Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember

Jó könyv. Nagyon jó. Családregény. Az a fajta, ami nem mindenkinek tetszik. De nekem tetszett. Viszont ha másért nem is, de a következő párbeszédért érdemes volt elolvasni:

- Az iskolában milyen a koszt? - kérdezte, hogy megtörje a hosszúra nyúlt csöndet.
- Megjárja - mondta Billy.
- Hát a fiúk milyenek?
- Azok is megjárják. Bár... nem nagyon. Irtó sok a szöveg arról, hogy kinek milyen az apja, hogy az elnökkel ebédel, és megmondja neki, hogyan vezesse az országot, meg hogy nyárra elmennek Newportba, és otthon lovaik vannak, és huszonötezer dollárba került a nővérük első bálja.
- Hát te mit szólsz, amikor ilyenekről beszélnek?
- Hallgatok. - Billy ellenséges pillantást vetett rá. - Miért, mit mondhatnék? Hogy az én apám egy szobában lakik, és három állásból rúgták ki két év alatt? Vagy meséljem el, milyen prímán vezet autót ebéd után? - Billy mindezt csöndesen mondta, szenvtelen, társalgási hangnemben, riasztóan felnőttesen.
- És a nevelőapádról sem beszélsz?
- Mit mondjak róla? Meghalt. Amíg élt is, összesen talán ha volt hat fiú az iskolában, aki egyáltalán hallott róla. Ezek itt azt hiszik, hogy akik színdarabokat vagy filmeket rendeznek, azok nem rendes emberek.
- És hogy vagy a tanárokkal? - Rudolph elszántan keresett valamit, ami a fiúnak mégiscsak tetszik.
- Semmi közöm hozzájuk - mondta Billy, és még egy kevés vajat tett a sült burgonyára. - Elvégzem a dolgom, azzal kész.
- Mi a baj, Billy? - Itt volt az ideje, hogy nyíltan beszéljen vele. Kerülő úton nem juthatott el a lényeghez, nem ismerte elég jól a fiút.
- Anyám kért, hogy gyere el, igaz?- Billy kihívóan nézte, mintha belelátna.
- Ha mindenképpen tudni akarod, hát igen.
- Sajnálom, ha gondot okoztam neki. Nem kellett volna postára tennem azt a levelet.
- Dehogynem. Nagyon helyes, hogy elküldted. Mi baj, Billy?
- Nem tudom. - A fiú abbahagyta az evést, és Rudolph észrevette, hogy erejét megfeszítve uralkodik a hangján. - Minden. Úgy érzem belehalok, ha itt kell maradnom.
- Dehogy halsz bele - szólt rá élesen Rudolph.
- Nem, persze hogy nem. De olyan érzés. - Billy ebben a pillanatban duzzogó, nyűgös gyerek volt. - Nem érted? Az érzés az igazi lehet.