Megfürödtem. Fejemet hátrahajtva buktam a víz alá. A víz alatt a hajamat téptem és gyűlöltem a világot. Mikor felültem ez a szám ment a rádióban. Legszívesebben hozzávágtam volna valamit.
A T.P.-k ideje lejárt.
Ma azt mondták nekem, hogy legyen szép napom...
Furcsa érzés. Négy évig volt a család tagja. Most már idegen. Nézem a nővéremet. A könnybelábadó szemeket, probálja tartani magát, mondogatja, hogy jobb lesz, jobb ez így. De fáj neki. Segítenék, de nem tudok.
Hajrá Svájc! Csak mert ma nagyon szükségem van egy kis reményre!
Egyébként ma ezt énekeltem (hasonlóan színvonalas előadásban) egész nap. Jó volt fárasztani a kollegákat. Jó volt a Tündivel dolgozni. Jó volt egy jót nevetni. De a viharfelhők már gyülekeztek.
5 megjegyzés:
Hát én is szeretnék segiteni ha lehetne... csak az a baj hogy nem lehet ilyenkor mit tenni. De probáld biztatni és lelkileg támogatni... Tényleg nagyon sajnálo:( Bea
Azt hiszem azért visel meg ennyire, mert nagyon hasonlít ez a szakítás a mi szakításunkra. Na meg mert már szinte a bátyám volt. Rossz lesz nélküle. Ráadásul Anyám is teljesen kiborult, benne is én tartom a lelket. Nehéz lesz ezt átvészelni.
(Ugye, hogy lehet kommentezni!!!)
Azért remélem a "boldogság gyere haza" feelingjét érzed!?!?:)
Egyszer minden sokkal jobb lesz, és annak jobban fog fájni, aki bántott, mint nek(tek)ed...
Csak sajnos azt nem tudom mikor, de addig ott a mosoly az utcán, a napban, és az éterből... :)
Szeretem ezeket az éteri mosolyokat!!!:)
Köszönöm!!!
:)
Én nagyon szeretem ezt a számot (EDDA)! Én nagyon igaz! És még nincs minden veszve! Sztem nagyon jó a tesódnak már az is, hogy mellette akarsz lenni és segíteni, de ezt egyedül kell megoldania!
Megjegyzés küldése