William Shakespeare: 75. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

Elég rövid könyv(egy délutánba belefér), ezért gondoltam mindenképp elolvasom, akár jó lesz akár nem. Akár jó is lehetett volna, pedig nem volt rossz. Kicsit ambivalensek az érzéseim. A regény első néhány fejezetében sejtelmes, melankolikus hangulat uralkodik, ami borzasztóan tetszett. Egyfajta misztikus, sötét érzetet keltett bennem. A történet előrehaladtával természetesen megjelent a szerelmi szál is, ami fájdalmasan hétköznapira sikerült és ettől a történet a kellemesen borongósból egész egyszerűen földhözragadt lett. Pozitív oldala, hogy bár a hangulat száznyolcvan fokos fordulatot vett, azért maga a történet-szál végig lett szépen vezetve és nem volt elvarratlan szál sem. Kiderült, aminek ki kellett derülni és nem maradtak kérdések, sem rejtélyek. Külön kiemelném, hogy bár egy gyerekmese a történet alapja, egyáltalán nem lett szirupos, de még kedvesnek sem mondanám. Az az igazság, hogy elég vérengzős és kegyetlen volt egy-két része, ami passzolt is a sötét indításhoz.