Turul és Perdita

Azt hiszem, ha az embernek nincs ideje gondolkodni vagy írni az nem azt jelenti hogy nincsenek gondolatai vagy élményei. Sokkal inkább azt hogy nem tudja mit is osszon meg másokkal. Vannak pillanatok amiket szívesen elmesélnék, de nem tudom hogy érdekel-e valakit.
Ha kapok egy plüssmacit az talán senkit sem érdekel, hisz mindenki kapott már plüssmacit és mindenki tudja hogy ez milyen jó. Sokkal inkább arról kéne beszélni, hogy miért jó. Azt hiszem a törődés mindenkinek a lételeme. Az emberek szeretik ha törődnek velük és szeretnek törődni másokkal. Mégis olyan jelentéktelennek tűnik egy plüssmaci. Ezért nehéz beszélni róla, mert ez a plüssmaci csak nekem fontos és senki másnak. Más valakinek egy másik plüssmaci a fontos és az a másik meg engem nem érdekel. Minden ember életében vannak ilyen pillanatok amik csak neki fontosak és másoknak nem. Ez talán így jó, mégis néha úgy érzem hogy nagyon-nagyon kicsi pont vagyok az univerzumban és az örömöm és a bánatom csak engem érdekel. Aztán hazajövök és megmutatom a plüssmacimat és mindenki vigyorog. Ilyenkor értem meg hogy talán nekik nem olyan fontos a plüssmacim, de attól még örülnek neki hogy nekem fontos. Persze nem a plüssmaci a lényeg, hanem hogy olyasvalakitől kaptam aki boldoggá tesz. Akik pedig szeretnek azok örülnek hogy van valaki aki boldoggá tesz. És ez a lényeg. Hogy van valaki és hogy ennek mások is örülnek. Egyébként nehéz lenne elviselni, hogy ilyen kicsi pont vagyok.