Mit jelent az a szó: kapcsolat? Mi van mögötte? Milyen érzés és gondolat? Mikor jó? Hogy lehet fenntartani, hogy még sok idő után is működjön? Mikor kell abbahagyni?
2009. szeptember 20., vasárnap
2009. szeptember 14., hétfő
nem a méret a lényeg
Turul:
jah, és a stilisztikai és helyesírási hibákat is mellőzi
Perdita:
:S
Turul:
végre egy pasi akinek az üzeneteitől nem áll a szőr a hátamon
Perdita:
:S
Turul:
most miért? ez fontos! nem?
Perdita:
a szexhez nem
jah, és a stilisztikai és helyesírási hibákat is mellőzi
Perdita:
:S
Turul:
végre egy pasi akinek az üzeneteitől nem áll a szőr a hátamon
Perdita:
:S
Turul:
most miért? ez fontos! nem?
Perdita:
a szexhez nem
2009. szeptember 12., szombat
Meghalt a kismadaram
2009. szeptember 11., péntek
Szabadnap
Ha a nevetés hízlal, akkor tegnap híztam legalább három kilót.
Délután Perditával bandáztam a drága jó PPP-ben. "Végigolvastuk" az egyik világhírű női magazin magyar kiadását. Kiderült, hogy az oroszlánok jók a bikákkal, viszont a vízöntő-oroszlán páros nem épp nyerő; osztálytalálkozóra feltétlen vigyen az ember lánya óvszert; a fogyókúrát évszakhoz kell igazítani és hasonló okos dolgok... És a legszörnyűbb, hogy ezeket a dolgokat valakik (sajnos nem is kevesen) komolyan veszik.
Este pizzázni mentem a bandával. Persze nem pizzát ettünk, viszont sokat nevettünk. Én már radiátor szindrómában voltam. Persze megint a "Délceg" vitte a pálmát a hülyeségben. Az est tanulsága mindenesetre az volt, hogy segítsük a pincérek munkáját, mert ők is emberek!
Azért jó volt egy kis szabadnap végre, amikor pihenhettem és azokkal lehettem, akik igazán fontosak.
Délután Perditával bandáztam a drága jó PPP-ben. "Végigolvastuk" az egyik világhírű női magazin magyar kiadását. Kiderült, hogy az oroszlánok jók a bikákkal, viszont a vízöntő-oroszlán páros nem épp nyerő; osztálytalálkozóra feltétlen vigyen az ember lánya óvszert; a fogyókúrát évszakhoz kell igazítani és hasonló okos dolgok... És a legszörnyűbb, hogy ezeket a dolgokat valakik (sajnos nem is kevesen) komolyan veszik.
Este pizzázni mentem a bandával. Persze nem pizzát ettünk, viszont sokat nevettünk. Én már radiátor szindrómában voltam. Persze megint a "Délceg" vitte a pálmát a hülyeségben. Az est tanulsága mindenesetre az volt, hogy segítsük a pincérek munkáját, mert ők is emberek!
Azért jó volt egy kis szabadnap végre, amikor pihenhettem és azokkal lehettem, akik igazán fontosak.
2009. szeptember 9., szerda
ennyi...
Tünetek: unalom, szexhiány, érintés utáni vágy, társkereső oldalakon való regisztrálás
Diagnózis: magány
Diagnózis: magány
2009. szeptember 8., kedd
Várok az ítéletre
Hát egyre érdekesebb ez a helyzet! Megmondtam neki, hogy nagyon szeretem, hogy csak őt akarom mindennél jobban. Ő meg csak tehetetlenül ült az ágyamon és csak azt mondta: "Nem tudom mi legyen!" Nem értem, mert egy hét alatt annyire nem szerethetett ki belőlem, sőt azt mondta, hogy szeretet. Ha meg szeret akkor mi a baj??? Ha meg nem akkor mire várjak??? Várok itt és azt sem tudom mire!!! Nem tehetek semmit, hogy nekem jó legyen. Mert nem tudom mit kéne, mert nem mondta meg. Mért nem tudta azt mondani hétfőn mikor ott álltunk: "Várj, szeretlek" ? Akkor tuti nem történik ez. Erre az volt a válasz: "Mért szakítottál?" "Azért mert nem foglalkoztál velem!" Azért mert minden gazdinfós és minden HÖKös ügy fontosabb nálam. Azért mert mindenkivel megbeszélted, hogy jaj de jó lesz majd együtt lakunk a központiban, csak velem nem. Azért mert vasárnap este is csak arra kerestél indokot, hogy miért ne legyél velem. Ha szeretsz akkor egyszerű, nem? Ha nem szeretsz akkor is egyszerű, nem? Ha jobb volt egyedül a héten partyzni meg csajozni akkor is egyszerű nem? Ha van más akkor már nehezebb! :S
Szar mi?
Szar mi?
2009. szeptember 2., szerda
Szakítás
Még sosem éreztem magam ilyen szarul! Mint egy csúnya kis izé, ami nem szép, ami nem jó, ami nem kell senkinek. Rohadt egy helyzet. Főleg mert azt sem tudom, igazából mi és hogyan történt. Csak már nincs. Nagyon hiányzik, és bármit megadnék, hogy velem legyen. Bármit csak szeressen! Nem tudom ezt így!!! Nem megy!
2009. augusztus 26., szerda
2009. augusztus 23., vasárnap
érdekes
Végre felnőttem! Kezdtem komolyan venni egy kapcsolatot. De minek?! Azt hiszem átestem a ló túlsó oldalára. Sokkal komolyabban gondoltam,mint ő! Szar volt ezt hallani a szájából. Bár ha jól meggondolom elég sok ráutaló jel volt. Bár szerinte nem így van, és tök hülye vagyok hogy ilyen dolgokkal foglalkozok. Szerinte nem baj hogy nem fogunk egymás közelében lakni, nem fontos (eddig is nehéz volt összehozni bármilyen érdemleges közös dolgot és a nyarat is külön töltöttük), szerinte fogyhatnék pár kilót, mert a kapcsolatunk elbírja, hogy megvitatjuk a hibáimat, és különben is az új hajam sem áll jól, de majd megnő. Én meg csak azért jelentkeztem koliba, hogy a közelében lehessek. Szánalmas vagyok... Nagyon! Ezt én mondom magamnak! Banyek... :S Azt hiszem ez így nem nagyon fog menni. Tök jelentéktelennek éreztem magam mikor ott voltam nála. Öt órát utaztam miatta, nagyon fájt a fogam reggel, úgy éreztem nem tudok elmenni, de egy hónapig minden nap úgy feküdtem le aludni, hogy holnap egy nappal közelebb leszek ahhoz, hogy vele lehessek. Azt hittem nagyon fog várni és nagyon fog készülni, hogy csak velem fog foglalkozni azon a két napon , míg ott vagyok, hogy egy kicsit én leszek a legfontosabb. De most már tudom, sosem leszek. Mert ő is megmondta. Meg különben is idegesítem a hülyeségeimmel.
Ennyi!!!
Sosem hittem hogy egyszer ilyen szánalmas leszek!
Ennyi!!!
Sosem hittem hogy egyszer ilyen szánalmas leszek!
2009. augusztus 21., péntek
Van, amikor úgy érzem ennyi volt, nem megy tovább, feladom. Ilyenkor jön valaki vagy valami, ami felvidít vagy épp feldühít. Az érzelmeknek köszönhetem, hogy élek.
Ez a szám több szempontból nagyon fontos nekem. Először is - és ez a legfontosabb - a munkahelyemhez kapcsolódik. Ezt a számot nagyon szeretjük és amikor csak lehet ezzel a számmal zárunk. A nyár, a munkatársak, a közös élmények. Mert sok közös élmény volt és lesz is. Most hogy jön a nyár vége sokan elmennek. Köztük olyan emberek is akik miatt jó ott lenni, akik felvidítanak, akikkel nevetek nap mint nap. Persze nélkülük is ugyanaz a munkahely lesz és ugyanaz a munka. Csak a légkör lesz más. Hiányozni fognak.
De az élet megy tovább és mindig lesz valaki vagy valami ami felvidít vagy épp feldühít. Mert az élet nem áll meg, folytatódik. Csak a változás néha fájdalmas.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)