2008. május 7., szerda

Csak szavak!

Villogó kurzor. Egérfarok. Álmok vára. Terjedelem. Szabályok. Gondolatok. Csapongás és hűs víz.
Tűz, víz, föld, szél, tűz, víz, föld, szél, tűz, víz, föld, szél...
Sóhajok és ábrándok.
A világ tetején állva, letekintve a naptárra, hegyek fölött szállva, az égiekhez vágyva...
Számlapok egy üres órában. Tekervényes mondatok egy papírra hányva.
Undorító mámor. Ember bárhol.
Világnak világa.
Virágnak virága.
Világnak virága.
Virágnak világa.
Csillogó szemmel nézni lehetetlen. Csillogó szemekről írni esztelen.
Bárhol jársz is csak egymagad maradsz. Bárhol légy is, csak te járod utad. Bárhol kérdezel, a választ csak magad adhatod meg. Bárhol szeress is, a fájdalom a régi.
Reménytelenül reménykedem a reményeiben.
Zivatar vagyok a magam erdejében.
Boldog vagyok a magam szerelmében.
Félreérthető vagyok a te szemedben.
Semmit sem érő verbalizálás!
A vége: ?

Nincsenek megjegyzések: