Találtam egy vonatjegyet,
azt hittem emlékeztet majd,
olyanokra mint
a közös ebéd suli után,
hogy éjjel betakartál,
mikor még egy kicsit visszaaludtál
és aztán még egy kicsit
és aztán még,
egy kis szürke melegítő,
ahogy teát melegít ő
(vagyis te),
és a sok levél
(mások gondja)
amit magadra vettél,
szerettem fogni a kezed
jó volt ébredni veled
már csak erre emlékeztetett
és visszatettem a jegyet.
2010. október 15., péntek
2010. augusztus 16., hétfő
2010. augusztus 1., vasárnap
A parfüm
Vége rászántam magam és befejeztem A parfüm-öt. Nem tetszett a vége (vagy már a közepe sem). Csalódás volt, mintha elcsúszott volna valahol a dolog. :S
2010. július 31., szombat
világos király vs sötét paraszt
Valahogy a sakk olyan játék, ami az élet sok területére ad hasonlatot. Így van ez a nagy Ő kérdésével is. Ugye van ez a dolog, hogy minden nő a szőke herceget (A tökéletes férfit) várja. De mi van ha mégsem? Mi van akkor, ha már nem várja és kiegyezik egy teljesen átlagos minden igényt kielégítő férfival? Akkor ez megalkuvás? Lemondás valamiről? Szerintem nem.
Ma valaki azt mondta, hogy szerinte el fogom szalasztani a nagy Őt, mert kiegyeztem. Én nem így érzem. És ezt tulajdonképpen két megközelítésből is meg tudom magyarázni. :)
Egy: Én úgy voltam/vagyok vele, hogy megtaláltam a nagy Őt. Szerelmes voltam. Nem jött össze. Elszúrtam. Ilyenkor mi van? Ha már megvolt a nagy Ő? Akkor miért ne mondhatnám, hogy nekem ez a pasi tökéletesen megfelel. Persze lehetne jobb, mert mindig lehetne (Ez olyan, mint a viccben , mikor a "pasiáruházban" nők még mindig feljebb mennek a következő emeletre). De miért kéne jobb? Mikor jó. A jó mindig változik a pillanatnyi helyzetnek megfelelően. Nem vágyom tökéletesre, mert olyan nincs. Néha kell veszekedni, mert különbözőek vagyunk, és kiállunk a nézeteinkért.
Kettő: Ha tényleg van sors, és mindenkinek egy nagy Ő van rendelve, minek izgulni ezen? Akkor Ő úgyis csak az enyém és megvár. :D
Összegzésképpen tehát arra jutottam, hogy nem fogok lemaradni a nagy Őről! És nem e kis egyszerű érvelés miatt, hanem azért, mert ez csak egy mítosz. Nem kell szép, okos, vonzó, sármos, gazdag, kedves, 3 diplomás, 4 nyelven beszélő stb. (tökéletes) férfi. Elég egy átlagos pasi és egy átlagos kis boldogság. Az pedig megvan! Nem kell, hogy kitalálja mit szeretnék, nem kell, hogy minden kívánságom teljesüljön. Elég, ha néha kedveskedik (mert kapok virágot, főz nekem, ha beteg vagyok gondoskodik rólam...). Ezt észre kell venni és becsülni kell (nem azt nézni, hogy basszus nem visz minden héten vacsizni). Most már tudom! Neki is lehet rossz napja, amikor nem úgy szól, ahogy szeretnénk, előfordul, hogy 10 perccel tovább játszik vagy iszik még egy sört a haverokkal kikapcsolódásként. De hát ennyi csak belefér nem? :D
Ma valaki azt mondta, hogy szerinte el fogom szalasztani a nagy Őt, mert kiegyeztem. Én nem így érzem. És ezt tulajdonképpen két megközelítésből is meg tudom magyarázni. :)
Egy: Én úgy voltam/vagyok vele, hogy megtaláltam a nagy Őt. Szerelmes voltam. Nem jött össze. Elszúrtam. Ilyenkor mi van? Ha már megvolt a nagy Ő? Akkor miért ne mondhatnám, hogy nekem ez a pasi tökéletesen megfelel. Persze lehetne jobb, mert mindig lehetne (Ez olyan, mint a viccben , mikor a "pasiáruházban" nők még mindig feljebb mennek a következő emeletre). De miért kéne jobb? Mikor jó. A jó mindig változik a pillanatnyi helyzetnek megfelelően. Nem vágyom tökéletesre, mert olyan nincs. Néha kell veszekedni, mert különbözőek vagyunk, és kiállunk a nézeteinkért.
Kettő: Ha tényleg van sors, és mindenkinek egy nagy Ő van rendelve, minek izgulni ezen? Akkor Ő úgyis csak az enyém és megvár. :D
Összegzésképpen tehát arra jutottam, hogy nem fogok lemaradni a nagy Őről! És nem e kis egyszerű érvelés miatt, hanem azért, mert ez csak egy mítosz. Nem kell szép, okos, vonzó, sármos, gazdag, kedves, 3 diplomás, 4 nyelven beszélő stb. (tökéletes) férfi. Elég egy átlagos pasi és egy átlagos kis boldogság. Az pedig megvan! Nem kell, hogy kitalálja mit szeretnék, nem kell, hogy minden kívánságom teljesüljön. Elég, ha néha kedveskedik (mert kapok virágot, főz nekem, ha beteg vagyok gondoskodik rólam...). Ezt észre kell venni és becsülni kell (nem azt nézni, hogy basszus nem visz minden héten vacsizni). Most már tudom! Neki is lehet rossz napja, amikor nem úgy szól, ahogy szeretnénk, előfordul, hogy 10 perccel tovább játszik vagy iszik még egy sört a haverokkal kikapcsolódásként. De hát ennyi csak belefér nem? :D
Ez volt a védőbeszéd a sakk kisembereiért!
2010. július 28., szerda
2010. május 12., szerda
2010. március 27., szombat
Anettnak
Tegnap 3 órát utaztunk hazafelé Vp-ből. Jól eldumáltunk, ahogy szoktunk. Nem is lett volna említésre méltó a dolog, ha az utolsó 2 perc nem úgy alakul, ahogy alakult. Ugyanis mielőtt elváltak útjaink közölte azt az infót! Mégpedig:
-Mondjak valami furát?
-Mondjad!
-A te exed az én exemmel jár!
Tényleg fura! Nagyon! Nem az infó maga. Vagyis, talán mégis, átvitt értelemben. Tudtam, hogy van valaki (mert kell lennie, sok idő eltelt). Aztán meg mert Anett mondta, mert ő mindig jót akar, meg akar védeni, fel akar készíteni. De nem mondta, hogy ki, mert nem tudta.
Ezért szól ez a bejegyzés neki. Neki, mert ő vigyázott rám. Velem volt, megvédett, meghallgatott, összeszedett mikor kellett! Az érzés miatt szól ez neki. Azért, mert olyat váltott ki belőlem ez az infó, aminek hatására vele kell megosszam az érzést. És pedig azt, hogy most már JÓ! Elengedheti a kezem!
Azt hittem dühös leszek, vagy elkeseredett, vagy szomorú, vagy csak ... Nem tudom valaminek kellene lennie! De nincs semmi! Semmi! Elfogadom. Lehet azért, mert aranyos a lány. És mert talán így kellett lennie (ez a sors).
Hogy Ő miért mondta el mégis azt nem tudom. Három órát várt vele. Akkor miért? Nem lett volna muszáj! Most már mindegy.
Köszönöm Anettnak, hogy végül is így lett, hogy ennyire összerakott, hogy ezt mondhatom: Semmi!. Sosem tudom ezt meghálálni neki! Soha!
Köszönöm, hogy hittél bennem, mikor még minden nap sírtam!
-Mondjak valami furát?
-Mondjad!
-A te exed az én exemmel jár!
Tényleg fura! Nagyon! Nem az infó maga. Vagyis, talán mégis, átvitt értelemben. Tudtam, hogy van valaki (mert kell lennie, sok idő eltelt). Aztán meg mert Anett mondta, mert ő mindig jót akar, meg akar védeni, fel akar készíteni. De nem mondta, hogy ki, mert nem tudta.
Ezért szól ez a bejegyzés neki. Neki, mert ő vigyázott rám. Velem volt, megvédett, meghallgatott, összeszedett mikor kellett! Az érzés miatt szól ez neki. Azért, mert olyat váltott ki belőlem ez az infó, aminek hatására vele kell megosszam az érzést. És pedig azt, hogy most már JÓ! Elengedheti a kezem!
Azt hittem dühös leszek, vagy elkeseredett, vagy szomorú, vagy csak ... Nem tudom valaminek kellene lennie! De nincs semmi! Semmi! Elfogadom. Lehet azért, mert aranyos a lány. És mert talán így kellett lennie (ez a sors).
Hogy Ő miért mondta el mégis azt nem tudom. Három órát várt vele. Akkor miért? Nem lett volna muszáj! Most már mindegy.
Köszönöm Anettnak, hogy végül is így lett, hogy ennyire összerakott, hogy ezt mondhatom: Semmi!. Sosem tudom ezt meghálálni neki! Soha!
