2008. június 22., vasárnap

hallgatás...

Azért nem szeretem a nyarat, mert meleg van. Melegben jobban üt az alkohol. Melegben kibírhatatlan a tetőtér. Én kibírom. Legalábbis jobb, mint a nappaliban. Mert, ha ittfönn meleg van, akkor ő a nappaliban van. Vele pedig nem akarok lenni.
Adni akartam a pintyeimnek fürdővizet, de inkább nem adtam, mert lebaszott, hogy nem kell nekik. Ilyenkor - ha meleg van - nem veszekszem vele. Egyébként sem. De ilyenkor pláne nem.
Meg kellene fürödnöm, de nem akarok lemenni.
Anyum még a Mamáméknál van. A nővérem dolgozik. Kettesben vagyunk.
Remélem idejön és közli velem, hogy tanítsam meg internetezni. Ilyenkor ezt szokta csinálni. Meg kifejti, hogy majd ő is gépezni fog az én gépemen. Ilyenkor nem válaszolok és nem fejtem ki neki, hogy majd ha vesz magának gépet, akkor el is baszhatja azt és ne merjen a gépem közelébe jönni. Ilyenkor inkább hallgatok. Bár én mindig hallgatok. Valakinek azt is kell.
Nem lehet folyton veszekedni. Az nem jó. Inkább hallgatok és holnapra nem is emlékszem rá. Holnap megint levisz majd dolgozni és holnap megint jó fej lesz és holnap megint tisztelni fogom egy kicsit. Legalábbis míg haza nem jövök. Akkor megint kezdődik elölről a hallgatás...

2 megjegyzés:

vikicroft írta...

én is hallgatok... valakinek azt is kell

Turul86 írta...

sorstárs...