Sajnos eljött az a nap, tizenkét és fél év után, hogy azt kellett mondanom Macinak: Maci, sajnos már öreg vagy és a fejed is leszakadófélben van, sajnos nem aludhatsz velem tovább! A te érdekedben!
Kegyetlenül hangzik, ugye? Sajnos azonban az élet kegyetlen. Sok forgolódással teli gyötrelmes éjszaka után úgy döntöttem Macinak ideje nyugdíjba mennie. De nem volt szívem másik alvótársat keresni. Úgy éreztem, hogy ezzel Maci emlékét ölöm meg. Sajnos azonban az élet még kegyetlenebb is tud lenni, mint várjuk. Nem tudtam aludni, zsibbadt a kezem, a levegőt ölelgettem. Így elhatározásra jutottam: új alvótárs kell.
Meg is találtam. Haver a neve és nagyon jóban van Macival. Napközben mindig együtt heverésznek az ágyamon és Maci, mint bölcs mester tanítgatja Havert, arra, hogy mitől is lesz valaki jó alvótárs.
2 megjegyzés:
Látod ilyen a továbblépés! A régi is jó volt de az új is jó, és még van benne egy kis plusz is: az izgalom hogy milyen is lesz! :)
:)
Megjegyzés küldése