Köszönöm, hogy hittél bennem, mikor még minden nap sírtam!
2010. március 7., vasárnap
szingli
Olvastam egy cikket egy női magazinban. Egy cikk sorozat volt arról, hogy miért nem találnak a legjobb nők pasit. Én csak az utolsó részt olvastam (egyenlőre). Egy, úgymond, szakértő vetette fel az utóbbi időben a fiatal nőkbe vert, szexésnyújork dolgot. Az írás végén arra jutott, hogy a férfiak a kedves lányokat hiányolják, mert csak mellettük lehetnek normális férfiak, és ezt veszi el a szingliség. Így tulajdonképpen magunk miatt nem találunk rendes pasit, mert túl önállóak vagyunk és átvettük a férfiak tulajdonságait (itt jegyezném meg, hogy a férfiak nagy része jár szoliba és egyéb dolgok). A cikk megállapította azt is, hogy a szingli nem az "egyedül lévő nőt" jelenti, ez a szó a nagyvárosi, sokat kereső, mindent magára költő, délután kapucsinózó, este pedig partizó, egyedül álló nőt jelenti. Azért azt is megállapította az író, hogy ennek az életformának is van létjogosultsága, mert nők elől sem szabad "elzárni a magas pozíciókat az álláspiacon". De, kérdezem én, hogy egy ugyanilyen körülmények között élő férfinak egy egyszerű, átlag, kedves nő kell? Az elég neki? Az, hogy valaki önálló és vannak tervei egyenlő azzal, hogy magányos lesz?
Most, hogy ezt elolvastam, végigsuhant két dolog az agyamon. Az egyik, hogy 5 hónapja egyedül vagyok és mikor ez elkezdődött Turul jött, és azt mondta, hogy most arról fog beszélni, milyen jó egyedül lenni. Aztán megállapította, hogy nagyon, nagyon rossz egyedül. És, hogy ezt senki sem szereti. De ha egyedül vagy, van időd magadra és helyére kerül minden. Ha pedig belül minden rendben, akkor lehet kapcsolat. De, ha egyedül vagy és rendezed a dolgaid akkor is túl önálló vagy nem? Akkor azt is megállapítottuk, hogy minden nő célja tulajdonképpen a család (majd egyszer), mert mégis csak az egy nő rendeltetése, hogy gyereke legyen. Ez ellen nem tiltakozhat senki! De, ha egy nő dolgozik és gyereke is van, és háztartása, és még szexinek is kell lennie, hogy azért férje is legyen még egy darabig, akkor megint csak önállónak kell lennie, hogy ezt összehozza. És akkor megint nem jó a dolog.
A másik pedig, az hogy mostanában egyre több "tehetetlen pasit" ismerek. Ez úgy kell érteni, hogy nagyon sokat kell rájuk várni, míg eldöntik, hogy mit is akarnak (azzal az indokkal, hogy ők megfontoltak, meg komolyan gondolják). Aztán igazából semmit nem akarnak, legalább is ne változzon semmi, mert ezt már megszokták. Én azért vágyom egy kis izgalomra, arra, hogy csináljunk valamit. És, ha már cselekszem, akkor túl önálló vagyok és az már nem jó. De beleőszülök abba, hogy csak várok!!! Nem lehetek örökké "kedves lány" (mert hát ugye tudjuk azt is, hogy ez meg uncsi lesz ám nekik egy idő után?).
Azt hiszem a végére egészen elvesztettem a fonalat és azt hiszem, hogy alapvetően a férfiak és a nők sosem fogják megérteni egymást! :)
Most, hogy ezt elolvastam, végigsuhant két dolog az agyamon. Az egyik, hogy 5 hónapja egyedül vagyok és mikor ez elkezdődött Turul jött, és azt mondta, hogy most arról fog beszélni, milyen jó egyedül lenni. Aztán megállapította, hogy nagyon, nagyon rossz egyedül. És, hogy ezt senki sem szereti. De ha egyedül vagy, van időd magadra és helyére kerül minden. Ha pedig belül minden rendben, akkor lehet kapcsolat. De, ha egyedül vagy és rendezed a dolgaid akkor is túl önálló vagy nem? Akkor azt is megállapítottuk, hogy minden nő célja tulajdonképpen a család (majd egyszer), mert mégis csak az egy nő rendeltetése, hogy gyereke legyen. Ez ellen nem tiltakozhat senki! De, ha egy nő dolgozik és gyereke is van, és háztartása, és még szexinek is kell lennie, hogy azért férje is legyen még egy darabig, akkor megint csak önállónak kell lennie, hogy ezt összehozza. És akkor megint nem jó a dolog.
A másik pedig, az hogy mostanában egyre több "tehetetlen pasit" ismerek. Ez úgy kell érteni, hogy nagyon sokat kell rájuk várni, míg eldöntik, hogy mit is akarnak (azzal az indokkal, hogy ők megfontoltak, meg komolyan gondolják). Aztán igazából semmit nem akarnak, legalább is ne változzon semmi, mert ezt már megszokták. Én azért vágyom egy kis izgalomra, arra, hogy csináljunk valamit. És, ha már cselekszem, akkor túl önálló vagyok és az már nem jó. De beleőszülök abba, hogy csak várok!!! Nem lehetek örökké "kedves lány" (mert hát ugye tudjuk azt is, hogy ez meg uncsi lesz ám nekik egy idő után?).
Azt hiszem a végére egészen elvesztettem a fonalat és azt hiszem, hogy alapvetően a férfiak és a nők sosem fogják megérteni egymást! :)
2010. február 26., péntek
2010. február 22., hétfő
Tudtad, hogy?
- a férfiak azért kopaszodnak, mert a fejtetőn levő hajszálaik érzékenyek a tesztoszteronra és az a férfi aki domináns, vagyis sok tesztoszteron termelődik a szervezetében, az kopaszodik
- Velencében a mentősök csónakokon járnak
- az indiai orrszarvúnak 2, az afrikainak 1 tülke van
- a világon Skóciában születik a legtöbb vörös hajú ember. A skót lakosság 11%-a vörös hajú.
- az emberi agy még 37 órával a halál beállta után is küld elektromos impulzusokat
- a világon eladott gyertyák 96%-át nők vásárolják meg
- átlagosan 10 méter utat tesz meg a táplálék egy ember szervezetében
- a burgonya semmivel sem hizlal jobban, mint mondjuk az alma
- az ókori Görögországban a lánykérés módszere az volt, hogy egy almát dobtak a kiszemelt hölgynek. Ha a hölgy ezt elkapta, elfogadta az ajánlatot.
- a Bibliában leggyakrabban emlegetett állat a szamár
- kanadai tudósok szerint a tyúkok akkor tojják a legtöbb tojást, ha közben popzenét játszanak nekik
- a szájharmonika a világon a legnagyobb mennyiségben eladott hangszer
- Mikszáth Kálmán 2-szer szólalt fel a Parlamentben több évtizedes képviselősége alatt
- a szúnyogok nemi aktusa összesen két másodpercig tart
2010. február 12., péntek
minden csajnak kell egy ilyen srác
"Most meg magamat leszámítva, te vagy a legfontosabb nekem!"
/az infós fiú :)/
/az infós fiú :)/
2010. február 11., csütörtök
barátság
"Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet."
Dave Tyson Gentry
Dave Tyson Gentry
2010. február 7., vasárnap
Azt hiszem, ha az embernek nincs ideje gondolkodni vagy írni az nem azt jelenti hogy nincsenek gondolatai vagy élményei. Sokkal inkább azt hogy nem tudja mit is osszon meg másokkal. Vannak pillanatok amiket szívesen elmesélnék, de nem tudom hogy érdekel-e valakit.
Ha kapok egy plüssmacit az talán senkit sem érdekel, hisz mindenki kapott már plüssmacit és mindenki tudja hogy ez milyen jó. Sokkal inkább arról kéne beszélni, hogy miért jó. Azt hiszem a törődés mindenkinek a lételeme. Az emberek szeretik ha törődnek velük és szeretnek törődni másokkal. Mégis olyan jelentéktelennek tűnik egy plüssmaci. Ezért nehéz beszélni róla, mert ez a plüssmaci csak nekem fontos és senki másnak. Más valakinek egy másik plüssmaci a fontos és az a másik meg engem nem érdekel. Minden ember életében vannak ilyen pillanatok amik csak neki fontosak és másoknak nem. Ez talán így jó, mégis néha úgy érzem hogy nagyon-nagyon kicsi pont vagyok az univerzumban és az örömöm és a bánatom csak engem érdekel. Aztán hazajövök és megmutatom a plüssmacimat és mindenki vigyorog. Ilyenkor értem meg hogy talán nekik nem olyan fontos a plüssmacim, de attól még örülnek neki hogy nekem fontos. Persze nem a plüssmaci a lényeg, hanem hogy olyasvalakitől kaptam aki boldoggá tesz. Akik pedig szeretnek azok örülnek hogy van valaki aki boldoggá tesz. És ez a lényeg. Hogy van valaki és hogy ennek mások is örülnek. Egyébként nehéz lenne elviselni, hogy ilyen kicsi pont vagyok.
Ha kapok egy plüssmacit az talán senkit sem érdekel, hisz mindenki kapott már plüssmacit és mindenki tudja hogy ez milyen jó. Sokkal inkább arról kéne beszélni, hogy miért jó. Azt hiszem a törődés mindenkinek a lételeme. Az emberek szeretik ha törődnek velük és szeretnek törődni másokkal. Mégis olyan jelentéktelennek tűnik egy plüssmaci. Ezért nehéz beszélni róla, mert ez a plüssmaci csak nekem fontos és senki másnak. Más valakinek egy másik plüssmaci a fontos és az a másik meg engem nem érdekel. Minden ember életében vannak ilyen pillanatok amik csak neki fontosak és másoknak nem. Ez talán így jó, mégis néha úgy érzem hogy nagyon-nagyon kicsi pont vagyok az univerzumban és az örömöm és a bánatom csak engem érdekel. Aztán hazajövök és megmutatom a plüssmacimat és mindenki vigyorog. Ilyenkor értem meg hogy talán nekik nem olyan fontos a plüssmacim, de attól még örülnek neki hogy nekem fontos. Persze nem a plüssmaci a lényeg, hanem hogy olyasvalakitől kaptam aki boldoggá tesz. Akik pedig szeretnek azok örülnek hogy van valaki aki boldoggá tesz. És ez a lényeg. Hogy van valaki és hogy ennek mások is örülnek. Egyébként nehéz lenne elviselni, hogy ilyen kicsi pont vagyok.
2010. február 4., csütörtök
Búcsú
Tudjátok, sokat gondolkodtam valami nagyon szép és frappáns búcsún. Szerettem volna elmondani, hogy nagyon szeretlek titeket, hogy nagyon fogtok hiányozni, és hogy mennyire sokat jelent nekem, hogy mellettem voltatok (és vagytok). Csak az a baj, hogy nem bírtam volna ki sírás nélkül (igaz most sem jobb a helyzet:)). Veletek, mellettetek lettem olyan, amilyen vagyok. Nem számít milyen messze voltatok, nem számít, milyen régóta ismerjük egymást, mind egy helyen álltok a bárányokkal. :D Remélem én is adtam valamit a kis életetekhez. :)
Igazából sohasem lesz egy szívhez szóló szép beszéd, olyan, amilyet megérdemelnétek! :S
Lényeg, hogy szeretlek titeket! :)
Igazából sohasem lesz egy szívhez szóló szép beszéd, olyan, amilyet megérdemelnétek! :S
Lényeg, hogy szeretlek titeket! :)
2010. január 27., szerda
diplomaosztó
Ez volt az elmúlt 4 év célja! Most mégsem akarom! Tudom itt az idő, hogy felnőjek, de...
2010. január 11., hétfő
"Velencét látni és meghalni"
Ez az év sok új dolgot hozott! Példának okáért: van munkám. Egy kicsit még új nekem, de minden megtanulható. A másik újdonság, amit nagyon-nagyon várok: megyek Velencébe!!! Fantasztikus lesz, főleg azért, mert azzal az emberrel megyek, aki megmutatta, hogy igenis el lehet fogadni úgy egy másik embert, hogy tényleg ő legyen fontos, úgy ahogy van. Sokszor "megsértődöm" mikor például azt mondja, hogy hordjam máshogy a hajam vagy legyek nőiesebb, de igazság szerint tudom, hogy ő így is szeret és elfogad és ez hatalmas kincs nekem.
Remélem másoknak is hasonlóan jól indult ez az év!
Remélem másoknak is hasonlóan jól indult ez az év!
2010. január 10., vasárnap
nagy nap lesz
Jan. 12-én záróvizsgázom! Most készülgetek a dologra! Ez a vers pedig nagyon tetszik!
Rajta, rajta! Éld világod!
Csak így lehet igazságod.
Nevess, légy víg, bármi érjen:
Szomorúnak lenni szégyen.
Ismered a földi rendet?
Le van győzve, aki szenved,
S aki sebét nyitva hagyja:
Elvérzik az istenadta.
(R. Gy. Perdita I. 4.)
Rajta, rajta! Éld világod!
Csak így lehet igazságod.
Nevess, légy víg, bármi érjen:
Szomorúnak lenni szégyen.
Ismered a földi rendet?
Le van győzve, aki szenved,
S aki sebét nyitva hagyja:
Elvérzik az istenadta.
(R. Gy. Perdita I. 4.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)