2008. június 12., csütörtök

Az ember néha csak egy kis bíztatásra vágyik. Hogy van miért és főleg, hogy van kiért. Csak egy hiányzol vagy szeretlek. Vagy hogy ez így jó, ez jól esett, fontos vagy nekem. Csak egy mosoly vagy egy jó éjszakát. Csak egy kávé vagy bevásárlás. Csak egy bíztató hang, hogy tudjam, hogy kellek, hogy tudjam, hogy érdemes folytatni. Csak ennyi kell. És mégis milyen nehezen adunk reményt.

Néha megölelném a világot. Csak, hogy tudja. Néha megölném a világot. Csak, hogy ne fájjon. Néha elmennék sétálni valakivel. Néha gyűlölöm az egészet.

A türelemjáték a legnehezebb.
Felőröl
.

Nincsenek megjegyzések: