Egy vers Pötyitől

Leláncolva

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Mi lesz, ha elvesztem
szerelmeim?
Míg az őrült vágy
sikolya fülembe
hallik, kékebb az ég.
Tisztább a rím,
és nagyobb a Föld.

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
A vékonyomba hasít
az idő sarkantyúja.
Gyermekké lettem és
radszolgáddá tettél.
Láncon vezetsz.
Tapogatózom.

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Szabadságom a
felejtésben nem lehet.
Nem tudlak
legyőzni, hát vezess.
Csak néhány pillanatra
tudok kiszökni
a kattogó toronyból.

Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Nem veszthetem
el szerelmeim!
Hogy tisztább legyek.
Hogy őszintább legyek.
Hogy civilizált legyek.
Szerelmes halott.