2008. április 5., szombat

Boldogtalanság /Füst Milán indíttatásából/

Na szóval ma végre a végére értem a Boldogtalanoknak! Már nagyon kíváncsi voltam a végére, csak nem jutottam el odáig, hogy leülhessek olvasni.:S Szóval a történet végén meghalt a Vilma. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy már megint a szerelem, mindig minden erről szól. Tényleg nincs más a világon? Mindig mindenhonnan csak ez jön!!! Tényleg csak ez mozgatja a világot? Az öröm és aztán a szenvedés? Azt hiszem elegem van már ebből!!! A szerelem a feladásról szól, a behódolásról, aztán az egyik tönkre teszi a másikat! Tudom, hogy ez is a biológiából ered, a fajfenntartás. De akkor is nagyon bonyolult ez az egész így érzelmekkel! Egyszerűen félelmetes, hogy nyílt felületet adunk a támadásra és mégis mindenki erre vágyik! Aztán ha összejön a kapcsolat akkor: nem jó így, és ez van, meg az van! Megy a variálás! Jó persze az ember társas lény és kell neki valaki, meg persze Turul itt megjegyezné: te úgysem vagy szerelem párti! És igen tény, hogy nem vagyok az, és nagyon nem hiszek benne! Persze jó szeretni meg kell is, jó valakivel elütni az időt, elhülyülni, meg csak úgy együtt lógni meg ilyesmi. De ez a feltétel nélküli szerelem?! Ez egy hülyeség! :S Erre csak azt szoktam mondani, ami már szállóige lett: A SZERELEM ÖL, BUTÍT ÉS NYOMORBA DÖNT! És ez így van, be kell látnotok! Vannak olyan emberek, akik összejönnek valakivel és egyből azt mondják, hogy "úgy szeretem", "vele akarok lenni örökké" és hasonlók, aztán egy hét múlva tovább lépnek és már másra mondják ezt! Hát nem szánalmas? Ennek nem egy meggondolt döntésnem kéne lennie? Aztán a másik meg akik nagyon rég vannak együtt, azok már csak megszokásból mondják és vannak együtt! Ez se jobb. /Ott vannak pl a szeretők azok nem szenvednek az érzelmek fogságában, meg van ami kell (persze nem csak a szex, hanem a beszélgetés az ölelés is) és kész. Ennyi! Jó tudom ez nagyon sekélyes és nem visz előre a családalapításhoz és a közös hátralévő élethez, de nincs vinnyogás, nyávogás és szenvedés se azért mert van pasi/csaj se azért, mert nincs! És persze tudom, hogy ezt a társadalom is elítéli, de mégis van, meg ehhez bátornak is kell lenni!/ Szóval az utolsó szó jogán azt mondanám, hogy legyen mindenki szerelmes belátása szerint, mert hát ugye az jó, meg tavasz is van, csak ne szenvedjenek, mert abból mindenkinek elege van szerintem.
Bocs hogy így kitört belőlem és remélem nem bántok meg senkit! De most így érzem és vállalom!

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hmm.. érdekes meglátások.A tiszta őszinte szerelemben nem hiszel az "ál szerelemtől" undorodsz. Úgy veszem ki írásodból h egyedül a szeretőket preferálod. Abba tényleg nincs érzelem...látszatra.De valami mégis oda húz hozzá újra meg újra és ha mással látod azt ne mond h nem lennél a másik helyében. Akkor most hogy is van ez?

Turul86 írta...

Kicsi Perditám!
Imádlak!!!
Tudod a szerelem az valami olyan dolog, amit nem lehet megérteni, sem leírni, csak átélni!!! És pont az a szép vagy inkább vonzó benne, hogy egyszerre fáj és kínoz, ugyanakkor "az égbe fel a szív emel, csak szerelem kell"! Én azért megmaradok örök romantikusnak, de megértem, hogy te miért nem vagy az! Vagy, ha nem is értem, de el tuodm fogadni! Azt hiszem már nagyon is értem, hogy mi tetszett a "Tűz"-című bejegyzésemben!:D

Perdita írta...

Nem nem lennék a másik helyében, mert ha igen abban már van érzelem. Akkor ez már egy másik viszony lenne. És a szeretőket csak a nyavajgás mentes viszony miatt preferálom. Amúgy nem!

Perdita írta...

Én is imádlak! És tudom, hogy örök romantikus vagy ezért vagy te az én "párom"!:)

Turul86 írta...

Tudni kell Perditáról, hogy még ha tagadja is, akkor is vágyik a szerelemre, csak csalódott már az egész "hú de szerelmes vagyok!"-dologban!!! Ettől még nem kell azt hinni, hogy sosem lesz az vagy, hogy egyáltalán nem is tudja, hogy mi az!:)
Csak gondoltam tisztázom ezt!!!:D

Perdita írta...

Ezt csak te hiszed!:D Ez az én nagy hibám, hogy én nem hiszek!

Turul86 írta...

Nem, nem!!! Én nem hiszem, hanem tudom!!! És ha valaki, hát én tudom!!! :D

Zoli írta...

Egy részben osztam a véleméyned. A szerelem tényleg öl, butít és nyomorba dönt, de nincs annál jobb ha van valaki akit szeretsz és Ő ugyanúgy szeret. Akkor minden teljesen más. Az élet is sokkal könnyebb.

Sajnos viszont számolni kell a végső nagy pofáraeséssel, ami álltalában elkerülhetetlen.

Perdita írta...

Pont ez a lényeg,nem biztos, hogy könnyebb, mert újabb problémák léphetnek fel!
Nem feltétlen jár pofáraeséssel! Én meghagyon a lehetőséget a boldogságra. Mert a kitartás meghozza gyümölcsét! És akkor jó lesz minden! Fő a pozitivitás! :)

Turul86 írta...

Jeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!
És persze ájjééééééé!!!:D