Csak, hogy ezt is tudjátok! :)

Komjáthy István: Mondák könyve

Utószó

"Befejezésül csak pár szót. Honnan is gyűlt össze a kötet anyaga, mire alapozódik mondanivalója, mennyiben hiteles a könyv? Ezek a kérdések, úgy érzem, jogosak, s válaszolni kell rájuk. Annál is inkább, mert már az anyaggyűjtés és a kutatómunka során egész sor kérdésre önmagamnak is választ kellett találnom, csak azután foghattam hozzá a könyv megírásához.
Magam is sokáig úgy tudtam (mi még az iskolában úgy tanultuk), hogy mitológiánk, hitregevilágunk nyomtalanul eltűnt, csak töredékek, morzsalékok maradtak belőle. A régmúlt időkről emlékező mondák, hősi énekek, az egész naiv régi kultúra elveszett a messzi-messzi századok forgatagában.
Ma már botorság volna így beszélni, hiszen a század eleje óta szorgos kutatás nyomán sok minden napvilágra került. Felbecsülhetetlen értékű néprajzi kutatómunka folyt le időközben. Fáradhatatan tudósok, mint Reguly Antal, Munkácsi Bernát, Pápay József és sokan mások feltárták, összegyűjtötték a rokon népek hagyományait és hitregei anyagát. Kálmány, Vikár, Berze János és mások nagyszerű magyar népmesegyűjteményei láttak napvilágot, Bartók Béla és Kodály Zoltán megmentették az elfeledéstől a magyar népzenekincset, és feltárták a keleti zenével való összefüggéseit. Ásatások során a magyar őstörténetre vonatkozó döntő jelentőségű emlékek kerültek felszínre.(...) E nagyszerű anyag birtokában a rendező elvek megtalálása után hozzá lehet fogni a magyar mondavilág feldolgozásához.
Négy nagy forrásból merítettem a könyv anyagát:
1. Néprajzi gyűjtésből, elsősorban népmeséinkből, amelyeknek egy bizonyos régi típusa napjainkig megőrizte a keleti népregei világ alkotóelemeit, motívumait, egykori szokás- és hitvilágunk bizonyos zárt rendszerét. Csak az Égig érő fa meséjére utalok, mely egymaga az egész hitregei "felső világot" és a sámán szertartást megőrizte. Ugyancsak értékes elemeket őrzött meg például a Szépmező Szárnya /ha szeretnétek, akkor azt is begépelem:)/ című népmese is.
(...)
2. Második fő forrás a rokonnépek, elsősorban a finnek, a manysi (vogul) és a hanti (osztyák) nép gazdag népköltési, hitregei anyaga.
(...)
3. Az őstörténetben való tájékozódáshoz László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete című munkája nyújtott legnagyobb segítséget, az ő kutatásainak eredménye kellett ahhoz, hogy egyáltalán elindulhassak. László Gyula könyve, mint összefoglaló jellegű munka, régészeti, történelmi és néprajzi forrásokat egyaránt rendszerez. A hun és magyar történetre vonatkozóan a gazdag irodalomból elsősorban a nagy tudományos értéket képviselő forrásokat használtam fel, Priszkosz, Jordanes, Anonymus, Kézai és Thúróczi János krónikáját, illetve történelmi feljegyzéseit.
4. A régmúltakról szóló irodalmi hagyatékunk szép példája lelkesített az irodalmi megformálásban, elsősorban Arany gyönyörű eposza, a Buda halála.
(...)"