2010. február 4., csütörtök

Búcsú

Tudjátok, sokat gondolkodtam valami nagyon szép és frappáns búcsún. Szerettem volna elmondani, hogy nagyon szeretlek titeket, hogy nagyon fogtok hiányozni, és hogy mennyire sokat jelent nekem, hogy mellettem voltatok (és vagytok). Csak az a baj, hogy nem bírtam volna ki sírás nélkül (igaz most sem jobb a helyzet:)). Veletek, mellettetek lettem olyan, amilyen vagyok. Nem számít milyen messze voltatok, nem számít, milyen régóta ismerjük egymást, mind egy helyen álltok a bárányokkal. :D Remélem én is adtam valamit a kis életetekhez. :)

Igazából sohasem lesz egy szívhez szóló szép beszéd, olyan, amilyet megérdemelnétek! :S
Lényeg, hogy szeretlek titeket! :)

2 megjegyzés:

Turul86 írta...

Nekünk nem kell beszéd, elég ha tudjuk a barátunk vagy és hogy ez fontos.
Nagyon büszke vagyok rád!

Perdita írta...

(L)