fontos kérdés

Mit jelent az a szó: kapcsolat? Mi van mögötte? Milyen érzés és gondolat? Mikor jó? Hogy lehet fenntartani, hogy még sok idő után is működjön? Mikor kell abbahagyni?

Segítsetek!

nem a méret a lényeg

Turul:
jah, és a stilisztikai és helyesírási hibákat is mellőzi
Perdita:
:S
Turul:
végre egy pasi akinek az üzeneteitől nem áll a szőr a hátamon
Perdita:
:S
Turul:
most miért? ez fontos! nem?
Perdita:
a szexhez nem

Meghalt a kismadaram

Ő volt a szívemnek a legkedvesebb, hisz itt született nálunk. Láttam még tojásként, kis másfélcentis, csupasz valamiként. Láttam az első pihéket a testén, mikor még folyton sivított a szüleinek élelemért. Láttam, ahogy a testvére meghal fiókaként. Láttam az első szárnypróbálgatásait. Láttam, ahogy a szüleivel együtt él. Most pedig nincs többé. Egy gyilkos karvaj kitépte kicsi testéből az életet...

Szabadnap

Ha a nevetés hízlal, akkor tegnap híztam legalább három kilót.
Délután Perditával bandáztam a drága jó PPP-ben. "Végigolvastuk" az egyik világhírű női magazin magyar kiadását. Kiderült, hogy az oroszlánok jók a bikákkal, viszont a vízöntő-oroszlán páros nem épp nyerő; osztálytalálkozóra feltétlen vigyen az ember lánya óvszert; a fogyókúrát évszakhoz kell igazítani és hasonló okos dolgok... És a legszörnyűbb, hogy ezeket a dolgokat valakik (sajnos nem is kevesen) komolyan veszik.
Este pizzázni mentem a bandával. Persze nem pizzát ettünk, viszont sokat nevettünk. Én már radiátor szindrómában voltam. Persze megint a "Délceg" vitte a pálmát a hülyeségben. Az est tanulsága mindenesetre az volt, hogy segítsük a pincérek munkáját, mert ők is emberek!
Azért jó volt egy kis szabadnap végre, amikor pihenhettem és azokkal lehettem, akik igazán fontosak.

ennyi...

Tünetek: unalom, szexhiány, érintés utáni vágy, társkereső oldalakon való regisztrálás
Diagnózis: magány

Várok az ítéletre

Hát egyre érdekesebb ez a helyzet! Megmondtam neki, hogy nagyon szeretem, hogy csak őt akarom mindennél jobban. Ő meg csak tehetetlenül ült az ágyamon és csak azt mondta: "Nem tudom mi legyen!" Nem értem, mert egy hét alatt annyire nem szerethetett ki belőlem, sőt azt mondta, hogy szeretet. Ha meg szeret akkor mi a baj??? Ha meg nem akkor mire várjak??? Várok itt és azt sem tudom mire!!! Nem tehetek semmit, hogy nekem jó legyen. Mert nem tudom mit kéne, mert nem mondta meg. Mért nem tudta azt mondani hétfőn mikor ott álltunk: "Várj, szeretlek" ? Akkor tuti nem történik ez. Erre az volt a válasz: "Mért szakítottál?" "Azért mert nem foglalkoztál velem!" Azért mert minden gazdinfós és minden HÖKös ügy fontosabb nálam. Azért mert mindenkivel megbeszélted, hogy jaj de jó lesz majd együtt lakunk a központiban, csak velem nem. Azért mert vasárnap este is csak arra kerestél indokot, hogy miért ne legyél velem. Ha szeretsz akkor egyszerű, nem? Ha nem szeretsz akkor is egyszerű, nem? Ha jobb volt egyedül a héten partyzni meg csajozni akkor is egyszerű nem? Ha van más akkor már nehezebb! :S

Szar mi?

Szakítás

Még sosem éreztem magam ilyen szarul! Mint egy csúnya kis izé, ami nem szép, ami nem jó, ami nem kell senkinek. Rohadt egy helyzet. Főleg mert azt sem tudom, igazából mi és hogyan történt. Csak már nincs. Nagyon hiányzik, és bármit megadnék, hogy velem legyen. Bármit csak szeressen! Nem tudom ezt így!!! Nem megy!

Valaki lőjön le!!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

érdekes

Végre felnőttem! Kezdtem komolyan venni egy kapcsolatot. De minek?! Azt hiszem átestem a ló túlsó oldalára. Sokkal komolyabban gondoltam,mint ő! Szar volt ezt hallani a szájából. Bár ha jól meggondolom elég sok ráutaló jel volt. Bár szerinte nem így van, és tök hülye vagyok hogy ilyen dolgokkal foglalkozok. Szerinte nem baj hogy nem fogunk egymás közelében lakni, nem fontos (eddig is nehéz volt összehozni bármilyen érdemleges közös dolgot és a nyarat is külön töltöttük), szerinte fogyhatnék pár kilót, mert a kapcsolatunk elbírja, hogy megvitatjuk a hibáimat, és különben is az új hajam sem áll jól, de majd megnő. Én meg csak azért jelentkeztem koliba, hogy a közelében lehessek. Szánalmas vagyok... Nagyon! Ezt én mondom magamnak! Banyek... :S Azt hiszem ez így nem nagyon fog menni. Tök jelentéktelennek éreztem magam mikor ott voltam nála. Öt órát utaztam miatta, nagyon fájt a fogam reggel, úgy éreztem nem tudok elmenni, de egy hónapig minden nap úgy feküdtem le aludni, hogy holnap egy nappal közelebb leszek ahhoz, hogy vele lehessek. Azt hittem nagyon fog várni és nagyon fog készülni, hogy csak velem fog foglalkozni azon a két napon , míg ott vagyok, hogy egy kicsit én leszek a legfontosabb. De most már tudom, sosem leszek. Mert ő is megmondta. Meg különben is idegesítem a hülyeségeimmel.
Ennyi!!!
Sosem hittem hogy egyszer ilyen szánalmas leszek!

