2009. november 8., vasárnap
2009. november 4., szerda
megtetszett
A férfi és a nő örök és örökké változó jelkép. Minden probléma alfája és ómegája. Mindenné lényegült kapcsolat, ketten mindennel szemben! Állandó feszültség!
Szép gondolat!
Szép gondolat!
2009. november 1., vasárnap
Nov. 1.
A mai egy különleges nap. Ma emlékezni kell. Megállni és visszanézni. Rendezni a sorokat. Megnézni kit, hogyan és miért vesztettünk el. Egy valami azonban fontos: nem szabad haraggal és gyűlölettel visszatekinteni. Csak a szépre és jóra szabad emlékezni. Minden kapcsolatban volt szép és volt jó. Erre kell gondolni. Egy napfényes reggelre, az első találkozásra, vagy az utolsóra, mikor reggel mellette ébredtél fel, az utolsó táncra. Ezt kell megkeresni és könnyebb a továbblépés. Csak az bánthat, ha nem mondhattad el: ne haragudj, sokat jelentesz nekem, örülök, hogy vagy és hiányoznál, ha nem lennél. Mond el minden reggel, mert nem tudhatod mikor lesz az utolsó nap. Ne várj a holnapra. Tudd, hogy egyszer már nem lesz holnap! Gondolkodni nincs mindig elég idő, ezért hallgass a szívedre.
Vannak az életben olyan időszakok, amelyekben az ember egyedül érzi magát. Nekem is volt ilyen időszakom. Két évvel ezelőtt véget ért egy három éves kapcsolatom. Akkor úgy éreztem darabjaimra esem össze. Először nem is vettem észre. Aztán néhány hét múlva már minden értelmetlennek tűnt. Az ételnek nem volt íze, a jövőnek értelme, a létezésnek miértje. Azt hittem szétesem. És azt hiszem szét is estem. Persze ez akkor nem tűnt fel, csak így visszanézve látom, hogy mennyire magam alatt voltam és hogy azok, akik szeretnek és törődnek velem, mennyire aggódtak értem.
Akkor találtam egy olyan dolgot, ami lefoglalt. Nem a munkába vagy a tanulásba temetkeztem, mégcsak a magánéletemet sem igyekeztem rendbe tenni. Nem randiztam, nem buliztam, nem éltem. Mégis volt egy dolog, ami kitöltötte a napjaimat, a gondolataimat és lassan az életemet is. Ez a dolog a blogom volt. Talán nem a legjobb megoldás, de nekem segített. Afféle lelki szemetesláda volt, ahova leírhattam, hogy mi bánt és miért. Az írásba, a gondolkodásba menekültem. Sokaknak úgy tűnt, hogy megszállott lettem, hogy ez nem normális. Aggódtak miattam, mert nem értették, hogy miért fontos nekem a blog és hogy miért jó a virtuális életben keresni a kiutat.
Most azonban egy hozzám nagyon közel álló ember hasonló helyzetbe került, mint én két éve.
Összetörték.
Azóta sokat ír a blogjára.
Néhány nappal ezelőtt megkérdeztem tőle: Most már érted, hogy nekem miért volt annak idején ez jó? És azt mondta, hogy igen.
A blog nem megoldás. De egy módszer. Egy cérnaszál. Egy reménysugár.
Mert semmi és senki nem húzhat ki a szarból, csak magad. Önmagadnak kell keresni a megoldást, az értelmet. Ebben pedig az a legnagyobb segítség, ha beszélhetsz, ha gondolkozhatsz. Ha van kivel megosztani és ha van aki helyre rak. A blog csak egy eszköz arra, hogy az ember kiöntse a szívét. Sajnos a mai rohanó világban nincs időnk és energiánk mindig ott lenni, ha valakinek épp arra van szüksége, hogy beszéljen, hogy végiggondolja. A blog azonban mindig ott van és nem szakít félbe, viszont reagál ha szeretnéd.
Azóta eltelt két év és bár sokmindent feladtam, sokszor elbuktam, néha még önmagamat is leköptem, de már jó. Újra eljutottam oda, hogy esélyt adjak egy új kapcsolatnak. Egy lehetőségnek.
Önmagamnak.
Akkor találtam egy olyan dolgot, ami lefoglalt. Nem a munkába vagy a tanulásba temetkeztem, mégcsak a magánéletemet sem igyekeztem rendbe tenni. Nem randiztam, nem buliztam, nem éltem. Mégis volt egy dolog, ami kitöltötte a napjaimat, a gondolataimat és lassan az életemet is. Ez a dolog a blogom volt. Talán nem a legjobb megoldás, de nekem segített. Afféle lelki szemetesláda volt, ahova leírhattam, hogy mi bánt és miért. Az írásba, a gondolkodásba menekültem. Sokaknak úgy tűnt, hogy megszállott lettem, hogy ez nem normális. Aggódtak miattam, mert nem értették, hogy miért fontos nekem a blog és hogy miért jó a virtuális életben keresni a kiutat.
Most azonban egy hozzám nagyon közel álló ember hasonló helyzetbe került, mint én két éve.
Összetörték.
Azóta sokat ír a blogjára.
Néhány nappal ezelőtt megkérdeztem tőle: Most már érted, hogy nekem miért volt annak idején ez jó? És azt mondta, hogy igen.
A blog nem megoldás. De egy módszer. Egy cérnaszál. Egy reménysugár.
Mert semmi és senki nem húzhat ki a szarból, csak magad. Önmagadnak kell keresni a megoldást, az értelmet. Ebben pedig az a legnagyobb segítség, ha beszélhetsz, ha gondolkozhatsz. Ha van kivel megosztani és ha van aki helyre rak. A blog csak egy eszköz arra, hogy az ember kiöntse a szívét. Sajnos a mai rohanó világban nincs időnk és energiánk mindig ott lenni, ha valakinek épp arra van szüksége, hogy beszéljen, hogy végiggondolja. A blog azonban mindig ott van és nem szakít félbe, viszont reagál ha szeretnéd.
Azóta eltelt két év és bár sokmindent feladtam, sokszor elbuktam, néha még önmagamat is leköptem, de már jó. Újra eljutottam oda, hogy esélyt adjak egy új kapcsolatnak. Egy lehetőségnek.
Önmagamnak.
2009. október 31., szombat
2009. október 29., csütörtök
forduló
Büszkeséggel tölt el, hogy megértem a mai napot!!! Ugyanis ma két dologban is forduló. Ma egy hónapja, hogy szingli lettem. Azért nem egyedülálló, mert az rosszul hangzik, és nem állok egyedül, mert a barátaim mellettem állnak és segítenek. A másik pedig, amire még büszkébb vagyok egy kerek, egész hete nem beszéltem vele. Tudom magam tartani a tervhez.:) (Már a magyaros listára kapott gazdinfós szakestes levél sem borít ki!:))
Még a végén tényleg jó lesz el! Egy hős vagyok, ennyi! :D
Más, és talán fontosabb is!
Rájöttem arra, hogy milyen szemét dolgot műveltem. Itt volt egy barát a múlt csütörtökön. Beszélgettünk, kávéztunk, iszogattunk. Jól éreztem magam. Beszéltem neki arról is, hogy milyen nehéz nekem, hogy hallani kell Őróla, és hogy nekem nem megy ez a semmilyen, barátkozzunk kapcsolat. Látszott rajta, hogy nagyon megért. Miután elment haza megvilágosodtam! Én sem hagytam neki annak idején, hogy egyedül legyen, hogy nélkülem legyen. Rákényszerítettem, hogy barátok legyünk. Eddig nem tudtam, hogy milyen nehéz volt ez neked. Sajnálom, tiszta szívből sajnálom! Nekem ehhez nem volt erőm, amihez neked volt szíved. Tisztellek és köszönöm, hogy mellettem maradtál!
Még a végén tényleg jó lesz el! Egy hős vagyok, ennyi! :D
Más, és talán fontosabb is!
Rájöttem arra, hogy milyen szemét dolgot műveltem. Itt volt egy barát a múlt csütörtökön. Beszélgettünk, kávéztunk, iszogattunk. Jól éreztem magam. Beszéltem neki arról is, hogy milyen nehéz nekem, hogy hallani kell Őróla, és hogy nekem nem megy ez a semmilyen, barátkozzunk kapcsolat. Látszott rajta, hogy nagyon megért. Miután elment haza megvilágosodtam! Én sem hagytam neki annak idején, hogy egyedül legyen, hogy nélkülem legyen. Rákényszerítettem, hogy barátok legyünk. Eddig nem tudtam, hogy milyen nehéz volt ez neked. Sajnálom, tiszta szívből sajnálom! Nekem ehhez nem volt erőm, amihez neked volt szíved. Tisztellek és köszönöm, hogy mellettem maradtál!
2009. október 28., szerda
2009. október 21., szerda
várni csak várni
A gépész fiú szerint csak várni kell a herceget és jönni fog! Az igazi, mert igazi csak egy van! Mert az igazi kitart mellettem és nem hagy el! :)
MÁS
Ugye tudjátok hogy van egy állatka, amit nagyon imádok? Hát persze! A bari. Hát láss csodát világ egyszer csak, egy hónap után, egy fantasztikus, fehér, kis, igazi bariszőrből készült bárányka került elő a polcunkon, megőrzésre elhelyezett cipős dobozból. Az infós fiútól (övé a doboz) megkaptuk ajándékba. Örökbe fogadtuk. És szeretni fogjuk. Csak neve nincs még.
ui.: Azt ne firtassuk miért és hogyan került oda szegényke. Csak annyit súgok meg, hogy a szerelem... (a folytatást minden hű olvasó tudja:D)
MÁS
Ugye tudjátok hogy van egy állatka, amit nagyon imádok? Hát persze! A bari. Hát láss csodát világ egyszer csak, egy hónap után, egy fantasztikus, fehér, kis, igazi bariszőrből készült bárányka került elő a polcunkon, megőrzésre elhelyezett cipős dobozból. Az infós fiútól (övé a doboz) megkaptuk ajándékba. Örökbe fogadtuk. És szeretni fogjuk. Csak neve nincs még.
ui.: Azt ne firtassuk miért és hogyan került oda szegényke. Csak annyit súgok meg, hogy a szerelem... (a folytatást minden hű olvasó tudja:D)
Nem is tudom
Csak úgy, mert tetszik!
Akartam írni a múlt hét csütörtökről! Az AKÓ estéjéről. Nagyon, nagyon sok érzés volt bennem ezzel kapcsolatban. De most már csak a lényeg van bennem. Kettőig iszogattunk és beszéltünk az egyik pasival, a másikkal pedig ötig táncoltunk. Egy gépész és egy infós. Rájöttem sok mindenre. Az egyik sok dolgot megmagyarázott, a másik nem is kérdezett. Nagyon jó kombináció volt!:) A sör és buli jó volt arra, hogy rájöjjek nem vagyok egy csúnya lány, van esélyem még a boldogságra!!! De még nem akarok új társat magam mellé, mert még senki sem lenne elég jó (és nem bánthatok meg senkit azzal hogy máshoz hasonlítom és persze magamat sem azzal, hogy senki nem üti meg a szintet)! Igenis jogom van még egy kicsit gyászolni a kapcsolatot, amit elvesztettem, ami több mint egy évig minden volt nekem (Charlotte is megmondta a Sz&N-ban)!
Lassan összeszedem a darabokat! (-Turulnak)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)