2009. november 1., vasárnap

Nov. 1.

A mai egy különleges nap. Ma emlékezni kell. Megállni és visszanézni. Rendezni a sorokat. Megnézni kit, hogyan és miért vesztettünk el. Egy valami azonban fontos: nem szabad haraggal és gyűlölettel visszatekinteni. Csak a szépre és jóra szabad emlékezni. Minden kapcsolatban volt szép és volt jó. Erre kell gondolni. Egy napfényes reggelre, az első találkozásra, vagy az utolsóra, mikor reggel mellette ébredtél fel, az utolsó táncra. Ezt kell megkeresni és könnyebb a továbblépés. Csak az bánthat, ha nem mondhattad el: ne haragudj, sokat jelentesz nekem, örülök, hogy vagy és hiányoznál, ha nem lennél. Mond el minden reggel, mert nem tudhatod mikor lesz az utolsó nap. Ne várj a holnapra. Tudd, hogy egyszer már nem lesz holnap! Gondolkodni nincs mindig elég idő, ezért hallgass a szívedre.

Nincsenek megjegyzések: