Az élet -születéstől halálig- örök rejtély számomra.
Egy apró gyermek, mely a méhben él vagy egy apró fűszál, mely a földből hajt ki vagy a kék ég, melyen száz meg száz fecske suhan át... Mind-mind azt súgják: az élet szép.
De ha ránézel egy vérben fürdő szempárra, egy korhadt fára, vagy a halál apró hírhozójára nem érzed-e ó, Ember feleslegesnek magad?
Miértek kínoznak egész életeden át!
A halál a válasz az élet nagy kérdéseire.
Te vagy a nagybetűs Ember!
Te vagy az apró fűszál egy másik ember üres életében!
Te vagy a magzat a Halál méhében!
Hozd világra az emberiséget! Légy Isten az Istenek között! Élj, s hagyj élni minden apró fűszálat a Termékenység vad erdejében!
A gyermek, mely ott él benned Te magad vagy!
A felnőtt, kire csak az észérvek hatnak ott hál a lelked peremén. Hallgatsz rá, mert erre neveltek, s mégsem részed.
A bölcs, kit egész életedben kerestél magadban soha nem létezett, de a gyermeket szülő anya és a dolgozó apa egymásba olvadó tekintetében ott él a Bölcs, kit az élet tanított a halhatatlan Halál bölcsességére.
Élj, hogy felismerd életed kicsinységét, s élj, hogy meglásd a halál és az élet közti egyensúlyt: a fűszálat, melyet az Ember tapos el. A fűszálat, melyet megmenthetsz. Az életet, mellyért meg kell halnod!
A lelked üres, a szemed halott, a szíved kihült.
De ha belenézel a tükörben élő szempárba, mely még neked sem tud hazudni meglátod az értelmét mindennek, s jöhet bármi: fegyver, gyilkosság, szerelem, lehet bármilyen keserves vagy bármilyen örömteli a perc, melyben élsz, megfogod érteni, hogy a halállal semmi sincs megoldva. Adj lehetőséget az életnek, hogy elmondja az üzenetét, melyet egy arc mutat majd meg neked.
Egy arc, melyet nem ismersz, s mégis ismerős.
Egy hang, mely nyugalmat és békességet sugároz szét lelkedben.
Egy ember könnyein keresztül megérted majd, hogy mire vagy rendelve és kihez vagy kötve örökre.
S a lelked megtellik az élet nyugalmával és tudni fogod, a halál semmit sem jelent az életedben. A létezés örömét egy arc adja vissza neked.
Az évezredekig tartó háború vége a szerelem, melyért érdemes és kell is élned.
Az emberért kinek könnye ott van minden mosolyodban, s kinek szava szívedben él. Érte kell élned!
Ez a halál üzenete az élőknek. Egy fűszál az unalom sivatagában, melybe megkapaszkodhatsz.
Hazudnék ha azt mondanám értem, pedig én írtam! De az érzés megvan! Még mindig él bennem és tudom, hogy benned is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése