2009. december 28., hétfő
2009. december 14., hétfő
örök
A Hungária fíling igen is örök! Mert még mindig kitartunk, még mindig imádjuk egymást. Mindegy mi történt! És ez a világ legjobb dolga! :)
Boldogság van!
Boldogság van!
2009. december 5., szombat
Forrócsoki cukorral
Nos. Az elmúlt néhány hétben sok minden történt. Sok olyasmi ami említésre se méltó, én valahogy mégis csak az ilyen dolgokért tudok és akarok élni.
A forrócsoki édes zamata, a cukor émelyítő illata, a baráti mosolyak jegetolvasztó melege, a szerelmed hol zöld hol kék szeme, a régi macidat megvarró nővéred, egy régi barát felbukkanása a buszon, az integető mikulás a lovaskocsin, a cigi mindig sejtelmes füstje, a boldog egymásratálálások, a józan apád, a veszekedő nagyszülők. Mind-mind az élet apró, olykor elhanyagolható részlete. Mégis miért érdemes élni, ha nem ezért?
A bűntudat, hogy boldog vagyok, amikor valakinek épp összetörték a szívét.
Sokat gondolok a jövőre, a bizonytalan ingoványra, amelyben mindennap majdnem megfulladok.
A vámpíros könyvek sokszínűsége és a barbiebaba tánca. Ezek mind azok a dolgok amik történnek. Velem. Veled.
Sokan mondják hogy az élet unalmas. Pedig csak észre kell venni az apró dolgokat. Nem kell az eget-földet megrázó szerelemre várni, nem kell világmegváltó terveket dédelgetni. Csupán élni kell. Néha nehéz. Néha nehéz felkelni és végigcsinálni, mert monotonnak tűnik. Pedig minden nap más. Minden nap egy új élmény. Csak tudni kell felismerni a szépséget a madárfüttyben és a kézen fogva sétáló őszhajú szerelmesekben.
A forrócsoki édes zamata, a cukor émelyítő illata, a baráti mosolyak jegetolvasztó melege, a szerelmed hol zöld hol kék szeme, a régi macidat megvarró nővéred, egy régi barát felbukkanása a buszon, az integető mikulás a lovaskocsin, a cigi mindig sejtelmes füstje, a boldog egymásratálálások, a józan apád, a veszekedő nagyszülők. Mind-mind az élet apró, olykor elhanyagolható részlete. Mégis miért érdemes élni, ha nem ezért?
A bűntudat, hogy boldog vagyok, amikor valakinek épp összetörték a szívét.
Sokat gondolok a jövőre, a bizonytalan ingoványra, amelyben mindennap majdnem megfulladok.
A vámpíros könyvek sokszínűsége és a barbiebaba tánca. Ezek mind azok a dolgok amik történnek. Velem. Veled.
Sokan mondják hogy az élet unalmas. Pedig csak észre kell venni az apró dolgokat. Nem kell az eget-földet megrázó szerelemre várni, nem kell világmegváltó terveket dédelgetni. Csupán élni kell. Néha nehéz. Néha nehéz felkelni és végigcsinálni, mert monotonnak tűnik. Pedig minden nap más. Minden nap egy új élmény. Csak tudni kell felismerni a szépséget a madárfüttyben és a kézen fogva sétáló őszhajú szerelmesekben.
2009. december 4., péntek
mikor azt hiszed...
Azt hiszem nem is olyan rossz ez az élet dolog!:) Vagy legalább is van odafent valaki, aki engem nagyon szeret! Tegnap, mikor azt hittem jobb lenne egy mély szakadék felé venni az irányt, valamiért mégsem tettem. Talán rám sütött valami olyan fény, mint a mesékben, olyan nagy sugárban (talán mégis van még valami dolgom itt). Hazaértem a koleszba és a nyomoromon gondolkodtam, mikor valaki felvett msn-en. Egy nagyon kedves srác. Sokat beszélgettünk, és már van kedvem az élethez!!!
Ui.: az életkedv visszatéréséhez sokat segített az az üveg bor, amit az infós fiúval megittunk! :D
Még mindig megvan a nyomor, de tudom, hiszem, és akarom, hogy jó legyen. Látom, hogy mindenkinek van esélye a szépre és a jóra. Igaz a mondás: csak mosolyogni kell mindig, hátha valakinek, valahol megtetszik.
Ui.: az életkedv visszatéréséhez sokat segített az az üveg bor, amit az infós fiúval megittunk! :D
Még mindig megvan a nyomor, de tudom, hiszem, és akarom, hogy jó legyen. Látom, hogy mindenkinek van esélye a szépre és a jóra. Igaz a mondás: csak mosolyogni kell mindig, hátha valakinek, valahol megtetszik.
2009. november 30., hétfő
Hát nem is tudom!
Nos a múlt héten volt ez is, az is! Kedden szülinap a Dc-ben, pénteken gólyabál és gépész szakest, szombaton meg lakásavató, meg persze közben izgultam is azon, hogy kész lesz-e a szakdogám. A kedd az olyan szokásos volt, nem is az a lényeg. Illetve, attól eltekintve, hogy csak (mondom csak) táncoltunk! :D A péntek a lényeg! Mert az... Mert az egészen olyan volt, mint régen. Itt voltak a gépészek, (majdnem) mind együtt voltunk. Volt szép ruha, sok jó pasi, tánc és minden ami kell. Voltak ugyan szomorú pillanatok, de hát ugye a nosztalgia már csak ilyen. Mellettem voltak a barátaim! Megígérték, hogy vigyáznak rám és jót bulizunk! Úgy is lett! :) 4 után értünk haza, és egész délelőtt aludtunk. Tudjátok mi volt a legjobb? Az, hogy mikor felébredtem és felnéztem a Babszi feküdt a szemben lévő ágyban, pont úgy, mint egy évvel ezelőtt. Olyan volt egy pillanatra, mintha a sok rossz meg sem történt volna, és még nem kéne itt hagynom őket. Aztán a félálom elmúlt és kitisztult a fejem. És ismét jött a tudat, hogy de igen megtörtént. És ismét jött vele az is, hogy fantasztikus emberekkel vagyok körülvéve és ők csak nekem vannak!
Ui.: a hét legjobb történése: beszélgettem a Lacival! :)
Ui.: a hét legjobb történése: beszélgettem a Lacival! :)
2009. november 23., hétfő
Olvasgattam a blogot. Néhány érdekes mondat a múltból:
Sherlock Holmes is számolja a lépcsőket!
Hová lesznek a cigarettafüst-alakok?
Elveszni egy könyvtárban felér egy szeretkezéssel. (Perdita:No comment)
Lassan elfogadom, hogy tűzön és vizen érlelt virágként nem élhetek pusztán vizen.
Egyébként szeretnék elnézést kérni attól a maroknyi embertől akik olvasnak minket, hogy mostanában nem írok. Ezt teszi a szerelem! :)
De ígérem összeszedem magam! Egyébként akinek van egy jó kis témája amiről szeretné, ha írnék/írnánk, akkor nyugodtan írjon és megírom/írjuk.
Sherlock Holmes is számolja a lépcsőket!
Hová lesznek a cigarettafüst-alakok?
Elveszni egy könyvtárban felér egy szeretkezéssel. (Perdita:No comment)
Lassan elfogadom, hogy tűzön és vizen érlelt virágként nem élhetek pusztán vizen.
Egyébként szeretnék elnézést kérni attól a maroknyi embertől akik olvasnak minket, hogy mostanában nem írok. Ezt teszi a szerelem! :)
De ígérem összeszedem magam! Egyébként akinek van egy jó kis témája amiről szeretné, ha írnék/írnánk, akkor nyugodtan írjon és megírom/írjuk.
2009. november 16., hétfő
Az utolsó
Még soha az életben senki nem bántott meg így!
Reménykedtem, mint egy toronyszobába zárt királylány, hátha (vissza)jössz! Eddig nem láttam, milyen is vagy (most). Ma már érzem az igazi dühöt, megvetést, pusztítást és a csalódottságot, hogy ekkora balfasz voltam, hogy toronyba zárt királylány lettem érted.
Többé nem, hogy szót, de még egy kedves gondolatot sem érdemelsz.
De..., talán mégis! Köszi, hogy megszabadítottál (ha nem is úgy, ahogy azt én sokáig akartam)! :D
(elmúlt) Tisztelettel: (már nem létező) örök híve: Timcsi
Reménykedtem, mint egy toronyszobába zárt királylány, hátha (vissza)jössz! Eddig nem láttam, milyen is vagy (most). Ma már érzem az igazi dühöt, megvetést, pusztítást és a csalódottságot, hogy ekkora balfasz voltam, hogy toronyba zárt királylány lettem érted.
Többé nem, hogy szót, de még egy kedves gondolatot sem érdemelsz.
De..., talán mégis! Köszi, hogy megszabadítottál (ha nem is úgy, ahogy azt én sokáig akartam)! :D
(elmúlt) Tisztelettel: (már nem létező) örök híve: Timcsi
2009. november 13., péntek
Megbeszéltük a csajokkal...
hogy elmegyünk kedden a dc-be. Végre egy jó buli, ahogy rég. Táncolunk hajnalig. És igen. Tényleg ilyen volt. Pont, ahogy rég:
- előtte egy kis bor és egy kis rövid, szigorúan kicsi, hogy tudjunk hajnalig táncolni
- gépészekkel ivás, persze már nem azokkal, akikkel rég
- öltözködés: egy kis helyes szoknya mellett döntöttem, mert nagy bulihoz kis szoknya dukál.
- hajvasalás
A gépészekről jut eszembe, nosztalgiáztunk, hogy milyen jó is volt, amikor még Babszi... És akkor, mi lenne, ha felhívnánk? Felhívtuk! Ha lehet, hogy még jobban örült nekünk, mint ahogy azt mi vártuk. Utána még nehezebb szívvel lett könnyebb az este.
És ha már gépészek, és ha már Laci ott lakik a szinten, akkor vele is meg kell inni egy kis valamit a régi szép idők emlékére. És persze Ohio nélkül nem indulhatunk el.
És személyi nélkül sem. Ugye Mariann? :D
Ui.: Volt persze apró kis kellemetlenség, de hát még csak most indultam el az úton. Nézzétek el nekem! :)
- előtte egy kis bor és egy kis rövid, szigorúan kicsi, hogy tudjunk hajnalig táncolni
- gépészekkel ivás, persze már nem azokkal, akikkel rég
- öltözködés: egy kis helyes szoknya mellett döntöttem, mert nagy bulihoz kis szoknya dukál.
- hajvasalás
A gépészekről jut eszembe, nosztalgiáztunk, hogy milyen jó is volt, amikor még Babszi... És akkor, mi lenne, ha felhívnánk? Felhívtuk! Ha lehet, hogy még jobban örült nekünk, mint ahogy azt mi vártuk. Utána még nehezebb szívvel lett könnyebb az este.
És ha már gépészek, és ha már Laci ott lakik a szinten, akkor vele is meg kell inni egy kis valamit a régi szép idők emlékére. És persze Ohio nélkül nem indulhatunk el.
És személyi nélkül sem. Ugye Mariann? :D
Ui.: Volt persze apró kis kellemetlenség, de hát még csak most indultam el az úton. Nézzétek el nekem! :)
2009. november 9., hétfő
Már tudom
Csak egy darab múlt vagyok! Majd te is az leszel!
De azért örültem volna, ha nekem is megmondod ezt. Talán jobban ment volna a feldolgozás.
Több infó -> pontosabb megoldás! :D
De azért örültem volna, ha nekem is megmondod ezt. Talán jobban ment volna a feldolgozás.
Több infó -> pontosabb megoldás! :D
2009. november 8., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)