Ma trialóguson voltunk, Schein Gábor volt itt. Beszélt a nyelvváltásról ebből indult a gondolatom. Magáról a váltásról, ami ugye egész más, mint a változás. Érdekes dolog. Maga az is, hogy még mindig nem tudom elfogadni a dolgot, vagyis egyesek változását, váltását. Mindig azt hittem ez könnyen megy ez nekem, de nem. Rá kellett jönnöm néhány dologban elég "romantikus" vagyok. A változás olyan természetes dolog, mint az évszakok, a részünk, nem tudunk mit tenni ellene. A váltás nem természetszerű, de nincs is ellene, benne van az emberi akarat, van oka és célja (?). Lehet, hogy a változás az alapvető oka a váltásnak? Maradjuk az évszakoknál példának, ha jön a nyár kevesebb a ruha az embereken, ruhát váltunk az évszakok változása miatt. Ebben mindenképp van valami! Az emberek azért váltanak, mert keresnek. Mindenki keres valamit. Ha megtalálják új céljuk lesz, amiért váltanak? Vagy létezik megelégedett ember? Ha nem találják meg visszaváltanak de nem egészen oda, mert az időt visszafordítani nem lehet (mint a tóba dobott kő). Honnan tudjuk, hogy mikor kell váltani? És merre kell? Lehet jobb? Neked most jobb? Miért? Hogy lehet összehasonlítani? Milyen alapon? Meddig kell várni a változást, mielőtt váltunk? Ha összevetjük a nyelvváltást az élettel, megállapíthatjuk, hogy minden életszakaszban új lesz a személyiségünk (legalább is egy része). De meddig megy ez?
5 megjegyzés:
Nem egészen értem a dolgot, de azt hiszem a váltás valami hirtelen dolog, míg a változás lassú, szinte észrevehetetlen folyamat. És meddig megy? Örökké. Ha van egyáltalán ilyen. Igazából szerintem nagyon kevés dolog állandó, akár csak az ember életében. Azt hiszem mindennek van oka. A télnek, a tavasznak, a nyárnak, az ősznek. A természetben minden törvényszerű, mégha változik is. Szeretném hinni, hogy az ember életében is minden ilyen törvényszerű, hogy mindennek megvan az oka és a célja. De hát itt jön be a szabad akarat, ami ugye a váltás, a hirtelen pálfordulás, a döntések... Ezeket már nem a természet irányítja, hanem az ember. Azt hiszem a váltásnak nem sok értelme van. Az ember úgy éli az életét ahogy tudja, a váltásnak, a hirtelen döntéseknek nem sok értelme van. Hányszor mondja az ember, hogy bár ne hamarkodtam volna el ezt vagy azt? Túlságosan sietünk, ahelyett hogy csak élnénk. Szerintem nem kell sietni sehova. Egy ideje a környezetem nyomást gyakorol rám: jó lenne ha bepasiznék. Én máshogy gondolom. Nincs értelme a hirtelen váltásnak. Végig kell élnem az életem ezen szakaszát és én meg is teszem. A változás meg majd jön magától, hiszem törvényszerű. Én így látom. Nyugodtan lehet vitatkozni!!!:)
Jó lenne úgy elmélkedni mint a nagy görögök! Csak kiülnénk az agorára és egész nagy csak beszélnénk!
A blog a mi agóránk!!! :)
Turul azt írod, hogy a váltás hirtelen döntés. Én ezzel nem értek egyet. Azt mindannyian belátjuk, hogy a váltás egy döntés eredménye, de szerintem nem biztos, hogy hírtelen. Hiszen az ember sokszor napogig és hónapokig is örlődik azon, hogy valamin változtason az életében, azaz egy döntéssel váltson: életmódot, iskolát, munkát, vagy kilépjen egy kapcsolatból, vagy sem. Ezek szerintem épp annyira lehetnek alaposan átgondolt és megfontolt döntések, mint amennyire adott esetben hirtelenek. Lehet, hogy ez most túl közgázos lesz, de az ember alapvetően mégis csak egy (korlátai között) racionális lény, így mindig a számára legmegfelelőbb döntést próbálja meghozni, legyen az hirtelen, vagy agyon töprenget.
Nem igazán értem azt a mondatodat sem, hogy "Túlságosan sietünk ahelyett, hogy csak élnénk". Mihez képest sietünk túlságosan? Vagy vajon tényleg van értelme mindig mindennél leragadni és agonizálni? Vagy azt tartod helyesnek, ha mindig hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek maguktól velünk? Persze pasi ügyben egyetértek veled, jobb ha magától jön. Na de mi van az élet többi részével? Vannak olyan dolgok is, amik után nem árt, szerintem legalábbis, egy kicsit menni...
?
A váltást megelőző időszak szerintem is lehet hosszabb, de maga a váltás az szerintem egy gyors folyamat. Gyakran a változás előzi meg a váltást, hiszen maga a változás a váltás oka. Én így értelmezem. De lehet hogy csak a máshogy fogalmazuk.
Igen, néha menni kell dolgok után, de én a szerény kis tapasztalataimmal azt kell hogy mondjam, az életemben a legrosszabb, legelfuseráltabb dolgok azok voltak amik után futottam. Nem azt mondom hogy nem kell küzdeni valamiért, vagy tanulni vagy járni a munkameghallgatásokra, csak azt hogy nem szabad (legalábbis szerintem) görcsösen kapaszkodni valamibe, valami után. Én így látom. De hát azért vagyunk itt hogy vitatkozzunk. :)
Örülök, hogy mostanában ilyen aktív vagy!:)
Megjegyzés küldése