Van, amikor úgy érzem ennyi volt, nem megy tovább, feladom. Ilyenkor jön valaki vagy valami, ami felvidít vagy épp feldühít. Az érzelmeknek köszönhetem, hogy élek.
Ez a szám több szempontból nagyon fontos nekem. Először is - és ez a legfontosabb - a munkahelyemhez kapcsolódik. Ezt a számot nagyon szeretjük és amikor csak lehet ezzel a számmal zárunk. A nyár, a munkatársak, a közös élmények. Mert sok közös élmény volt és lesz is. Most hogy jön a nyár vége sokan elmennek. Köztük olyan emberek is akik miatt jó ott lenni, akik felvidítanak, akikkel nevetek nap mint nap. Persze nélkülük is ugyanaz a munkahely lesz és ugyanaz a munka. Csak a légkör lesz más. Hiányozni fognak.
De az élet megy tovább és mindig lesz valaki vagy valami ami felvidít vagy épp feldühít. Mert az élet nem áll meg, folytatódik. Csak a változás néha fájdalmas.

Mert tegnap a Dávid elkapcsolta...

Értekezés a férfiwc rejtelmeiről

Jelenlegi munkahelyem olyan távlatokat nyitott meg előttem, amikre eddig nem is gondoltam. Az ember alapvetően periférikusan gondolkozik. Csak ami előtte van azt látja, ami a látóterén kívül esik azt nem veszi figyelembe. Így vagyok én is jelenleg a férfiak mellékhelyiségével. Gondolkodóba ejt például maga a művelet, ahogy céloznak. Vajon minden apuka ott áll a három éves fia mellett és tanítgatja a célzás művészetére? Kétségtelen hogy ha ez így van, akkor nem minden apuka elég jó tanár, hiszen nem egyszer előfordul, hogy bizony mellémegy. Nem csak pár csepp, de az egész. Kétségbeejtő arra a sok szegény feleségre gondolnom, akik ilyen férjet fogtak ki. Ezen feleségek ugyanis minden bizonnyal felmosóronyggyal a kezükben szaladgálnak hites uruk után a wcre és idegösszeroppanást kapnak egy-egy baráti vagy családi összejövetelen. Istenem csak a férjem után ne menjen be senki!
És még nem is ez a leghumorosabb oldala a dolognak. Hiszen nincs is annál komikusabb helyzet, mikor A férfi benyit a jogosan magáénak hitt területre és egy szende fiatal hölggyel találja szembe magát. Reakciók végtelen sorát írhatnám le, de csak néhány igazán tipikusat emelnék ki. Legtöbbjük visszalép és ellenőrzi a feliratot vagy emblémát az ajtón, mire a szende mosogatólány közölné, hogy ő csak egy kicsit feltörölne itten. Másik kedvenc tipúsom, aki rá is kérdez: Jó helyen járok? Mire persze vigyorgok rá egy sort hogy természetesen, én itt nem is zavarnék tovább.
Ezek az esetek megmosolyogtatóak, de kedves férfi olvasóim, gondoljanak bele milyen érzés benyitni a férfi mosdóba és egy nőt találni odabent. Nyilván zavarbaejtő lehet.
Ennél zavarbaejtőbb már csak az, mikor a kedves mosogatólány eltrappol a piszoárig, mire leesik neki, hogy itt bizony nem tiszta a terep! :)

Összetört szívvel

Még mindig várja...

Ma hazaküldtek négykor mert sokan voltunk, úgyhogy fociztam Pepével, meg kicseréltük a Papa trabiját a miénkre (látnotok kellett volna az arcát), meg felmásztunk a trabira, meg megyünk kávézni-pizzázni, szóval élvezem egy kicsit a dolgot. Ilyen úgy sem lesz többet a nyáron. Megyek is hajat mosni.
És mindenkinek mondom: sosincs késő egy kicsit még gyereknek lenni!!!

Álom-pánik 2

Azt álmodtam, hogy az egyik legjobb fiúbarátom azt mondta nekem, hogy akkora seggem van, mint két másiknak. Ez azért szarul esett!!!

Álom-pánik

Azt álmodtam, hogy magammal vittem egy könyvet (már nem tudom hova), hogy azt még nem olvastam és milyen jó lesz elolvasni és mikor már mentem akkor jöttem rá, hogy én ezt már olvastam és nem érdemli meg hogy újraolvassam. Teljesen pánikba estem!
Vajon mit jelenthet ez?

...

Néhány hónappal ezelőtt ivott. A munkahelyén. Nem szokatlan. Vele gyakran megesik. Talán viccesnek találta, talán nem, de leugrott a lépcsőn és eltört a lába. Azóta sem jött rendbe, valószínűleg nem is fog. Nem tud dolgozni sem.
Nem csak ő szenved. Másokra is hatással van a tette.
Talán viccesnek találta.

Ma dolgoztam. Minden nap dolgozom. Persze nagy a stressz és kell hogy kiengedjük a gőzt. Persze a koktélokat is meg kell kóstolni. Tudom. De akkor is megvisel ha értelmes, okos, felnőtt embereket inni látok. Nem az a baj, ha isznak, nem is az, ha berúgnak, hanem az, hogy nem a megfelelő helyen és időpontban. Engem ez megvisel. Talán nem kellene, de nem tudok mit tenni. Most persze biztos azt hiszik, hogy haragszom rájuk, pedig nem. Egyszerűen csak nem bírom nézni.

Egy légiósnak

Tegnap este csak leültem a gép elé. Gondoltam fent lesz valaki msnen és diskurálunk kicsit. És akkor írt! Ugyanis pár napja írtam neki névnapi köszöntőt és most visszaírt h megköszönje. Már nagyon, nagyon rég nem írt nekem, talán haragudott rám (igazság szerint megérteném, ha így lenne). Most viszont nagyon jót beszélgettünk. Nem is tudom kifejezni, nem olyan szánalmas egyszerű csevegés volt (persze ez most nem sértés a többieknek). Ő olyan, aki valahogy ki tudja hozni az igazi gondolataimat belőlem. Valahogy különleges volt! Nem is tudtam mennyire hiányzik!!! Nem tudom ti éreztetek-e már ilyet! Nekem ez az érzés csak két embernél jön elő! A másik Turul!
Szeretném, ha nem én lennék az optimista mellette, szeretném, ha nem lenne realista. Szeretném, ha nem a főbelövés lenne a vég, szeretném, ha a kispolgári élet nem is lenne olyan rossz. Nem szeretném Aubagne-t!

A munka nemesít

Aki ezt mondta az ugyanolyan tökkelütött volt, mint aki azt mondta, hogy aki éjjel legény, az nappal is legyen az. Én még éjjel sem vagyok legény.

Na jó, ennyit a szar poénokról. Legközelebb kreatívabb leszek.

lélek

Itt ülök! Aztán egyszer csak egy link ezzel az üzivel: nézd meg lécci! És már kész is! Vége!
Balázska ellopta a lelkem! Szemét mi? :D

Szerinted?

Táncoljatok a holdfényben!!!

a fontos dolgok

Perdita üzenete:
rettegés fogott el
Perdita üzenete:
nincsenek meg a Sing singek
Perdita üzenete:
:S
Turul üzenete:
neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Perdita üzenete:
nem tom hova írtam ki
Perdita üzenete:
az a cd amit te írtál nekem az meg otthon van
Turul üzenete:
hát ez fasza
Turul üzenete:
átküldjem a nehéz lehet hősnek lenni-t?
Perdita üzenete:
nem kell m pár számot feltettem mp3ra
Turul üzenete:
huh, most megnyugodtam, megijedtem hogy nem tudsz sing-sing-et hallgatni
Turul üzenete:
az para lett volna

nem

Nekem nem elég ha csak a morzsákat kaphatom meg!!!!!!!!!

Nekem a második a kedvencem :)

az erkölcs nyomorba dönt

Turul üzenete:
egyébként is már lassan mindegy lesz hogy milyen a pasi
Perdita üzenete:
hát az sose legyen mindegy
Perdita üzenete:
az már nagyon a végső állapot
Turul üzenete:
csak vicceltem, hisz ismersz, az önkontrollom végtelen
Perdita üzenete:
tudom
Perdita üzenete:
tisztelet
Turul üzenete:
inkább sajnálj
Turul üzenete:
az erkölcsöm nyomorba dönt

Váltás vs változás

Ma trialóguson voltunk, Schein Gábor volt itt. Beszélt a nyelvváltásról ebből indult a gondolatom. Magáról a váltásról, ami ugye egész más, mint a változás. Érdekes dolog. Maga az is, hogy még mindig nem tudom elfogadni a dolgot, vagyis egyesek változását, váltását. Mindig azt hittem ez könnyen megy ez nekem, de nem. Rá kellett jönnöm néhány dologban elég "romantikus" vagyok. A változás olyan természetes dolog, mint az évszakok, a részünk, nem tudunk mit tenni ellene. A váltás nem természetszerű, de nincs is ellene, benne van az emberi akarat, van oka és célja (?). Lehet, hogy a változás az alapvető oka a váltásnak? Maradjuk az évszakoknál példának, ha jön a nyár kevesebb a ruha az embereken, ruhát váltunk az évszakok változása miatt. Ebben mindenképp van valami! Az emberek azért váltanak, mert keresnek. Mindenki keres valamit. Ha megtalálják új céljuk lesz, amiért váltanak? Vagy létezik megelégedett ember? Ha nem találják meg visszaváltanak de nem egészen oda, mert az időt visszafordítani nem lehet (mint a tóba dobott kő). Honnan tudjuk, hogy mikor kell váltani? És merre kell? Lehet jobb? Neked most jobb? Miért? Hogy lehet összehasonlítani? Milyen alapon? Meddig kell várni a változást, mielőtt váltunk? Ha összevetjük a nyelvváltást az élettel, megállapíthatjuk, hogy minden életszakaszban új lesz a személyiségünk (legalább is egy része). De meddig megy ez?

nyomorult gólya

hapci

Tél

Fagyos reggelen suttogó szavak árnyékában didereg a valóság. Eszményképét egy hullócsillag jelzi már, s a tél, melyet úgy várunk nyomtalanul tovalibben a köd fátylán át. Mert a jégvirág illúzió már a gyermeki vágyban is megcsalatva sír. Egy emberként kiállt a világ, de a tél, melyet úgy vártunk tavaszba fordult, mielőtt elvégezte volna feladatát. Dicső feladat az ám! Fagyasztani és óvni, elfedni és betakarni. A virágok csonka maradványát jégbe vonni és összezúzni. Tisztítani. Igen, a tél megtisztít. E helyen, hol csak mi vagyunk magunk, sehol egy rokon vagy barát, igen, itt nem jár a tél. Évek óta elkerül. Sokéves szennyét hordja a föld. Nincs semmi, mi felújulást hozna. Csak a tél.

Sugarloaf: Minden hozzád hajt (dalszöveg)

Szél szárnyán jöttünk, mint a kék madár,
S gyermek lett a lényünk.
A föld Ránk várt, kaptunk szívet és hazát,
De ellobbant a fényünk.
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.


Volt száz nyár, láttunk álmot, és csodát,
S voltunk annyi minden...
Sírtál már, és sírtam sok-sok éjszakát,
De mégsincs béke itt bent.
Mondd hol van már, mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.


Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.


Volt úgy bár, hogy hittük nem lesz több határ,
Az égig már elértünk.
De új nap kélt, s átírt minden új reményt,
S a fényében elégtünk
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek me.ssze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.


Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt. (2x)

:S

Én nem tudom! Te tudod???
Remélem te tudod!

összefoglalom

mostanában sok minden... de annyira nem fontos, hogy... de azért gondoltam, hogy megkéne/lekéne... de nem volt kedvem...
most összefoglalom
egy csók egy lejobb baráttal... nem beszélünk róla... nem is akarunk... felejtsük el... bár talán mégis érdekes... de csak érdekes... semmi több... szeret harapni.
elolvastam a brisingr-t, tudjátok az eragon harmadik részét... jó volt. kevésbé izgalmas, de sokkal több benne az érzelem. majdnem sírtam is.
anita blake-vámpírvadász! elhiszem, hogy a szex jó, de néha unalmas csak erről olvasni. hol az izgalom? mindig minden anitáról szól. engem ez frusztrál
hiúság vására- sharp kisasszony. még nem fejeztem be, de tetszik. 200 oldal után még mindig nem tudom ki szimpatikus és ki nem. ez jó!
járok németre. ma megyek először. várom
meló még mindig nincs, de lehetőség már van
magyar szakest- fájt a hasam végig, a zene hol jó volt, hol kevésbé, réka és csilla nem voltak ott, de a perdita besokkalt. dorcival megfogadtuk hogy jövőre is, addigra már ő is kivülálló lesz.
az unokabátyámnak barátnője van. aranyosak. örülök nekik.
hát ennyi.
összefoglaltam

Készüljünk a VEN-re!

:)

tapasztalat

!Ez a tanítás nehéz dolog! :S

Hát nem aranyosak??? :)

Egy kis Radnóti

Szerintem jó ez a változat is!

Győzött az igazság!!!!!!!!!!! :D

Ajánlom mindenkinek!

:)

Szeretnék egy ilyen pasit :)

Reagálás Perdita "Rolandnak" című bejegyzésére (lásd. lejjebb)

Először csak egy kommentet akartam írni. Ez állt volna benne: ezt akár én is írhattam volna.
De inkább kifejtem.

Mikor elkezdtük ezt a blogot, mikor csatlakoztál, megalkottunk magunknak egy imidzset. Nem is tudatosan, nem direkt, de így volt. A te szereped volt a kemény csajszi, aki mindig két lábbal a földön áll, és mindig racionális. Legalábbis én így éreztem. Én meg voltam az álmodozós, mesefüggő, szerelembálványozó naív fruska. Azóta eltelt egy év. Sok minden megváltozott. (Erről már beszéltünk.) Egy darabig úgy tünt szerepetcserélünk. Most inkább úgy érzem, hogy közeledünk egymás felé. A két véglet voltunk, mostanra azonban te is megtapasztaltad, hogy milyen az igazi szerelem és én is, hogy milyen, ha már nem is emlékszik az ember a szerelem ízére.
Változtunk, de megváltozni mégse tudtunk. Én még mindig keresem a szerelmet, te pedig még mindig A józan belső hang vagy.
Mégis az, amit írtál - mégha nem is ez volt a célod - akkor is elgondolkoztatott.
Hinni egy olyan kapcsolatban, aminek nem túl rózsásak a kilátásai. Ilyet egy éve még én csináltam volna.
Kijelenteni, hogy a szerelem nem mindig elég. Ilyet egy éve te mondtál volna.
Más emberek talán nem veszik észre az ilyen változásokat. Mi azonban dokumentáltuk ezt a változást. Ez a blog az "élő" bizonyítéka annak, hogy hogyan változtunk.

A másik dolog: gyereknek lenni, gyermekként viselkedni nem egyenlő azzal, ha valaki gyerekes. A vattacukor finom, a mesék varázslatosak, a légvár légies... Aki ezt nem érti, nem érzi, az szegényebb, sokkal szegényebb, mint mi. Bár ő ezt nem érti. Elveszíteni a gyermeki énünket, olyan mintha az énünk egy részét veszítenénk el.

