Felhőmontázs

"(...)Nem lakik itt más, csak a felhő.
Most nincs itthon. Nagy szerencse. Valahol melegedni jár a napsugárban; vagy vizet szí szivárványon a tengerből, vagy alszik valamelyik völgyben. De ha egyszer megjön, s itt kapja a vakmerő vándorokat! A felhő nagyon haragos úr a maga országában!"
(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)

Juhász Gyula:

Japán módra

A sóhaj és a felhő összeérnek
Valahol szűz magasban csöndesen ?
S a felhő szól: én szomorú fivérem,
Ölelkezzünk a tündöklő egen!

A rózsák és a vágyak haldokolnak,
Ha jő a két kertész, a tél s halál ?
S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap
Az égi kertben, hol örök a nyár!

A tengeren eltűnnek a vitorlák
S a fellegek eltűnnek az egen.
Van valahol egy tenger és egy ország,
Mely vitorlátlan és felhőtelen.

1923

József Attila:

Dal

Derűs vagyok és hallgatag,
pipám is, bicskám is elhagytam.
Derűs vagyok és hallgatag.

Hopp, szél, fúdd szét e dalomat!
Nincs senki, akire rámondjam:
"Örömét lelte nyomoromban."
Felhő valék, már süt a nap.
Derűs vagyok és hallgatag.

1928. febr. 10. / dec.

Szabó Balázs:

Kicsi felhő...

Egyszer régen, magos égen
Kicsi felhő sírdogált
Hullt a könnye nyári zápor
Dőlt belőle meg nem állt!

Dédelgette, kérdezgette
Barátja a napsugár:
- Mit szomorkodsz kisbarátom
Mondd meg nékem végre már!

- Azért sírok, botorkálok
Ó te kedves napsugár,
Mérget ittak testvéreim
Senkim sincsen nékem már!

Gépmadarak elragadták
Megfulladt a jóanyám,
Elszédültem mi lesz vélem
Gyárkémények néznek rám!

Elvesztettem orcám színét
Fekete lett mindenből,
Levegőt is alig kapok
Sav folyik már szememből!

Földi élet vízre vágyik
Elapadtak kútjai
Nem vezetnek már sehova
Régmúlt idők útjai!