2008. február 17., vasárnap

Egy vers Pötyitől

Leláncolva

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Mi lesz, ha elvesztem
szerelmeim?
Míg az őrült vágy
sikolya fülembe
hallik, kékebb az ég.
Tisztább a rím,
és nagyobb a Föld.

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
A vékonyomba hasít
az idő sarkantyúja.
Gyermekké lettem és
radszolgáddá tettél.
Láncon vezetsz.
Tapogatózom.

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Szabadságom a
felejtésben nem lehet.
Nem tudlak
legyőzni, hát vezess.
Csak néhány pillanatra
tudok kiszökni
a kattogó toronyból.

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Nem veszthetem
el szerelmeim!
Hogy tisztább legyek.
Hogy őszintább legyek.
Hogy civilizált legyek.
Szerelmes halott.

1 megjegyzés:

Turul86 írta...

"Szerelmes halott"

Még mindig nagyon tetszik!!!
:)