A valósággal való bárminemű egyezés a véletlen műve!

Buszos sztori:
Ülök a buszon, mint a jógyerek. Nézek ki a fejemből. Esik az eső. Párás az üveg. Felszáll egy pasas. Nézem, nézem. Leül velem szembe. Próbálok nem figyelni rá. De csak nézem, ahogy pakol, ahogy körbenéz. Egyszercsak rám néz. Én meg elfordulok. Néz, néz. Aztán ő is kibámul az ablakon. Párás az üveg. Letörli. Aztán csak bámul ki a fejéből. Ránézek. Nézem, ahogy unatkozik. Észreveszi, hogy bámulom. Ő is megbámul. Elkapom a fejem. Kint még mindig esik az eső. Megállunk a következő megállónál. Felszáll egy néni. Leül mellém. Nézem, nézem. A pasas is nézi, nézi. Nénike pakol, cuppog, mocorog, leveszi a kabátját. Észreveszi, hogy nézzük, ránk néz. Elkapjuk a tekintetünk, kibámulunk az esőbe. Nénike néz, néz. Majd ő is elkezd kibámulni a fejéből. Én unom meg elsőnek. Megbámulom a pasast, mire ő is megbámul engem. Elkapjuk a tekintetünk. Bámulunk ki az ablakon. Hamarosan megunom. Megnézem a nénikét. Nézem, nézem. De őt nem érdekli, félig már elaludt. Ránézek a pasasra. Ő se érti. Egymásra nézünk, összeráncoljuk a szemöldökünk, majd megint a nénikét nézzük. Egy idő után megunjuk és megint kibámulunk az esőbe. Egyszercsak valakinek megszólal a mobilja. Nem az enyém, nem a pasasé. Összenézünk, majd az alvó nénikét szugeráljuk. A csöngés abbamarad. Nemsokára újjabb csöngés. Másmilyen: SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS, SMS... Mindez egyre magasabb hangon. Egymásra nézünk a pasassal. Kitör belőlünk a röhögés. Nénike ránk néz. Néz, néz. Arcán rosszallással néz. Néz, néz...

Bulizós sztori:
Elmentünk bulizni. Szülinap volt. Fájt a fejem. Azért erőt vettem magamon. Probáltam jól érezni magam. Nem ment. Beültünk egy helyre, hol még soha nem jártam. Ott volt Ő is. Nem érdekelt. Csak a migrénem foglalkoztatott. A többiek persze mondták, hogy menjek oda. De nem mentem. Elment mellettünk. Észre se vett. Nem érdekelt. A migrén erősebb a szerelemnél. Ittunk, nevettünk, hánytunk, sírtunk. Szokásos kedd este volt. Aztán elmentünk máshova. Táncoltunk. És ittunk. Egyszercsak megláttam Őt. Még mindig nem vett észre. Ott állt mellettem. Integettem neki. Persze nem látta. De legalább integettem. Mondták, hogy menjek oda. Nem mentem. Fájt a fejem. Ezért még többet ittam. Táncoltunk, részegedtünk. A fejfájás nem múlt el. Kimentem friss levegőt szívni. Kint rágyújtottam. Néztem, ahogy a füst beleolvad a világ sötétjébe. Kanyargott egy sort, megbámultam, majd eltűnt, semmivé lett. Hová lesznek a cigarettafüst-alakok? Egyszercsak kijött. Nem vett észre, de én néztem. Megláttam a nyakán egy pattanást. Nagy volt és vörös. Közepén fehér gennyhegy. Néztem a pattanását. Egyszercsak rám néz. Elmosolyodik. Én visszamosolygok. Odajön. Szia-szia, mizu-mizu?, semmi-semmi. Szép a pattanásod. Jó érett. Néz rám bután. Ostoba nézése hidegzuhanyként ér. Nem látja a szépséget egy pattanásban. Kiábrándító. Akkor szia. Szia.