2008. február 17., vasárnap

Ez most nem lesz sem fennkölt sem irodalmi, de attól még fontos

Legalábbis nekem!!!
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket!!!
És ne higgyétek, hogy ezen nincs mit köszönni, mert van. Nekem ez nagyon fontos, mert itt kitárom a szívemet és jól esik, ha legalább reagáltok rá!!! Szóval köszönöm!

Kicsit rólam:
Amiket és akiket szeretek:
Szeretem a könyveket, a filmeket és mindent ami megérinti kicsiny lelkivilágom.
Szeretem a Balázst és a Zsófit. A Beát, az Enikőt és a kis Vajdát.
Na meg Dani bácsit, aki 100%-ot adott a hittan érettségimre!!!
Szeretem a Timit és a Dorcit, na meg a Helgát és a Lillát.
És persze imádott unokabátyámat, Pepét.
Ők a legfontosabbak nekem és remélem örülnek, hogy megemlítem őket.
Szeretek elveszni egy könyvtárban.
Szeretek nyáron reggel nyolckor végigsétálni a Tagore-sétányon.
Szeretem a nyárillatú álmokat.
Szeretem idealizálni az embereket. Nem, nem az emberiséget és még csak nem is az életet. Csupán az egyes embereket, akikkel találkozok.
Talán ezért is csalódok néha bennük.
Szeretem a meséket!!! Szeretek elvarázsolva lenni!

Amiket és akiket nem szeretek:
Nem szeretem a buta embereket és alapból az ostobaságokat. Nem szeretem azokat akik túlbonyolítanak mindent, holott erre magam is hajlamos vagyok.
Nem szeretem a fémet és a testnedveket.
Nem szeretem azokat akik nem szeretik a meséket!!! :)
Nem szeretem azokat akik képtelenek mások gondolatain elgondolkozni és szűklátókörűek.
Nem szeretem a turistákat.
Nem szeretem a discozenét és a cicababákat és a díszbuzikat. Sajnos ők "nem férnek bele a kicsi világomba".

Hát azt hiszem mára ennyi! Tudom, hogy az eddigiektől kicsit eltért ez a bejegyzés, de most ez jött. És attól, hogy kevésbé lírai még ugyanolyan őszinte volt.
Kicsit bugyuta, de ez is csak én vagyok. És vállalom. Mert nem szeretem azokat az embereket, akik nem őszinték.

Nincsenek megjegyzések: