Szóval, mért kell mindig a rossz? Az, akinek mi nem kellünk, az, aki kihasznál 7 éve, az, aki itt hagy mert túl nagy a távolság és sok a gondja, az, aki meg sem magyarázza csak kilép az ajtón? Mért kell az, akinek nem elég a minden, a szíved, a lelked? Persze a miértre sosem kapsz választ! Hiába szegezed neki a kérdést: "Miért?" Ő csak annyit mond: "Tudom, hogy kibírod!" Persze van amikor csak lelép és hetek múlva ír, hogy ha majd rendeződik a helyzet, vissza akarlak ám hódítani! És megesik az is, hogy se veled se nélküled, de: "Lehet, hogy te vagy az igazi és ezért nem akarlak elengedni!" De közben persze mindenki azt mondja: "Szerintem megcsal, különben miért lenne minden más fontosabb nálad?" És ha nem is hitted el az elején(mert hát ugye szereted, akkor mért hitted volna el), ez a gondolat is befészkeli magát a fejedbe. És bárhogy is van, bármi is volt TE maradsz egyedül a nyomoroddal, neked fáj! Hiába próbálod szexszel javítani a közérzeted az csak ideig - óráig működik!
De a végén kiderül, hogy neked vannak a legjobb fej barátaid, és persze ha egyedül vagy is forog a Föld :D!
De a végén kiderül, hogy neked vannak a legjobb fej barátaid, és persze ha egyedül vagy is forog a Föld :D!
2 megjegyzés:
Tudom, hogy ez most egy nagyon nehéz időszak. A változás mindig nehéz, főleg ha valami olyasmit kell megszoknod, ami neked nem jó. De hidd el, ezt tapasztalatból mondom: elöbb-utóbb hozzá fogsz szokni. És miután megszokod, már nem fog fájni annyira.
Nekem nagyon nehéz volt az elején, aztán valahogy a barátaim rám találtak. Nem én kerestem őket, mert nekem élni se volt nagyon erőm. Ők jöttek maguktól. Néha nem is tudták hogy kellenek, de jöttek és helyreraktak. És persze a családom is ott volt. Ők abban a teljesen kifordult világban is, amiben a legnagyobb kapaszkodóm tűnt el éppen, ott voltak és stabilan álltak, mint az énem egy biztos pontja. Nem tudták hogy mit tesznek mégis összetartottak. Mert erre valók a barátok és a családtagok.
Tudom, hogy a kapcsolatokban nehéz rájönni az okokra és a miértekre. Legyen szó bármilyen kapcsolatról, mindig nehéz. De egy valamit megtanultam röpke 23 évem alatt: TE vagy a lényeg. Lehet hogy nem így érzel és nem is érted, de mindig te vagy a fontos. Neked fontos hogy te hogy viszonyulsz az emberekhez. Ha önmagadat megtaláltad, ha önmagadat el tudod fogadni, ha önmagadhoz őszinte vagy, akkor ez kihat az összes kapcsolatodra.
Mikor megismertelek és összebarátkoztunk, még nagyon más voltam, de te ott voltál életem egyik legnehezebb időszakában és végignézted ahogy összekapartam magam, apránként, minden nap egy újabb darabot raktam a képhez. Láttad ahogy újra talpra állok és teljesen más ember leszek. Tudom, hogy most rajtam a sor, hogy segítsek neked, de azt akarom hogy tudd, én bízom benned. Soha nem leszel az aki voltál. Több leszel. Tudom, hogy nagyon nehéz most ezt elhinni vagy akár csak felfogni is, hiszen a világodat szétzúzták és úgy érzed te is darabokra estél. De hidd el, eljön a nap, amikor azt mondod hogy eleged van és felállsz és továbbmész, és akkor majd minden nappal közelebb kerülsz ahhoz hogy újra apránként összerakd a teljes képet. Hogy újra önmagad legyél, nem az aki voltál, de mégis önmagad. És ha megismered és elfogadod ezt az új önmagad akkor az a kapcsolataidra is hatni fog.
Remélem kihámoztad a lényeget és tudod hogy melletted állok mindig, mégha oly kevés időt is tudok jelenleg rád szakítani!
Szeretlek!
Köszönöm! Mindent! Csak ennyit tudok mondani!
Megjegyzés küldése