2009. december 31., csütörtök

Idén az utolsó

Szilveszter az az éjjel, amikor mindenki részeg. Ahelyett, hogy elgondolkozna az életéről mindenki inkább bulizik. Szerintem ez nem baj, sőt... Egész évben mást sem csinálunk csak filózunk, hogy mit kéne meg hogyan. Ma éjjel NE!!!

Azért így az év utolsó napján egy-két összegzés és jó tanács:

Először is szerelmes lettem. Ami azt hiszem minden szerettemet és hozzám közel állót boldogsággal és megnyugvással tölt el. Azoknak viszont akik egyedül vannak, azt tanácsolnám: ne kapkodjanak. Ha a szerelmet keresi az ember, egy igazi társat akkor nem szabad csak úgy rábökni egyre, hogy ez is jó lesz. Igenis tudatosan keresni kell azokat az értékeket amik egy kapcsolatban fontosak. Persze ez mindenkinek más és más. Kívánom mindenkinek hogy találja meg a párját és a boldogságát.

Az elmúlt egy évben sok minden történt. Már nem félek a jövőtől, mert azt hiszem a jövő igazából nem is létezik. Sokan hisznek benne és úgy élik az életüket, hogy folyton a jövőre készülnek. Talán nekik van igazuk. Én nem hiszem.

Fontos az őszinteség. Idén megtanultam őszinte lenni magammal. Már nem érdekel hogy 23 évesen még mindig álmodozom. Mert szeretek álmodozni. Néha egy kék szárnyú pille vagyok, máskor tűzet élesztek a kezemmel vagy csak szimplán két kamaszt nevelek. Ezek az alternatív ének hozzám tartoznak és kiegészítenek. Éjjel, mikor nem kell megjátszanom magam nyugodtan mosolygok a saját vicceimen és senki nem szól rám, ha táncolok.

Sokan úgy érzik ez az év katasztrófa volt, hiszen sok-sok munkahely szűnt meg, sokan kerültek anyagilag szorult helyzetbe. Ilyenkor csak a hit segít. Tudom, hogy ez egy kényes téma és általában kerülöm is, de ma úgy érzem le kell írnom: Hiszek Istenben! Hiszek a kegyelmében és a tervében! Nekem ez a hit erőt ad és megnyugvást. És nem vagyok egyedül.

Idén szent este nekem kellett a családi vacsit megfőznöm. De a család segített. Mert ők azok akik feltétel nélkül és mindig... Azok akik nem találják a helyüket a világban, azok menjenek haza és segítsenek a nagymamájuknak sütit sütni. Békére fognak találni.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!!!

2009. december 28., hétfő

XY

Kéne valamit írni! Mindjárt vége az évnek! :D

2009. december 14., hétfő

örök

A Hungária fíling igen is örök! Mert még mindig kitartunk, még mindig imádjuk egymást. Mindegy mi történt! És ez a világ legjobb dolga! :)

Boldogság van!

2009. december 5., szombat

Forrócsoki cukorral

Nos. Az elmúlt néhány hétben sok minden történt. Sok olyasmi ami említésre se méltó, én valahogy mégis csak az ilyen dolgokért tudok és akarok élni.
A forrócsoki édes zamata, a cukor émelyítő illata, a baráti mosolyak jegetolvasztó melege, a szerelmed hol zöld hol kék szeme, a régi macidat megvarró nővéred, egy régi barát felbukkanása a buszon, az integető mikulás a lovaskocsin, a cigi mindig sejtelmes füstje, a boldog egymásratálálások, a józan apád, a veszekedő nagyszülők. Mind-mind az élet apró, olykor elhanyagolható részlete. Mégis miért érdemes élni, ha nem ezért?
A bűntudat, hogy boldog vagyok, amikor valakinek épp összetörték a szívét.
Sokat gondolok a jövőre, a bizonytalan ingoványra, amelyben mindennap majdnem megfulladok.
A vámpíros könyvek sokszínűsége és a barbiebaba tánca. Ezek mind azok a dolgok amik történnek. Velem. Veled.

Sokan mondják hogy az élet unalmas. Pedig csak észre kell venni az apró dolgokat. Nem kell az eget-földet megrázó szerelemre várni, nem kell világmegváltó terveket dédelgetni. Csupán élni kell. Néha nehéz. Néha nehéz felkelni és végigcsinálni, mert monotonnak tűnik. Pedig minden nap más. Minden nap egy új élmény. Csak tudni kell felismerni a szépséget a madárfüttyben és a kézen fogva sétáló őszhajú szerelmesekben.

2009. december 4., péntek

mikor azt hiszed...

Azt hiszem nem is olyan rossz ez az élet dolog!:) Vagy legalább is van odafent valaki, aki engem nagyon szeret! Tegnap, mikor azt hittem jobb lenne egy mély szakadék felé venni az irányt, valamiért mégsem tettem. Talán rám sütött valami olyan fény, mint a mesékben, olyan nagy sugárban (talán mégis van még valami dolgom itt). Hazaértem a koleszba és a nyomoromon gondolkodtam, mikor valaki felvett msn-en. Egy nagyon kedves srác. Sokat beszélgettünk, és már van kedvem az élethez!!!

Ui.: az életkedv visszatéréséhez sokat segített az az üveg bor, amit az infós fiúval megittunk! :D

Még mindig megvan a nyomor, de tudom, hiszem, és akarom, hogy jó legyen. Látom, hogy mindenkinek van esélye a szépre és a jóra. Igaz a mondás: csak mosolyogni kell mindig, hátha valakinek, valahol megtetszik.

2009. november 30., hétfő

Hát nem is tudom!

Nos a múlt héten volt ez is, az is! Kedden szülinap a Dc-ben, pénteken gólyabál és gépész szakest, szombaton meg lakásavató, meg persze közben izgultam is azon, hogy kész lesz-e a szakdogám. A kedd az olyan szokásos volt, nem is az a lényeg. Illetve, attól eltekintve, hogy csak (mondom csak) táncoltunk! :D A péntek a lényeg! Mert az... Mert az egészen olyan volt, mint régen. Itt voltak a gépészek, (majdnem) mind együtt voltunk. Volt szép ruha, sok jó pasi, tánc és minden ami kell. Voltak ugyan szomorú pillanatok, de hát ugye a nosztalgia már csak ilyen. Mellettem voltak a barátaim! Megígérték, hogy vigyáznak rám és jót bulizunk! Úgy is lett! :) 4 után értünk haza, és egész délelőtt aludtunk. Tudjátok mi volt a legjobb? Az, hogy mikor felébredtem és felnéztem a Babszi feküdt a szemben lévő ágyban, pont úgy, mint egy évvel ezelőtt. Olyan volt egy pillanatra, mintha a sok rossz meg sem történt volna, és még nem kéne itt hagynom őket. Aztán a félálom elmúlt és kitisztult a fejem. És ismét jött a tudat, hogy de igen megtörtént. És ismét jött vele az is, hogy fantasztikus emberekkel vagyok körülvéve és ők csak nekem vannak!

Ui.: a hét legjobb történése: beszélgettem a Lacival! :)

2009. november 23., hétfő

Olvasgattam a blogot. Néhány érdekes mondat a múltból:

Sherlock Holmes is számolja a lépcsőket!

Hová lesznek a cigarettafüst-alakok?

Elveszni egy könyvtárban felér egy szeretkezéssel. (Perdita:No comment)

Lassan elfogadom, hogy tűzön és vizen érlelt virágként nem élhetek pusztán vizen.

Egyébként szeretnék elnézést kérni attól a maroknyi embertől akik olvasnak minket, hogy mostanában nem írok. Ezt teszi a szerelem! :)
De ígérem összeszedem magam! Egyébként akinek van egy jó kis témája amiről szeretné, ha írnék/írnánk, akkor nyugodtan írjon és megírom/írjuk.

2009. november 16., hétfő

Az utolsó

Még soha az életben senki nem bántott meg így!
Reménykedtem, mint egy toronyszobába zárt királylány, hátha (vissza)jössz! Eddig nem láttam, milyen is vagy (most). Ma már érzem az igazi dühöt, megvetést, pusztítást és a csalódottságot, hogy ekkora balfasz voltam, hogy toronyba zárt királylány lettem érted.

Többé nem, hogy szót, de még egy kedves gondolatot sem érdemelsz.

De..., talán mégis! Köszi, hogy megszabadítottál (ha nem is úgy, ahogy azt én sokáig akartam)! :D

(elmúlt) Tisztelettel: (már nem létező) örök híve: Timcsi

2009. november 13., péntek

Megbeszéltük a csajokkal...

hogy elmegyünk kedden a dc-be. Végre egy jó buli, ahogy rég. Táncolunk hajnalig. És igen. Tényleg ilyen volt. Pont, ahogy rég:
- előtte egy kis bor és egy kis rövid, szigorúan kicsi, hogy tudjunk hajnalig táncolni
- gépészekkel ivás, persze már nem azokkal, akikkel rég
- öltözködés: egy kis helyes szoknya mellett döntöttem, mert nagy bulihoz kis szoknya dukál.
- hajvasalás

A gépészekről jut eszembe, nosztalgiáztunk, hogy milyen jó is volt, amikor még Babszi... És akkor, mi lenne, ha felhívnánk? Felhívtuk! Ha lehet, hogy még jobban örült nekünk, mint ahogy azt mi vártuk. Utána még nehezebb szívvel lett könnyebb az este.
És ha már gépészek, és ha már Laci ott lakik a szinten, akkor vele is meg kell inni egy kis valamit a régi szép idők emlékére. És persze Ohio nélkül nem indulhatunk el.

És személyi nélkül sem. Ugye Mariann? :D

Ui.: Volt persze apró kis kellemetlenség, de hát még csak most indultam el az úton. Nézzétek el nekem! :)

2009. november 9., hétfő

Már tudom

Csak egy darab múlt vagyok! Majd te is az leszel!

De azért örültem volna, ha nekem is megmondod ezt. Talán jobban ment volna a feldolgozás.
Több infó -> pontosabb megoldás! :D