Mert tegnap a Dávid elkapcsolta...

Értekezés a férfiwc rejtelmeiről

Jelenlegi munkahelyem olyan távlatokat nyitott meg előttem, amikre eddig nem is gondoltam. Az ember alapvetően periférikusan gondolkozik. Csak ami előtte van azt látja, ami a látóterén kívül esik azt nem veszi figyelembe. Így vagyok én is jelenleg a férfiak mellékhelyiségével. Gondolkodóba ejt például maga a művelet, ahogy céloznak. Vajon minden apuka ott áll a három éves fia mellett és tanítgatja a célzás művészetére? Kétségtelen hogy ha ez így van, akkor nem minden apuka elég jó tanár, hiszen nem egyszer előfordul, hogy bizony mellémegy. Nem csak pár csepp, de az egész. Kétségbeejtő arra a sok szegény feleségre gondolnom, akik ilyen férjet fogtak ki. Ezen feleségek ugyanis minden bizonnyal felmosóronyggyal a kezükben szaladgálnak hites uruk után a wcre és idegösszeroppanást kapnak egy-egy baráti vagy családi összejövetelen. Istenem csak a férjem után ne menjen be senki!
És még nem is ez a leghumorosabb oldala a dolognak. Hiszen nincs is annál komikusabb helyzet, mikor A férfi benyit a jogosan magáénak hitt területre és egy szende fiatal hölggyel találja szembe magát. Reakciók végtelen sorát írhatnám le, de csak néhány igazán tipikusat emelnék ki. Legtöbbjük visszalép és ellenőrzi a feliratot vagy emblémát az ajtón, mire a szende mosogatólány közölné, hogy ő csak egy kicsit feltörölne itten. Másik kedvenc tipúsom, aki rá is kérdez: Jó helyen járok? Mire persze vigyorgok rá egy sort hogy természetesen, én itt nem is zavarnék tovább.
Ezek az esetek megmosolyogtatóak, de kedves férfi olvasóim, gondoljanak bele milyen érzés benyitni a férfi mosdóba és egy nőt találni odabent. Nyilván zavarbaejtő lehet.
Ennél zavarbaejtőbb már csak az, mikor a kedves mosogatólány eltrappol a piszoárig, mire leesik neki, hogy itt bizony nem tiszta a terep! :)

Összetört szívvel

Még mindig várja...