ennyi...

Tünetek: unalom, szexhiány, érintés utáni vágy, társkereső oldalakon való regisztrálás
Diagnózis: magány

Várok az ítéletre

Hát egyre érdekesebb ez a helyzet! Megmondtam neki, hogy nagyon szeretem, hogy csak őt akarom mindennél jobban. Ő meg csak tehetetlenül ült az ágyamon és csak azt mondta: "Nem tudom mi legyen!" Nem értem, mert egy hét alatt annyire nem szerethetett ki belőlem, sőt azt mondta, hogy szeretet. Ha meg szeret akkor mi a baj??? Ha meg nem akkor mire várjak??? Várok itt és azt sem tudom mire!!! Nem tehetek semmit, hogy nekem jó legyen. Mert nem tudom mit kéne, mert nem mondta meg. Mért nem tudta azt mondani hétfőn mikor ott álltunk: "Várj, szeretlek" ? Akkor tuti nem történik ez. Erre az volt a válasz: "Mért szakítottál?" "Azért mert nem foglalkoztál velem!" Azért mert minden gazdinfós és minden HÖKös ügy fontosabb nálam. Azért mert mindenkivel megbeszélted, hogy jaj de jó lesz majd együtt lakunk a központiban, csak velem nem. Azért mert vasárnap este is csak arra kerestél indokot, hogy miért ne legyél velem. Ha szeretsz akkor egyszerű, nem? Ha nem szeretsz akkor is egyszerű, nem? Ha jobb volt egyedül a héten partyzni meg csajozni akkor is egyszerű nem? Ha van más akkor már nehezebb! :S

Szar mi?

Szakítás

Még sosem éreztem magam ilyen szarul! Mint egy csúnya kis izé, ami nem szép, ami nem jó, ami nem kell senkinek. Rohadt egy helyzet. Főleg mert azt sem tudom, igazából mi és hogyan történt. Csak már nincs. Nagyon hiányzik, és bármit megadnék, hogy velem legyen. Bármit csak szeressen! Nem tudom ezt így!!! Nem megy!

Valaki lőjön le!!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

érdekes

Végre felnőttem! Kezdtem komolyan venni egy kapcsolatot. De minek?! Azt hiszem átestem a ló túlsó oldalára. Sokkal komolyabban gondoltam,mint ő! Szar volt ezt hallani a szájából. Bár ha jól meggondolom elég sok ráutaló jel volt. Bár szerinte nem így van, és tök hülye vagyok hogy ilyen dolgokkal foglalkozok. Szerinte nem baj hogy nem fogunk egymás közelében lakni, nem fontos (eddig is nehéz volt összehozni bármilyen érdemleges közös dolgot és a nyarat is külön töltöttük), szerinte fogyhatnék pár kilót, mert a kapcsolatunk elbírja, hogy megvitatjuk a hibáimat, és különben is az új hajam sem áll jól, de majd megnő. Én meg csak azért jelentkeztem koliba, hogy a közelében lehessek. Szánalmas vagyok... Nagyon! Ezt én mondom magamnak! Banyek... :S Azt hiszem ez így nem nagyon fog menni. Tök jelentéktelennek éreztem magam mikor ott voltam nála. Öt órát utaztam miatta, nagyon fájt a fogam reggel, úgy éreztem nem tudok elmenni, de egy hónapig minden nap úgy feküdtem le aludni, hogy holnap egy nappal közelebb leszek ahhoz, hogy vele lehessek. Azt hittem nagyon fog várni és nagyon fog készülni, hogy csak velem fog foglalkozni azon a két napon , míg ott vagyok, hogy egy kicsit én leszek a legfontosabb. De most már tudom, sosem leszek. Mert ő is megmondta. Meg különben is idegesítem a hülyeségeimmel.
Ennyi!!!
Sosem hittem hogy egyszer ilyen szánalmas leszek!

Van, amikor úgy érzem ennyi volt, nem megy tovább, feladom. Ilyenkor jön valaki vagy valami, ami felvidít vagy épp feldühít. Az érzelmeknek köszönhetem, hogy élek.
Ez a szám több szempontból nagyon fontos nekem. Először is - és ez a legfontosabb - a munkahelyemhez kapcsolódik. Ezt a számot nagyon szeretjük és amikor csak lehet ezzel a számmal zárunk. A nyár, a munkatársak, a közös élmények. Mert sok közös élmény volt és lesz is. Most hogy jön a nyár vége sokan elmennek. Köztük olyan emberek is akik miatt jó ott lenni, akik felvidítanak, akikkel nevetek nap mint nap. Persze nélkülük is ugyanaz a munkahely lesz és ugyanaz a munka. Csak a légkör lesz más. Hiányozni fognak.
De az élet megy tovább és mindig lesz valaki vagy valami ami felvidít vagy épp feldühít. Mert az élet nem áll meg, folytatódik. Csak a változás néha fájdalmas.

Mert tegnap a Dávid elkapcsolta...

Értekezés a férfiwc rejtelmeiről

Jelenlegi munkahelyem olyan távlatokat nyitott meg előttem, amikre eddig nem is gondoltam. Az ember alapvetően periférikusan gondolkozik. Csak ami előtte van azt látja, ami a látóterén kívül esik azt nem veszi figyelembe. Így vagyok én is jelenleg a férfiak mellékhelyiségével. Gondolkodóba ejt például maga a művelet, ahogy céloznak. Vajon minden apuka ott áll a három éves fia mellett és tanítgatja a célzás művészetére? Kétségtelen hogy ha ez így van, akkor nem minden apuka elég jó tanár, hiszen nem egyszer előfordul, hogy bizony mellémegy. Nem csak pár csepp, de az egész. Kétségbeejtő arra a sok szegény feleségre gondolnom, akik ilyen férjet fogtak ki. Ezen feleségek ugyanis minden bizonnyal felmosóronyggyal a kezükben szaladgálnak hites uruk után a wcre és idegösszeroppanást kapnak egy-egy baráti vagy családi összejövetelen. Istenem csak a férjem után ne menjen be senki!
És még nem is ez a leghumorosabb oldala a dolognak. Hiszen nincs is annál komikusabb helyzet, mikor A férfi benyit a jogosan magáénak hitt területre és egy szende fiatal hölggyel találja szembe magát. Reakciók végtelen sorát írhatnám le, de csak néhány igazán tipikusat emelnék ki. Legtöbbjük visszalép és ellenőrzi a feliratot vagy emblémát az ajtón, mire a szende mosogatólány közölné, hogy ő csak egy kicsit feltörölne itten. Másik kedvenc tipúsom, aki rá is kérdez: Jó helyen járok? Mire persze vigyorgok rá egy sort hogy természetesen, én itt nem is zavarnék tovább.
Ezek az esetek megmosolyogtatóak, de kedves férfi olvasóim, gondoljanak bele milyen érzés benyitni a férfi mosdóba és egy nőt találni odabent. Nyilván zavarbaejtő lehet.
Ennél zavarbaejtőbb már csak az, mikor a kedves mosogatólány eltrappol a piszoárig, mire leesik neki, hogy itt bizony nem tiszta a terep! :)

Összetört szívvel

Még mindig várja...