2009. január 17., szombat

Tolsztoj: Háború és béke

"Minden ember önmagáért él, megvan a szabad akarata, hogy elérje személyes céljait; érzi egész lényével, hogy most végrehajthatja-e, vagy nem hajthatja végre ezt vagy azt a cselekedetet; de ha végrehajtotta, a cselekedet, amelyet egy bizonyos időpontban végrehajt, visszavonhatatlanná, a történelem részévé válik, és akkor már nem akaratszabadság, hanem eleve elrendelés ütközik ki rajta."

"Minden emberben két oldala van az életnek: a személyet élet, amely annál szabadabb, minél elvontabb az érdeklődési köre; és az elementáris, a társas élet, amelyben az ember elkerülthetetlenül teljesíti az elébe szabott törvényeket."

"Az ember tudatosan él önmagának, de tudattalan eszközül szolgál az emberiség céljainak eléréséhez."

"Ha megérik, az alma leesik, miért esik le? Azért-e, mert vonzza a föld; azért-e mert elszáradt a kocsánya; azért- e mert a nap megérleli; mert egyre nehezebb lesz; mert lerázza a szél; azért-e mert az alatta álló kisfiú szeretné megenni?
Egyik sem az igazi ok. Mindez csupán egybeesése azoknak a feltételeknek, amelyek megszabják minden életbevágó organikus, elementáris esemény bekövetkezését."

Nincsenek megjegyzések: