Egy átlagos óra a harmadévesek életében! :)

Ma egy izgalmas hangtörténet óránk volt! Végignézhettem, ahogy két művészlelkületű barátom versben kommunikál!!! Fantasztikus volt! Komolyan! Szeretnék én is ilyen tehetséges lenni, de hát a vers nem az én műfajom. Azt hiszem talán túl kötött és szabályozott az én csapongó lelkivilágomnak. Mármint, szerintem hihetetlen hogy az ember képes odafigyelni a rímre, a formára, a stílusra meg még ki tudja mire miközben a gondolatait prezentálja. Nekem ez nem menne! Bár igazán soha nem probáltam! Ki tudja... :D
Na de térjünk vissza az eredeti témához! Szóval a hangtörténet órából nekem annyi maradt meg, hogy a ty az nem is volt vagy valami ilyesmi! De azt hiszem ezért megérte! :D


Mylady:
Van egy tervünk,
És persze alkotókedvünk.
Tollforgatók vagyunk
Papírokon nyomot hagyunk!
Újhullámos tollforgató csapat
Aki az új korral halad.
Éljen a digitális technika
A mi tollunk a klaviatúra.

Harmadár:
Tollukat forgató, újhullámos agyunk
Csak pereg, működik. Eped egy szépszónyi
Létrevágyó rímre, betűre, akármire.
Minden szóra rávetül szemünk,
Kezünk csak írja át.
Legyen már belőle valamire
Való, értelmes képzelet!
Jó nekünk, újjak vagyunk.
Írni se kell, látni se-
Gít az ofisz, jön a gémkapocs,
A piros hullám - erre szállunk fel mind.

Mylady:
Újhullám, ofice, meg gémkapocs
Aztán lesz kritika: rém habos!
Mit nekem Kukorelly, Müller,
Esztétákra, kritikákra süket fülem!
Legyen új, legyen merész, legyen
Vad és őrült a vers a Golgota hegyen!
Ne legyen szent, ne legyen ábránd
Legyen cél a kijátszott valóság.
Tanul majd új szavakat az Ofice
És megtanuljuk reformunk milyen is!

Harmadár:
Reformok, esztéták, bolondos dallamok?
Léteznek, mik azok, kik lépdelnek felénk?
Nem hallunk mást, nem halljuk szavuk,
Csak szavunk szavát, szívünk szívének dallamát!
Meg persze a klaviatúra-kattogást.
Merészen élni, Golgotára lépni, sétálni
Mámorban nem nenéz.
A Földön taposni a gályát,
Látni látva, törött szemtükörben hallani
Hangunk, leírni, megformálni, felvállalni
Az nehéz. Szentföldben hazug szavak,
Esztétikában hamis falak
Csak peregnek, halódnak.
A mi szavunk él, halad, szalad.
A mi tollunknak tintája kifogyhat
De száradni soha nem fognak.

Mylady:
Szép játék, labdaként pattognak a szavak
Új Jeruzsálemet épít belőlük a csapat!
Újraírjuk, átírjuk a világot
Falra firkálunk sok szilánkot!
Kinevetjük a világot, mint lehet
Újraalkotjuk a szent hegyet.
Kopog a billentyűzet
Kint az esőcsepp helyet
Lázadva űzzük a perceket
A figyelés helyett.
Itt a búcsú, de csak mára
Vége az órának.