Nos a múlt héten volt ez is, az is! Kedden szülinap a Dc-ben, pénteken gólyabál és gépész szakest, szombaton meg lakásavató, meg persze közben izgultam is azon, hogy kész lesz-e a szakdogám. A kedd az olyan szokásos volt, nem is az a lényeg. Illetve, attól eltekintve, hogy csak (mondom csak) táncoltunk! :D A péntek a lényeg! Mert az... Mert az egészen olyan volt, mint régen. Itt voltak a gépészek, (majdnem) mind együtt voltunk. Volt szép ruha, sok jó pasi, tánc és minden ami kell. Voltak ugyan szomorú pillanatok, de hát ugye a nosztalgia már csak ilyen. Mellettem voltak a barátaim! Megígérték, hogy vigyáznak rám és jót bulizunk! Úgy is lett! :) 4 után értünk haza, és egész délelőtt aludtunk. Tudjátok mi volt a legjobb? Az, hogy mikor felébredtem és felnéztem a Babszi feküdt a szemben lévő ágyban, pont úgy, mint egy évvel ezelőtt. Olyan volt egy pillanatra, mintha a sok rossz meg sem történt volna, és még nem kéne itt hagynom őket. Aztán a félálom elmúlt és kitisztult a fejem. És ismét jött a tudat, hogy de igen megtörtént. És ismét jött vele az is, hogy fantasztikus emberekkel vagyok körülvéve és ők csak nekem vannak!
Ui.: a hét legjobb történése: beszélgettem a Lacival! :)
Ui.: a hét legjobb történése: beszélgettem a Lacival! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése