Stephen Lawhead: Albion dala trilógia
Tipikusan az a sorozat volt, amit magamtól nem olvastam volna el, viszont örülök, hogy elolvastam. Az egész történet alatt éreztem, hogy ez egy tipikusan férfiaknak írt könyv. Rengeteg hősi cselekedett, hősies lelkület, embert próbáló feladatok, harcosok belső köre és persze a végén meg kellett még menteni a szépséges királynét is. Tetszett minden próba és minden megmérettetés, de valószínűleg élvezhetőbb lett volna, ha a főhős néha tudja is hogy mit csinál és nem csak a szerencse, illetve rajta kívül álló erők teszik lehetővé a boldog végkifejletet. A kelta hagyományok megelevenedése nagyon szépen végig lett vezetve, volt itt esküvő, temetés, királyválasztás, bajtársi mérkőzések és persze rengeteg lakoma. Egy dolog volt, amitől kicsit hiányérzetem maradt, az pedig az istenek bemutatása. Nem igazán lett kifejtve a többistenhit, sem a mágia eredete. Utalások voltak csak ebben a témában, de talán ellensúlyozta ezt a fakultusz, illetve a természet szeretetének csodás leírása. Rengeteg szebbnél szebb leírást hozott mind a három könyv, amikben szinte elveszett az olvasó. Néha talán kicsit sok is volt. A végére pedig eléggé fárasztott, hiszen nagyon izgultam szegény szépséges királynéért. A tájleírások helyett jobb szerettem volna némi lelki fejlődést vagy érzelmi hullámvölgyeket. Nem sokat tudunk meg a mellékszereplőkről, sem a motivációjukról, sem az előéletükről, csupán a harcos múltjukat ismerhettük meg. Ettől nekem hiányos maradt a könyv, szerettem volna több embert megismerni és szurkolni nekik. Ugyanígy női szereplőkben is elég erős volt a hiány. Királynénk legnemesebb vonása aranylóan szép haja és dalokba illő szépsége sem tudta feledtetni velem ezt az űrt.
Mindentől függetlenül egy csodás utazás volt olyan tájakra és hitvilágba, amit eddig nem ismertem. Mindenkinek nagyon ajánlom, aki szereti a fantasy műfajt és azoknak is akiknek a szívéhez közel áll a lovagiasság és a hősiesség eszménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése