Koncz István: A vers utánzása

Miért
tér vissza a részeg hajó,
orkán,
a kifejezéstelen álom,
szem;
utána a
szárazföld homokba építi
Babilon zagyva
jövőjét.

Miért az ágyék képtelen
sivatag-panasza,
az orkán,
a kifejezéstelen szem,
utána szédül a táj,
és a jövőt, ha kell,
visszaadja.

Miért
a pohár, vers
épít várat, gyereket;
a felhő
mestere öl,
gyilkos -
az anyag befolyásos,
majd megbosszulja.

Miért a várakozás és a halál,
bohócok diadala;
csak a nevetés,
elpusztíthatatlan ötlet,
és megtörik fonákján
a belemagyarázott
szabály.

Miért a társadalom, vele
biztos a szándék,
a szerető bár
sose bocsát meg,
játék,
barát, az esőn túl
visszatalál az évszak.

Miért
a könnyelmű sírás,
élni derekabb,
csillagsors lehet
a fény;
fénye átvilágítja
a rossz anyag
szerkezetét.

Miért a kiábrándult vándor
a szajkó szeretése,
félti talán,
hogy az az ünnep,
lázad a tor,
vele majmoltatja
a verset.

Miért
kell hazudni,
a vihar, a felhők,
az alacsonyan szálló felhők,
habzó ürügy-e csupán, -
alattunk úsznak a felhők.

Miért?