Az ember életében sok kihagyott lehetőség van. Keresztutak, amelyek fölött elmúlt az idő. Sokat észre sem veszünk, néhányat tudatosan kikerülünk és van egy-kettő, amelyekhez még húsz év múlva is visszatérnénk, hogy másfelé forduljunk. Ezek azok az emlékek, amelyeket a legjobban titkolunk és újra és újra megkérdezzük: mi lett volna? Nem több ez, csupán az éjszaka csöndjében egy néma suttogás, egy halk sóhaj, egy könnycsepp.
Egyesek szerint, aki nem tud túllépni, az a múltban él és sosem lesz boldog. Szerintem ők azok az emberek, akik profik az önámításban. Én őszinte vagyok. Legalább magamhoz. Látom azt a két kereszteződést, ahol rossz felé mentem. Újra és újra. Ez az én keresztem. Viselem. És boldog is vagyok. Mert megtanultam görnyedt háttal mosolyogni.
Könyvek, érzések, gondolatok
Elgondolkodtató!
VálaszTörlésSzázszor, ezerszer is visszamennék... Azért, hogy másként csináljam, hátha másként alakul... De már nem lehet. Most csak megpróbálom javítani, és esélyt adok, hátha rájön és mégis jó lesz minden! Hiszen a mese vége mindig boldog a sok küzdelem után - én ebben hiszek!!!
Mert akárhány telet is értünk meg, a mesében örökre hiszünk...
VálaszTörlés