Olvasóklub:
https://www.facebook.com/groups/600389610157520/

Mira Grant: Etetés

avagy a könyv, ami hemzseg a zombiktól, mégis meglepően unalmas

Azon túl, hogy fogalmam sincs miért kapta ezt a jól hangzó, vértől és borzongástól csöpögő címet a könyv, azt sem igazán értettem miért kellettek az élőhalottak ebbe a könyvbe. A történet ugyanis egy kampányról szól, amihez hozzátartozik néhány merénylet és egy-két nagyon bátor újságíró. A zombik egész egyszerűen eszközök. Lehetek volna vámpírok, terroristák, gyilkos tigrisek, de még akár hatalmasra nőt mutáns vérszúnyogok is. Semmi közük a történethez, hacsak nem annyi, hogy végtelenül sok biztonsági intézkedés végtelenül unalmas leírását hozták magukkal. Az egyetlen pozitívum számomra a könyvben az a többé-kevésbé átgondolt víruselmélet, amitől a zombik újra az élők közt csoszognak. Tömegével pedig még gondolkodni is tudnak!

Brenna Yovanoff: Az elcserélt

A fantasy műfajon belül azt hiszem már mindent elmondtak amit el lehetett. Újra és újra és újra... Felesleges leírni egy könyvben hogy milyenek a boszorkányok, honnan jön a mágia, a nekromanták holtakat támasztanak fel, a vámpírok vért szívnak, a vérfarkasok holdkórosak. Ezt már mind tudjuk, olvastuk, láttuk, köszönjük elég volt. Pontosan ez fogott meg ebben a könyvben, nem bonyolította túl, nem volt kidolgozott kerettörténet, nem merített konkrét mitológiából, nem állított fel mágiaügyi hatóságot, nem voltak bölcs öregek, akik mindent megmagyaráztak. A főszereplők pedig nem akarták megmenteni a világot vagy az univerzumot, csak saját magukat és egymást.

Az ember életében sok kihagyott lehetőség van. Keresztutak, amelyek fölött elmúlt az idő. Sokat észre sem veszünk, néhányat tudatosan kikerülünk és van egy-kettő, amelyekhez még húsz év múlva is visszatérnénk, hogy másfelé forduljunk. Ezek azok az emlékek, amelyeket a legjobban titkolunk és újra és újra megkérdezzük: mi lett volna? Nem több ez, csupán az éjszaka csöndjében egy néma suttogás, egy halk sóhaj, egy könnycsepp. 
Egyesek szerint, aki nem tud túllépni, az a múltban él és sosem lesz boldog. Szerintem ők azok az emberek, akik profik az önámításban. Én őszinte vagyok. Legalább magamhoz. Látom azt a két kereszteződést, ahol rossz felé mentem. Újra és újra. Ez az én keresztem. Viselem. És boldog is vagyok. Mert megtanultam görnyedt háttal mosolyogni. 

"A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme."  / Rejtő Jenő /

Húsz éves a Harry Potter sorozat!!!😊

https://www.youtube.com/watch?v=Eax4oQb5p04&feature=youtu.be