A másik dimenzió

"A mérnökök szerint csak a bölcsészek gondolkoznak!!!"
Azért ez a mondat kicsit elgondolkodtatott. Bölcsész vagyok, bölcsészekkel veszem körül magam, ők a barátaim. Nekem egyértelmű az, hogy valaki gondolkodjon, gondolkodva éljen és egyáltalán, hogy használja az agyát. De pont ezért néha elfelejtkezem azokról az emberekről, akiknek ez nem fontos. Akiknek a pénz, a siker, egy jó állás, vagy csak a pasizás-nőzés a fontos. Elfogadom. Mindenki más és ez így van jól.
Elfogadom, csak nem értem.
Lehet velem van a gond, lehet hogy túlságosan a másik dimenzió rabja vagyok. Lehet.
Felfogni akkor sem fogom. Nem fér bele a kicsi világomba.
Elsősorban azért mert ez is csak skatulya. És nem mi húztuk magunkra. Nem mi, bölcsészek mondtuk azt, hogy ti, reálosok nem gondolkodtok. Ők mondták ránk. Ami akár megtiszteltetés is lehetne, de azért szerintem mindenki érzi a fent említett mondatban a gúnyt és az iróniát. Vagy legalábbis a skatulyát. Igen a diszkrimináció teljesen benne van.
Hasonló gondolatok még:
"Büfé és ruhatár szakos."
"Elvont."
"Alibi szak."
De ez fordítva is működik:
"Kockák."
Több most nem jut eszembe, de nyilván még sok ilyen van.
És igazából nem lehet ez ellen semmit tenni, vagy legalábbis felesleges. Mert mi tényleg más dimenzióban vagyunk és soha nem fognak minket megérteni a reál beállítottságúak. És nem is kell, hogy megértsenek. A világ a sokszínűségtől teljes. Én csak annyit kérek, hogy ha megérteni nem is értenek, legalább fogadjanak el. Legalább probálják meg megismerni a világomat. Én is probálkozom. Én is érdeklődöm minden iránt, ami az utamba kerül. Akkor ők miért nem? Persze itt is csak skatulyázok. Mert nyilván van kivétel. Egy infós, aki Mozartot hallgat. Vagy akármi...
A lényeg, hogy szerintem nem kellene ilyen kijelentéseket tenni. Ami megintcsak paradoxon, mert én magam is teszek ilyen kijelentéseket.
De azért legalább már tudatosabb vagyok. Legalább már odafigyelek. És ez már egy út a jobbá válás felé. Ha mindenki odafigyelne arra, amit másokról kijelent, akkor sokkal szebb lenne a világ. Vagy nem!
De azért még nem adom fel!!!
Mert én nem emigrálni akarok a világból, hanem a világban akarok valami szebbet elérni. Tudom, naív vagyok! De nem érdekel! Ha mindenki belém is törli a lábát és én minden egyes pofontól összeesem is, akkor sem változok meg. Mert vágyom a gyermeki naivitásra, a gyermeki hitre. És ha ez nem fér bele a mai rohanó világba én akkor sem adom fel!