Rolandnak

Tegnap este beszélgettünk

Egy egyszerű mindennapos msn beszélgetésnek indult. Volt szó erről-arról (pasik, csajok), elmondtam a problémám neki, ő elmondta mit gondol erről. Szörnyű volt, mert belegondoltam, hogy igaz lehet, mert nem tudhatok semmit csak remélhetem. A barátommal kapcsolatos nézeteimet osztottam meg vele. Elmondtam hogy még sohasem szerettem senkit ennyire de úgy érzem nehezen lehetne jövője a kapcsolatnak (ahogy Turul mondta az nem elég ha szeret!). Ő arra a következtetésre jutott, hogy elszürkült a kapcsolatunk és nem lesz belőle semmi (és különben is meg fog csalni a barátom, mert nem vagyok ott, és már nem vagyok érdekes neki). Mikor mondtam, hogy én azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni az ügy érdekében csak annyit mondott: "fájdalmas lesz".

Tegnap este beszélgettünk

Egy fájdalmas beszélgetés folytatása volt. Én csak védekeztem, próbáltam érvelni, próbáltam magyarázni a nézetemet, próbáltam megmutatni egy olyan világot, ahogy én képzelem. De ő csak annyit mondott: "nőj fel végre, már elmúltál húsz". Olyan felsőbbrendűen és hajthatatlanul, mintha egy semmi lennék, egy olyan életforma melynek nincs jogosultsága, egy olyan valami, amit nem fogad el a társadalom, senki sem fogad el! A jellemembe gázolt, de úgy hogy nem maradt semmi. Azt mondta, gyerek vagyok. Én viszont nem bánom, hogy gyerek vagyok, hogy szeretek álmodozni. Szerintem ez viszi előre az életet, ez rejti a jövőt, a lehetőségeket. Játszani mindenki szeret. Még az is aki nem vallja be, vagy nem annak hívja, mindent ki kell próbálni, minden prototípus játék. Szintem, aki nem álmodozik és nem tud játszani az nem ÉL, az csak egy gép. Én szeretem a felhőket, az idétlen nagy csíkos zoknit, a tavaszt, a párnákat, hazajönni és felvenni a kedvenc 100 éves szakadt melegítőmet, a meséket, szeretek gurulni az ágyon, a bábszínházat, beleülni a barátom ölébe, az állatkertet, a vattacukrot... Szeretek mosolyogni, szeretem ha megölelnek. Nem hiszem el hogy bármelyik "felnőttnek" nem esik jól a munka után ha hazaér egy ölelés a párjától. És minderre, a véleményemre csak annyit kapok hogy, nőj már fel?! Nem értem, hogy mért nem összeegyeztethető azzal, hogy mondjuk a munkahelyemre kosztümben megyek, elmegyek a bankba, elintézem az ügyes-bajos dolgaim, megvagyok én a "nagyok" világában is. Akkor ez így mért nem jó???

Szerettem volna megmondani neki ezek után, hogy szerintem kettőnk közül én vagyok a felnőtt, mert én nyaranként megdolgozom (elég keményen) azért, hogy egyetemre járhassak, nekem nem a szüleim fizetik! Nekem nem kell 22 évesen anyám elé állnom és pénzt kérnem egy bulira! Én befejezem az egyetemet időben! Akkor mért baj, hogy szeretek álmodozni?

Ehelyett csak annyit mondtam neki: "örülök, hogy nem lett köztünk semmi!"

Tegnap este beszélgettünk

Utána úgy éreztem teljes mértékben kétségbe vont.

Utána úgy éreztem le tudom zárni teljes egészében a "nagy" szerelem ügyét. (Mert bármi is történt, bárhogy is volt mindig ott volt az agyamban, igaz leghátul, a legalsó fiók legbelső sarkában, de ott volt)

Utána úgy éreztem elveszítettem egy barátot.

Utána sírtam.

Bazd meg, ráesett egy állóóra a fejemre!!!
Nem vicc!!! Tényleg megtörtént!!!

Házassági évforduló

Mikor Apukám 28 éves volt összeházasodtak Anyummal február 28-án. Ma van a 28. házassági évfordulójuk és Apum olyasmit csinált, amit még soha(legalábbis én nem emlékszem rá). Tortát csináltatott Anyumnak! :)
Szerintem tök aranyos! Főleg hogy nem nagyon szokták megünnepelni az évfordulójukat. Max. egy kis pezsgőzés, aztán kész. Szóval most béke van itthon. Ami szintén ritka.
Szóval most megyek és elsétálok a Napba!!!:)

A Miki tök jó fej!!!:)

Kaptam hozzászólást a képeimhez!!!:) Életem értelmet nyert! Köszönöm!!!:)

Bibi, nekem már megvan Bogar bárd meséi :)

Sherlock Holmes

Így az ötödik Sherlock Holmes történet után már kezd veszíteni a dolog a varázsából. Már a negyedik történetnél is kapásból kitaláltam hogy ki és miért követte el a dolgot. Az ötödiknél már azt is tudtam, hogy miből jött rá, még mielőtt Watsonnak elmondta volna.

Egyébként meg Mr. Holmes is számolja a lépcsőket!!!:)

családi buli

Ezentúl minden családi bulin jegyzetelek!!!

"Ha meglátom, a valagamon úgy áll a szőr, hogy le se tudok ülni." (Keresztapám)

"Antivakarin." (Apum)

"Tudod, lehet ilyen dobozban venni ilyen tejfölt." (Kereszt)

"Love (ejtsd fonetikusan) tollam is van. Van rajta egy szőrös szív." (Kereszt)

"-Tudjátok mit kaptam szülinapomra?- nővérem
-Orrszőrnyírót?- Kereszt
-Gésagolyót?- Pepe(unokabátyám)."

"Pótkerék van hozzá?(porszívóhoz)" (Kereszt)

"Jutka ráejtette a Trabantot a porszívóra." (Papa)

"-Annak az együttesnek az énekese volt. Valami cotton... - Keresztanyu
-Ja, valami óvszer. - Kereszt"

"-Most született meg az unokája. Hogy is hívják?-
-Izabell.-
-Rribanc!-"

Az utolsó poénhoz nézzétek meg a videót:

Igazságtalanság!!!

Mostanában nem voltam fent sem iwiwen sem myvipen. Ma unatkoztam. Tudtátok, hogy már iwiwen is lehet ilyen hozzászólásokat írni a képekhez??? Persze, nyílván. Na mindegy! Én miért nem kapok oda semmi hozzászólást. Myvipen sem. Megnéztem!!! Ez igazságtalanság!!!!!

A valósággal való bárminemű egyezés a véletlen műve!

Buszos sztori:
Ülök a buszon, mint a jógyerek. Nézek ki a fejemből. Esik az eső. Párás az üveg. Felszáll egy pasas. Nézem, nézem. Leül velem szembe. Próbálok nem figyelni rá. De csak nézem, ahogy pakol, ahogy körbenéz. Egyszercsak rám néz. Én meg elfordulok. Néz, néz. Aztán ő is kibámul az ablakon. Párás az üveg. Letörli. Aztán csak bámul ki a fejéből. Ránézek. Nézem, ahogy unatkozik. Észreveszi, hogy bámulom. Ő is megbámul. Elkapom a fejem. Kint még mindig esik az eső. Megállunk a következő megállónál. Felszáll egy néni. Leül mellém. Nézem, nézem. A pasas is nézi, nézi. Nénike pakol, cuppog, mocorog, leveszi a kabátját. Észreveszi, hogy nézzük, ránk néz. Elkapjuk a tekintetünk, kibámulunk az esőbe. Nénike néz, néz. Majd ő is elkezd kibámulni a fejéből. Én unom meg elsőnek. Megbámulom a pasast, mire ő is megbámul engem. Elkapjuk a tekintetünk. Bámulunk ki az ablakon. Hamarosan megunom. Megnézem a nénikét. Nézem, nézem. De őt nem érdekli, félig már elaludt. Ránézek a pasasra. Ő se érti. Egymásra nézünk, összeráncoljuk a szemöldökünk, majd megint a nénikét nézzük. Egy idő után megunjuk és megint kibámulunk az esőbe. Egyszercsak valakinek megszólal a mobilja. Nem az enyém, nem a pasasé. Összenézünk, majd az alvó nénikét szugeráljuk. A csöngés abbamarad. Nemsokára újjabb csöngés. Másmilyen: SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS... Mindez egyre magasabb hangon. Egymásra nézünk a pasassal. Kitör belőlünk a röhögés. Nénike ránk néz. Néz, néz. Arcán rosszallással néz. Néz, néz...

Bulizós sztori:
Elmentünk bulizni. Szülinap volt. Fájt a fejem. Azért erőt vettem magamon. Probáltam jól érezni magam. Nem ment. Beültünk egy helyre, hol még soha nem jártam. Ott volt Ő is. Nem érdekelt. Csak a migrénem foglalkoztatott. A többiek persze mondták, hogy menjek oda. De nem mentem. Elment mellettünk. Észre se vett. Nem érdekelt. A migrén erősebb a szerelemnél. Ittunk, nevettünk, hánytunk, sírtunk. Szokásos kedd este volt. Aztán elmentünk máshova. Táncoltunk. És ittunk. Egyszercsak megláttam Őt. Még mindig nem vett észre. Ott állt mellettem. Integettem neki. Persze nem látta. De legalább integettem. Mondták, hogy menjek oda. Nem mentem. Fájt a fejem. Ezért még többet ittam. Táncoltunk, részegedtünk. A fejfájás nem múlt el. Kimentem friss levegőt szívni. Kint rágyújtottam. Néztem, ahogy a füst beleolvad a világ sötétjébe. Kanyargott egy sort, megbámultam, majd eltűnt, semmivé lett. Hová lesznek a cigarettafüst-alakok? Egyszercsak kijött. Nem vett észre, de én néztem. Megláttam a nyakán egy pattanást. Nagy volt és vörös. Közepén fehér gennyhegy. Néztem a pattanását. Egyszercsak rám néz. Elmosolyodik. Én visszamosolygok. Odajön. Szia-szia, mizu-mizu?, semmi-semmi. Szép a pattanásod. Jó érett. Néz rám bután. Ostoba nézése hidegzuhanyként ér. Nem látja a szépséget egy pattanásban. Kiábrándító. Akkor szia. Szia.

Perditának

vicces(legalábbis szerintem)

Megint PPP-feeling van. A Sün fürdik. Kicsi Perditám átment a pasijához. Szóval írok. Meg Bikinit hallgatok. Megyünk bulizni. Ami nem baj, csak fura. Néha úgy érzem, hogy nem tartozom ide, mégis itt érzem magam majdnemhogy a legjobban. Itt szeretnek. És ez jó. Ugyanakkor nem is folytanak meg a szeretetükkel. És ez még jobb.

Persze a buszon büdös volt. A buszon mindig büdös van. De hát a buszok már csak ilyenek.
Egyébként a buszon digitális óra volt. Olyan mint otthon az ágyam mellett. Ugyanúgy látom rajta a számokat. És persze mindig össze is adom őket. Ez olyasmi, mint a lépcsőszámolás meg a rendszámtábla számainak összeadása. Szóval a 19:59 a buszon ért. Ez az a perc a napban, amikor a számtani összes a legnagyobb. 24. Ami vicces, mert 24 óra van egy napban és szerintem vicces, hogy a legnagyobb szám, amit egy nap össze tudunk adni, az 24.
Ez így érthető? A Perdita hülyének nézett, mikor elregéltem neki ezt a tézisemet, de azért büszke rám. Én tudom.

Más: Füreden még esik az eső és tök meleg van, Veszprémben meg még hó van. Vicces.
(Ez egy vicces bejegyzés.)

Jobb napokat látott tornacipőm megint vita tárgyát képezte a család női tagjaival. Anyum és a nővérem képtelenek felfogni, hogy miért megyek tornacipőben bulizni. Azt sem értik, hogy miért nem veszek fel mélydekoltázsos, mellfelnyomós női rucit és miért farmerban és egyszerű polóban vagyok ezen jeles alkalmakkor. A szemfestéket és egyéb mázolmányokat már meg sem említik. Nem értem. Ahogy nyílván ők sem engem. Pedig egyszerű. Ha én elmegyek bulizni, akkor bulizni akarok. Pont.
Mi olyan furcsa ezen?

Egyébként miért mozog a galambok feje előre minden lépésnél?

Na jó nem fárasztok senkit tovább. Megint meg volt a feeling hogy a PPP-ben írtam. Ez az este is jól kezdődik!
:)

ui.: Azért írok most ilyen kicsi betűvel, mert a Perditát frusztrálják a hosszú írások.:)

magamnak írok

Valamikor régen arra gondoltam, hogy milyen jó is nekem, hogy olyan hűde határozott elveim vannak, melyek szerint élhetek, alhatok és gondolkodhatok. Aztán ahogy éltem, aludtam és gondolkodtam ezek az elvek változtak. De én még mindig hűde boldog voltam, mert biztosan tudtam amit tudtam és ez jó volt. Merthát a magabiztos gondolkodás előnye, hogy az ember magabiztos lesz tőle. Aztán tovább gondolkodtam és az elvek megint változtak.
Persze ehhez kellett tapasztalat is. Merthát egy elv egészen addig működik, amíg el nem kezdik átültetni a gyakorlatba. Ilyenformán egy idő után rájöttem. Hiába az elv, ha mindig megbukik.
Most pedig ott tartok, hogy nincsenek szilárd elveim, de azért tovább gondolkozom. Mert ebben még soha nem csalódtam. Végülis miért ne gondolkodhatnék?

Általában persze az emberekről, az emberi kapcsolatokról gondolkodom. Például a közeli haverokon. Azért nevezem így őket, mert bár nagyon szeretem őket és heti vagy kétheti rendszerességgel el is megyek velük bulizni, azért még nem ismernek, ahogy én sem őket. Néha az az érzésem hogy rájuk akaszkodom. Érzelmileg. Merthát ugyebár három fiúról van szó. (Érdekes, hogy valahogy a barátikörből minden lány kiesett rajtam kívül.) De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy néha úgy érzem pótlásnak használom őket. Ők azok akik megölelnek, őket ölelem meg én is. Velük iszom, velük táncolok. Talán ez így nem jó. Talán nem kéne hagynom, hogy abba az illúzióba ringassam magam, hogy van akinek fontos vagyok, hiszen itt van ez a három egymástól teljesen különböző pasi, akik szeretnek és akiket szeretek. De míg tart az illúzió, addig nem leszek képes szembenézni az igazsággal: nincs kihez bújni, mikor nagyon kéne.

Aztán itt van még ez a blogolás dolog is. Néha kiírom ide búmat-bánatomat aztán elhitetem magammal, hogy valakit érdekel. Pedig ez nem jó. Sokkal jobb lenne egy-egy baráttal leülni kávézni vagy megnézni egy filmet. Akkor biztos meghallgatnának, vagy legalább lenne aki egy kicsit tényleg figyel rám. Ehelyett én inkább leülök a gép elé és tulajdonképpen magamnak sírom el a bánatomat, magammal beszélem meg a gondolataimat, magamnak írok. Persze néha jönnek kommentek. Szeretem a kommenteket. Ebből tudom, hogy ha nem is értenek vagy ha nem is érdekel senkit akkor is legalább elolvasták. Legalább ennyi. Régen én is sok-sok kommentet küldtem. Csupán azért, hogy tudják mások is hogy én olvasom őket, mert nekem is jól esett volna ha sok-sok kommentet kapok. Most már erről leszoktam. Miért? Hát csupán azért mert rájöttem, ha heti egy kommentet kapok csak, de az igazi komment, annak sokkal jobban tudok örülni. Milyen az igazi komment? Amiben van valami plusz. Nem csak egy sablonbeszólás, amiből mást nem tudok leszűrni, csak hogy olvastak, hanem van benne valami többlet. Például egy okos gondolat, egy szívmelengető szó, egy értelmes kritika, vagy egy bunkó megjegyzés. A jó komment érzelmeket vált ki. Ahogy az a közvetlen kommunikációban is fontos. Mert sokan csak elbeszélnek egymás mellett és olyan ritkán hallunk egy igazán jó mondatot, amit érdemes megjegyezni, amire érdemes figyelni.

Nem is tudom honnan indultam. Megint csak magamnak írok egy kicsit és elhitetem magammal, hogy érdekel ez valakit rajtam kívül. Pedig dehogy. De nem baj. Ha magamra még oda tudok figyelni akkor nagy baj nincs. Akkor még van remény. Mert ez azt jelenti, hogy másokra és tudok figyelni. És ha én tudok másokra figyelni akkor mások is tudnak rám figyelni. Csak még nem jöttek rá, hogy ez milyen jó.

Szólj, majd szólok én is ha látom majd...

nézd meg

http://www.funpic.hu/swf/nagyon_szeretlek_teged.html

kérdés

Amikor rossz kedvem van, el vagyok keseredve, vagy gondom van mindig neki írok. Ma is így volt - csak beszélgetni akartam valakivel, egész mást is választhattam volna (de nem...). Nem tudom miért. Már régóta így van. Tudom, hogy nem mindig ért meg, sőt (egészen más mint én)! :D Valamiféle régi kötődés ez, különleges, nem mondanám rá, hogy baráti, annál másabb (de nagyon hasonlít). Talán azért, mert ő volt az első szerelmem. Biztos, hogy ezért! Tulajdonképp nem is ismerjük egymást annyira, vagyis inkább tényekben nem, érzésekben szerintem igen. Az utóbbi időben elég sokat gondoltam erre az egész dologra. Visszagondolva elég vicces volt az egész kapcsolat! Persze én akkor még hős szerelmes módjára szenvedtem. :D Aztán elmúlt (az évek során). Aztán történt valami és az utóbbi időben néha jön egy sugallat nála és el akar venni. :) Eléggé legyezgeti a hiúságom (főleg az, amit ma írt)!!!

Szóval mért van ez így a férfiaknál? Mért jönnek rá sokkal utána? Valaki megmagyarázhatná!

lépcsők...

Közvéleménykutatást végeztem kis családom körében, vajon tudják-e hány lépcsőfok van a házban. Hát nem tudták. Pedig 25 éve itt laknak. (Egyébként 18+13.) Anyum pedig teljesen offon van, hogy én számolom a lépcsőket. Mi olyan furcsa ezen? A rendszámtáblákon is mindig összeadom a számokat! Szerintem teljesen normális!

Egyébként meg:

nna... ez jó :)

szigó

Négyes nyelvtöri szigó! Révay és Kocán ellen! Kicsit jó! :)

Tolsztoj: Háború és béke

"Minden ember önmagáért él, megvan a szabad akarata, hogy elérje személyes céljait; érzi egész lényével, hogy most végrehajthatja-e, vagy nem hajthatja végre ezt vagy azt a cselekedetet; de ha végrehajtotta, a cselekedet, amelyet egy bizonyos időpontban végrehajt, visszavonhatatlanná, a történelem részévé válik, és akkor már nem akaratszabadság, hanem eleve elrendelés ütközik ki rajta."

"Minden emberben két oldala van az életnek: a személyet élet, amely annál szabadabb, minél elvontabb az érdeklődési köre; és az elementáris, a társas élet, amelyben az ember elkerülthetetlenül teljesíti az elébe szabott törvényeket."

"Az ember tudatosan él önmagának, de tudattalan eszközül szolgál az emberiség céljainak eléréséhez."

"Ha megérik, az alma leesik, miért esik le? Azért-e, mert vonzza a föld; azért-e mert elszáradt a kocsánya; azért- e mert a nap megérleli; mert egyre nehezebb lesz; mert lerázza a szél; azért-e mert az alatta álló kisfiú szeretné megenni?
Egyik sem az igazi ok. Mindez csupán egybeesése azoknak a feltételeknek, amelyek megszabják minden életbevágó organikus, elementáris esemény bekövetkezését."

Azt akartam mondani... szóval... van hogy... dehát te is tudod!

Igen, persze! Van hogy...

De hát miért is? Izé... szóval... A szent emberek soha nem szerelmesek?

Mitől is lesz valaki szent? Ez hülyeség!

Igen,de... Érted! Van, hogy nincs más, csak a szerelem!

De nem lehetsz mindig szerelmes! Abba belehalnál!

Ugyan dehogy! Hisz éppen ez éltet!

Jó, jó! Lehet hogy nem... Dehát akkor is... Az érzés az meglehet!

Igen! Dehát én is ezt mondom. Az érzés. Néha csak az marad!

De kell, hogy legyen valami több! Tudod...

Tudom! Hihetetlen az egész...

Az! Hihetetlen...

5

Ezt meg kell írnok!
Ötöst kaptam Révaynál történeti alaktanból és történeti mondattanból! :D

Már csak a szigorlat van vissza! :S

ez most nagyon...

Egyébként meg az érzésekből soha nem nől ki az ember!!! :)

Egy csomó mindenről akarok írni, de lusta vagyok. Majd valamikor leülök. Egyébként szilveszter meg buli, meg Háború és béke meg ilyenek.
ennyi...

:(

Azt hiszem nem vagyok a topon!!! Valami hiányzik! Valami nagyon hiányzik! Aki tudja, mi az sürgősen jelezze! Kéééérem!

ui.: igen ez egy segélykérő üzenet!

nagyon kész...