Nyiszi-nyuszi :D

Csak annyit szeretnék mondani hogy: "ÉS MENTEK SEJ"!!!
:D
Mindenki járjon utána honnan való az idézet!

Nosztalgia

Ma végiglapoztam az egész blogot! Élmény volt! Minden bejegyzésre emlékszem, az érzésre amit akkor éreztem, a kommentekre, mindenre!
Hihetetlen élmény volt! El se bírom mondani!
Kicsi Perditám! Tudd, hogy nélküled nem lenne az igazi!
Az éteri mosoly nélkül sem, a kultursznobok nélkül sem, a barátok nélkül sem!
Ez az egész!
Hihhetetlen!
:)

Sablonüzenet

Van egy sanda gyanúm, hogy előző üzenetem fatális véletlenek sora és egy megmagyarázhatatlan szerverhiba miatt nem érkezett meg hozzád. Legalábbis erre következtettem abból a tényből, hogy válaszod nem érkezett meg.
Sebaj, azért én most megint írok.
Nem mintha bármi közlendőm lenne. Azért tud, hogy élek. És írok. Talán kisütök belőle valami okosat. Netán bölcset. Esetleg csak érdekeset.

gondolkodik...

Ha nem hát nem. A cogito ergo sum-elv néha hihetetlen nagy hülyeségnek tetszik. Elvégre az ember nem mindig gondolkodhat és nem mindig élhet. Együtt pedig végképp nem működik. Ha élek akkor nem gondolkodom, ha gondolkodom akkor nem élek. Bár a gondolatmenethez szorosan kapcsolódik az élet mint fogalom definiálása. Ettől most eltekintenék.
Egyébiránt szeretnék hogyléted felől érdeklődni! Szeretnék, de nem teszem. Nem szeretem a felesleges kérdéseket! És igazán nem is érdekel. Jelenleg minden energiámat leköti, hogy rájöjjek én hogy vagyok. Senki nem kívánhatja hogy ezenfelül még más sorsa is érdekeljen. Bőven elég hogy magammal kell foglalkoznom.
Egyébként mostanában heveny fájdalmakat érzek. Talán beteg leszek. Talán csak a létezés fáj. Mindegy, hisz téged ez úgysem érdekel!
Biztosíthatlak, amennyiben ezt az üzenetet sem kapod meg, írok újat! Csak, hogy tud!!!

csókol: Turul

Az igazság az, hogy nehéz felébredni. Nehéz azt mondani, hogy igenis 22 éves felnőtt nő vagyok és a jövőmmel kellene foglalkoznom. Nehéz nem úgy tenni, mintha az a szar amiben élek, nem a valóság lenne. Nehéz azt mondani, hogy van még esélyem.
Valamikor meg kell húznom a határokat. Valamikor igazán le kell ülnöm és elbeszélgetnem magammal.
Az hogy most jól érzem magam és semmi nem számít és leszarom hogy holnap mi lesz, az nem megy. Már nem. Fel kell nőni.
Holnapután azt hiszem elmegyek a könyvtárba és leülök a sarokba. És elkezdem írni. Mert ezt akarom. És össze fogom szedni mindazt amit tudok vagy sejtek és elkezdem. Valamikor el kell. Talán még ma este. Aztán úgysem fog tetszeni és úgysem fogom befejezni, és úgyis mást fogok csinálni egész életemben. De legalább megprobáltam. Mert bennem van. És szeretném kiadni. Legalább megprobálnám. Legalább ennyi. Nem élhetek le úgy egy életet, hogy meg sem probálom. Legalább ennyit had mondhassak majd el az unokáimnak.

Írjuk ki!!!

Ma azt olvastam Pistunál, hogy írjuk ki mielőtt felgyülik. Hát kiírom: félek.
Mivan ha nem tetszem? Mivan ha nem tetszik?
Mivan? Hülye vagy? Kitérdekel?
Az élet nem erről szól!
De akkor miről?
Írjam ki? És ha nem jön? Ha bent akar maradni?
És ha ki akar jönni, csak nem megy?
És mi lesz a randin? Mégis miről beszéljek? Anyumnak megmondjam? Vagy inkább titkolózzak? Nem szeretek. Nem megy. Végül úgyis kibököm.
Vagány csajnak mutatom magam, de csak titkolom az igazi énem. Ezt mondta. Pedig én tényleg vagány csaj vagyok és tényleg titkolom az igazi énem. Nem is mutatok semmit. Csak egy mosolyt. Mindig csak a mosolyt. Pedig néha fáj. Néha nekem is fáj.
Az a regény soha nem készül el? Vagy nem is akarom hogy elkészüljön? Honnan tudjam?
Végülis mindegy hogy hogyan élünk, a lényeget úgysem értjük meg. Végülis minden felesleges, de azért jó néha élvezni. Vagy élvezkedni? Végülis mindig csak magunkkal beszélgetünk. Néha más is válaszol. De az nem tetszik. Az már csak bájvigyor.
Néha azért jó lenne szerelmest játszani. Néha azért jó lenne röhögni egy jót. Néha azért a szex is hiányzik.
Egy év. Sok minden. Akarom. Mégsem.
Így megy ez.
Hiányzik a banánhal. Őket azért szerettem.

Haver

Sajnos eljött az a nap, tizenkét és fél év után, hogy azt kellett mondanom Macinak: Maci, sajnos már öreg vagy és a fejed is leszakadófélben van, sajnos nem aludhatsz velem tovább! A te érdekedben!
Kegyetlenül hangzik, ugye? Sajnos azonban az élet kegyetlen. Sok forgolódással teli gyötrelmes éjszaka után úgy döntöttem Macinak ideje nyugdíjba mennie. De nem volt szívem másik alvótársat keresni. Úgy éreztem, hogy ezzel Maci emlékét ölöm meg. Sajnos azonban az élet még kegyetlenebb is tud lenni, mint várjuk. Nem tudtam aludni, zsibbadt a kezem, a levegőt ölelgettem. Így elhatározásra jutottam: új alvótárs kell.
Meg is találtam. Haver a neve és nagyon jóban van Macival. Napközben mindig együtt heverésznek az ágyamon és Maci, mint bölcs mester tanítgatja Havert, arra, hogy mitől is lesz valaki jó alvótárs.

Azt hiszem mégis az élet a legjobb méreg!!!:D

Feminimblog

Elindultunk! Eddig össz-vissz ketten alkotjuk a csapatot, de szeretném, ha még jelentkezne pár ember. Az első néhány bejegyzés is megszületett már, de igazából még mindig várok néhány hozzászólást.
Szóval nézzétek meg itt!!!

feminimblog

Szóval! A feminimblog kezdetleges formája összeállt! Kérnék kritikákat róla! Akár a külsejéről, akár a tartalmáról(ami igazából még elég képlékeny)! És ha valaki csatlakozni akar, akkor jelentkezzen!

Mostanság...

több minden történt, de még nem volt hangulatom, se kedvem, se erőm, se időm írni. Ergo: lusta voltam.
Na de haladjunk kronologikusan:
Vettem monitort. Nagyon aranyos, 48 centis, a márkát nem mondom meg, mert nem akarok reklámozni. Csak nagyon világít. Tudom, hogy lehet állítani, de én nem tudom. Sőt az unokabátyám se tudta jobban a szememhez hangolni. De már kezdem megszokni, szóval...
Úgy döntöttem, hogy nem alszom tovább a Macival. Az okom: Maci már nagyon vékony és féltem. Az elhatározást tett követte. Tegnap szépen megágyaztam neki a fotelban és be is takargattam. Kb. fél óráig bírtam, majd elkezdett zsibbadni a kezem. Szóval a probléma még nincs megoldva. Keresnem kellene egy másik alvótársat. :(
Regisztráltam egy társkeresőn. Igen, tudom! Nekem is vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. De talán egy próbát megér. Ha meg nem jön össze, akkor marad a nyomor. Már úgy is kezdem megszokni.
Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy indítok egy másik blogot. Nem ez helyet, hanem mellette. Egy olyan blogot, ahol sokan írnak bejegyzéseket. Vagyis inkább sok nő. Igen, ez amolyan feminim-blog lenne. És nem a pasik kibeszélésére, hanem inkább segítségképpen a férfiaknak. Hogy hogyan gondolkodnak a nők, meg ilyesmi. (E témával kapcsolatban örülnék egy-két visszajelzésnek mindkét nem részéről.)
Jah és találtam egy nagyon jó számot, hallgassátok élvezettel: