Színes

Vasárnap és hétfőn szabadnapos vagyok. Ami tök jó, mert végre kialszom magam és pihenek. Viszont már előre látom, hogy halálra fogom unni magam. Két napig csak nem alhatok! Legutóbb is olyan rossz volt belegondolni, hogy semmit nem csináltam. Szóval kérnék szépen tippeket, hogy mivel töltsem hasznosan, de legalábbis kellemesen a szabadidőmet.
Barátok kifújva: senki nem ér rá(m). Család detto, csak nincs is kedvem hozzájuk. A tévét unom, olvasni nincs kedvem, strandra nem megyek, biciklizni nem jó egyedül. Ennyi. Más nem jut eszembe.
Valaki adjon egy jó tippet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egyébként semmi nem történik. Szó szerint. Kicsit unalmas, hogy a legjobb barátaim mind szerelmesek és áradoznak és meg is hallgatom őket, mert jó fej vagyok, de azért hiányzik, hogy valakivel együtt szenvedjek. Tényleg! Ezért utálom a nyarat: mindenki szerelmes. Gusztustalan.
Szóval unalom van a tetőfokon.

Ma vettem hat pár zoknit. Mivel az összes zoknim kilyukadt. De nem szeretem őket. Már most nem. Semmi nem kötődik hozzájuk. Idegenek. Valahogy mostanában nem tudok olyan ruhát venni, amit szeretnék. Bár ez nem csak a ruhákra vonatkozik. Szinte unom a vásárlást. Minden idegen, semmi sem tetszik, nem is vásárolok. Mindenhonnan áramlik az a "multi"- meg "globális"-feeling. Valahogy elidegenednek a dolgok tőlem. Milyen jó volt régen, mikor a Papám csinált nekem csuhébabát és azzal játszottam. Milyen jó a 12 éves plüssmacimat szorongatni. Milyen jó a régi, összefirkált mesekönyveket végiglapozni.

Tudom, hogy melyikek a kedvenc könyveim, csak nem emlékszem rá, hogy miért!

Van egy idézet a számítógépem mellett a falra tűzve. Csak sajnos nem tudom már, hogy honnan szedtem. Valami ógörög tragédiából lehet, de nem emlékszem melyik az.
"A vágy, hogy teremtsünk Isteni eredetű, csak a hatalom nem adatott meg hozzá!"
Azért szerintem szép és igaz. Sokszor eszembe jut, ha azon gondolkozom, hogy mivel több az ember az állatnál.
(Aki ráismert az idézetre az legyen szíves szóljon!:))

Végigfeküdtem a kádban. Aztán megláttam a borotvámat. Az érzés amit kiváltott bennem: feleslegesség! Aztán előjött az optimista énem: Légy férfi! Illetve nő! De hát minek? Kinek? Miért? Dehogynem! Legalább a tudat! De viszketni fog és egyébként is utálom. Szedd össze magad!
Mindenki skizofrén néha?

Ma megkérdeztem egy ötven éves antiszoc. nőtől, hogy szeretett-e volna valaha rasztahajat. Azt mondta nem tudja mi az. Ja - mondom magamban - akkor biztos nem vágja, hogy miért éneklem pasztázás közben, hogy: A pasztaszív örökké dobog! :)